Mi lenne a kutyákkal emberek nélkül?

Mi történne a kutyáinkkal, ha mi, emberek eltűnnénk?

Az emberiség az évezredek során több mint 400 kutyafajtát tenyésztett ki, amelyek mind-mind némileg eltérő fizikai és viselkedési tulajdonságokkal rendelkeznek. A tenyésztők legfőbb célja kezdetben a terelés, a vadászat és az őrzés segítése volt, később azonban a külső jegyek váltak a legfontosabbá, melynek hatására egyre kisebb fajták jelentek meg. Napjainkban több száz millió háziasított kutya él a világon, amelyek nagy része emberek környezetében, nekik kiszolgáltatva tölti a hétköznapjait. Így felmerül a kérdés, mi lenne velük, ha az emberiség megszűnne létezni, írja az IFLScience.

Sok ember számára a kutyák a legjobb barátok. De elgondolkodott már azon, hogy mi történne a kutyájával, ha hirtelen eltűnnénk? Vajon a házikutyák tudnának-e boldogulni emberek nélkül?

Több száz kutyafajtát tenyésztett ki az ember

A kutyák tekinthetők a Föld legsikeresebb háziasított fajának. Évezredeken át a mi figyelő szemünk alatt fejlődtek. A közelmúltban a szelektív tenyésztés az ember által irányított sokféleséghez vezetett, amelynek eredményeképpen egyedi fajták jöttek létre a toronymagas dán dogtól az aprócska csivaváig.

A tökéletes kutyatárs keresése több mint 400 modern kutyafajta kialakulásához vezetett,

amelyek a fizikai és viselkedési tulajdonságok egyedi keverékével rendelkeznek. Kezdetben a kutyákat elsősorban olyan, számunkra hasznos funkcionális feladatokra tenyésztették, mint a terelés, a vadászat és az őrzés. Ez a gyakorlat csak az elmúlt 200 évben jelent meg kiemelkedően.

Egyes fajták nem élnék túl az ember eltünését Forrás: The Spruce / Sarah Crowley

Egyes szakértők szerint a társasági élet csak egy másik típusú munka, amelyre az emberek a kutyákat kiválasztották, miközben nagyobb hangsúlyt fektettek a küllemre. A tenyésztők ebben döntő szerepet játszanak, mivel tudatosan döntenek arról, hogy mely tulajdonságok kívánatosak, és ezáltal befolyásolják a fajták jövőbeli irányát.

Kell-e az emberi gondoskodás a kutyák számára?

Tudjuk, hogy bizonyos, az embereket vonzó tulajdonságok komoly hatással vannak az egészségre és a boldogságra. Például a lapos arcorrú kutyáknak nehézséget okoz a légzés a szűk orrjáratok és a megrövidült légutak miatt. Ezt a "levegőéhséget" az asztmás rohamhoz hasonlították. Ezek a kutyák hajlamosabbak a bőr-, szem- és fogászati problémák nagyobb arányára is, mint a hosszabb pofájú kutyák.

Sok modern kutya orvosi beavatkozásra szorul a szaporodáshoz.

A francia bulldogok és a csivavák például gyakran igényelnek császármetszést a szüléshez, mivel a kölykök feje nagyon nagy az anyaállat medencéjéhez képest. A szaporodás sebészeti beavatkozásokra való utaltsága rávilágít arra, hogy az intenzív szelektív tenyésztés milyen mélyreható hatással van a kutyákra.

A csivava nem maradna fenn emberi gondoskodás nélkül Forrás: robertharding via AFP/Tim Graham/Tim Graham

Noha a házikutyáknak jót tesz, ha emberi családok tagjaivá válnak, egyesek nagyon elszigetelt és ellenőrzött életet élnek, amelyben kevés választási lehetőségük van - ami fontos tényező a boldogságuk szempontjából.

A kutyák nélkülünk

Most képzeljünk el egy olyan világot, ahol a kutyák mentesülnek az emberi szelekció és gondoskodás irányító kezétől. A közvetlen hatás durva lenne. Azok a fajták, amelyek alapvető szükségleteik, például az élelem, a menedék és az egészségügyi ellátás tekintetében nagymértékben függenek tőlünk, nem boldogulnának jól. Nehezen tudnának alkalmazkodni, és sokan elbuknának az emberi támogatás nélküli élet kegyetlen valóságában.

Ez azonban valószínűleg az összes kutya kevesebb mint 20 százalékát érintené (nagyjából az otthonunkban élő kutyák arányát).

A világ kutyáinak többsége azonban szabadon élő, Európában, Afrikában és Ázsiában elterjedt állat.

Ilyen kutyák lepnék el az utcákat az emberi beavatkozás nélkül Forrás: Origo

Bár ezek a kutyák a hagyományos értelemben nem háziasítottak, mégis együtt élnek az emberrel. Mint ilyenek, túlélésük szinte kizárólag az ember által létrehozott erőforrásoktól függ, mint például a szeméttelepek és az ételosztások. Emberek nélkül a természetes szelekció gyorsan működésbe lépne. Azok a kutyák, amelyekből hiányoznak az olyan alapvető túlélési tulajdonságok, mint az alkalmazkodóképesség, a vadászati képességek, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a szülői ösztönök és a társasági képesség, fokozatosan visszaszorulnának.

A rendkívül nagy vagy rendkívül kicsi kutyák szintén hátrányos helyzetbe kerülnének, mivel a kutya mérete befolyásolja a kalóriaszükségletét, a testhőmérséklet szabályozását a különböző környezetekben és a ragadozókkal szembeni érzékenységet.

A korlátozott viselkedési stratégiák, például az új területek felfedezéséhez szükséges félénkség szintén hátrányos lenne. A sterilizált kutyáknak ugyan lehetnek előnyös túlélési tulajdonságaik, génjeiket azonban nem tudnák továbbadni a következő generációknak.

Nem lenne több dizájner fajta

Végső soron egy más típusú kutya jönne létre, amelyet az emberi vágyak helyett az egészség és a viselkedésbeli sikerek alakítanának.

A kutyák nem a fajta alapján választanak társat, és ha lehetőségük van rá, szívesen párosodnak olyanokkal is, amelyek teljesen másképp néznek ki, mint ők. Idővel a különböző kutyafajták közti különbségek kiegyenlítődnének, és

a korlátlan párosodás egységes "falusi kutya" megjelenéshez vezetne,

hasonlóan a távoli ausztrál őslakos közösségek "tábori kutyáihoz" és a Délkelet-Ázsiában látható kutyákhoz.

Eltűnnének a "dizájner" kutyák Forrás: AFP/Thomas Warnack

Ezek a kutyák jellemzően közepes méretűek, kiegyensúlyozott testfelépítésűek, rövid, különböző színű szőrzetűek, és felálló fülekkel és farokkal rendelkeznek. Az olyan tényezők, mint például az éghajlat miatt azonban előfordulhatnak regionális eltérések, mint például a bozontosabb szőrzet.

Hosszú távon a kutyák visszatérnének a vadon élő kutyafélék életmódjához.

Ezek az "újra vadon élő" kutyák valószínűleg a jelenlegi vadon élő társaikhoz, például az ausztráliai dingókhoz hasonló szociális és táplálkozási viselkedést vennének fel. Ez magában foglalná a kis családi egységekben való életet meghatározott területeken belül, az éves szaporodási időszakhoz való visszatérést, a társas vadászatot és a gondos szülői gondoskodást (különösen az apák részéről).

Ez az átállás bizonyos fajták esetén könnyebben megvalósítható lenne, különösen a terelő fajták és a vadonban vagy falusi kutyaként már önálló életet élő fajták esetében.

Mitől lesz jó a kutyák élete?

Jessica Pierce és Marc Bekoff A Dog's World című könyvükben azt vizsgálják, hogyan lehet kutyáinkat felkészíteni az ember nélküli jövőre. Arra bátorítanak minket, hogy

adjunk kutyáinknak több önállóságot, és ezáltal több boldogságot.

Ez lehet olyan egyszerű, mintha hagyjuk, hogy ők válasszák meg, merre menjenek, vagy hagyjuk, hogy nyugodtan szaglásszanak egy fát.

Miközben a kutyák nélküli lehetséges jövőről elmélkedünk, felmerül egy fontos kérdés: vajon a kutyákkal kapcsolatos cselekedeteink fenntarthatóak-e, a kutyák érdekeit szolgálják-e, és hűek-e természetükhöz? Vagy inkább a saját vágyainkhoz igazodnak?