A két nő nem természetes halállal halt meg: valószínűleg áldozati felajánlásként ölték meg őket, hogy „elnyerjék a természetfeletti erők kegyét”. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek,
a rituális áldozatok mindig is léteztek az ókori világban, de ezúttal igazán furcsa a dolog.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az áldozatok az „incaprettamento” néven ismert brutális gyilkossági módszer miatt haltak meg, amikor az áldozat nyakát a háta mögött a lábaihoz kötözik. Ha az áldozat ellenáll, gyakorlatilag megfojtja magát. Soha nem pihentetheti a lábát, különben meghal.
Ma ugyanezt a módszert alkalmazza a szicíliai maffia ellenségein és az árulókon, hogy példát statuáljanak velük. A kifejezés az olasz nyelvből származik, jelentése „megkötözni” vagy „kötélre kötni”.
A Saint-Paul-Trois-Châteaux-i kőkorszaki áldozat nem számít elszigetelt eseménynek. A régészek több mint húsz, másik feltételezett incaprettamento áldozatra bukkantak, akiket több mint egy tucat európai lelőhelyen temettek el, valamikor Krisztus előtt 5400 és 3500 között. Ez egy olyan erőszakos mintázat, amely eddig elkerülte a történészek kíváncsi tekintetét.
Eric Crubézy törvényszéki antropológus az első kutatók között volt, akik a három nő maradványait látták a franciaországi Rhône-völgyben. Az eltelt évek alatt visszatekintett erre a hátborzongató és zavarba ejtő tablóra, és azon tűnődött, mi történhetett. Csak évtizedekkel később kezdte tisztán látni a dolgokat. A felfedezést akkor tette, amikor az olasz maffia incaprettamentójáról szóló leírást olvasta.
Az áldozat stratégiai elhelyezése az önfojtás előidézése érdekében rendkívül hasonlónak tűnt azokhoz a körülményekhez, amelyek között kettő Saint-Paul-Trois-Châteaux-i nőt találtak.
A Science Advances tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban Crubézy végül ott folytatta, ahol abbahagyta, és a Paris City Egyetem más szakemberei segítségét kérte.
Saint-Paul-Trois-Châteaux nemcsak temetkezési, hanem szertartási helyszín is volt, ahol nagy összejöveteleket tartottak, amint azt a távoli helyekről származó állatcsontok és leletek bizonyítják. Ez a hely különösen kötődött a mezőgazdasághoz; a három nő sírja például úgy néz ki, mint egy siló, ahol gabonát tároltak. A sír fölé egy faépítményt építettek, amely a napfordulók idején a naphoz igazodott, ami az emberi történelem során a legtöbb kultúrában az egyik legfontosabb csillagászati eseménynek számított
– mondta Eric Crubézy a ZME Science online tudományos portálnak.
A sír közelében több törött követ találtak, amelyeket valószínűleg a gabona őrlésére használták. A két áldozat pedig pont úgy néz ki, mintha néhány ilyen őrlőkerékkel szorították volna le őket. A szakember szerint a megkötözésük ellenére az áldozatok valószínűleg még éltek, amikor eltemették őket. Azt azonban nem lehet tudni, hogy éltek-e vagy eszméletüknél voltak-e, amikor végső nyughelyüket lezárták.
Mindezek a nyomok arra utalnak, hogy az áldozati rituálé a mezőgazdaság és a termékenység fellendítésére irányult.
A harmadik nőt a neolitikus temetkezéshez szokott módon, az oldalán fekve temették el. Idősebb volt, és a sír közepén helyezték örök nyugalomra, a két áldozat közé. A kutatók úgy vélik, hogy ez a személy természetes halállal halt meg, és a két fiatalabb társa akkor halt meg, amikor a harmadikat eltemették. Crubézy szerint kijelenthető, hogy ez a különleges kínzás általános gyakorlat lehetett ezeken a helyeken.