Igyekezett elhallgatni a Pajtás gőzös tragédiáját az ÁVH

Vágólapra másolva!

A Pajtás gőzhajó a fővárosban kezdte működését, majd a második világháború után átalakították és a Balatonon lett sétahajó. 1954. május 30-án azonban megtörtént a tragédia, amiről három évtizeden keresztül tilos volt beszélni. Annak ellenére, hogy ma már nem tabu mindez, az egymásnak ellentmondó beszámolók miatt még mindig tisztázatlan, pontosan hogyan zajlott a tragédia.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

hajó vitorlásverseny tragédia ÁVH

Hajó a Dunán

A Pajtás névre keresztelt egycsavaros gőzhajó a világháború végén, 1918-ban került a folyóra. Az újpesti Schlick-Nicolson hajógyár a járműveit római számokkal látta el, így ekkor még egyszerűen csak „II” volt a neve. Az eredetileg átkelőhajóként funkcionáló gőzös a második világháborúban aknára futott, aminek következtében elsüllyedt. A roncsot 1946-ban kiemelték, felújították és ezt követően került a Balatonra sétahajóként. A háború alatt a balatoni hajókat mind felrobbantották, ám a békekötést követően lassan induló turizmus igényeit ki kellett elégíteni.

Ekkor néhány dunai gőzöst felúsztattak a nemrég átadott Sió-csatornán, melyek egyike volt a „II” megnevezésű hajó. A hajón még Siófokon is végeztek javításokat, illetve módosításokat. Ezek közé tartozott a jármű magasítása is, hogy még több utas felférhessen rá. Ez a stabilitás rovására is ment, amit ugyan a szerelők jeleztek, de a főbb döntéshozók figyelmen kívül hagyták aggodalmukat.

A balatoni tragédia

Az 1951-ben Pajtás névre keresztelt gőzhajó 1954. május 30-án indult el – menetrend szerint 10.15-kor – Siófokról Tihany felé Balatonfüred érintésével. A füredi kitérő után 11.30-kor indult tovább.

Ekkor nagyjából 180 utas – akik közt a gyereknap miatt renget gyerek is volt – és 6 főnyi személyzet tartózkodott a fedélzetén.

Jelenlegi ismereteink szerint az éppen megrendezésre kerülő vitorlásverseny rajtjáról senki nem akart lemaradni, így a hajó teljes utazóközönsége annak a bal oldalára ment bámészkodni. Ekkor a hajó megbillent, és a megrémült emberek átszaladtak a jobb oldalra, ami után újra billent egyet.

A magas súlypont miatt a Pajtás először megbillent, majd átfordulva elsüllyedt
Fotó: Forrás: Wikimedia Commons/Fortepan/Tóth József Füles - FOTO:Fortepan — ID 196997:Adományozó/Donor: Tóth József Füles

Azért, hogy visszanyerje egyensúlyát, ismét mindenki a bal oldalra tódult, ám – annak ellenére, hogy a kapitány is ellenkormányzott, hogy a stabilitás megmaradjon – ekkor már teljesen egyensúlyát vesztette a jármű és először az oldalára, majd a tetejére borult.

Megtiltotta az ÁVH a szemtanúknak, hogy beszéljenek a tragédiáról

A vitorlásverseny több résztvevője is a vízbe került emberek segítségére sietett, a partról sokan fényképeket készítettek. Ezek a fotók jó ideig nem láttak napvilágot, és a katasztrófa sem volt a köztudatban, ugyanis az ÁVH emberei lefoglalták az összes képet, és megtiltották a szemtanúknak, hogy beszéljenek az esetről.

A viszonylag gyors reagálás ellenére 23-an vesztették életüket a balesetben és 56-an megsebesültek.

Egyes túlélők azt mondták utólag, hogy ez lehetetlen, mert annyian voltak a hajón, hogy nem lehetett rajta így mozogni az embertömeg miatt. Más azt állítja, hogy szerinte biztosan többen voltak a fedélzeten, mint a megengedett létszám.

A tragédiában 23-an, köztük több gyermek vesztette életét
Fotó: MTI/Bojár Sándor

Kersák János, a gépész így emlékezett vissza az eseményekre:

„Lent voltam a gépházban, egyik lábam a lépcsőn, a hajó billent jobbra is, balra is, aztán már dőlt is. Kapaszkodni próbáltam a karfában. Bíró Jóska matróz húzott föl, aztán Pécseli Jóska vízi rendőr csónakjába tettek be. Heisz Pali bácsira, a hajóvezetőre, Steiner János kormányosra és rám ávósok vigyáztak a parton […]. Kérdezgették, hogy szokott-e billegni a hajó, meg hogy hány utas volt. Mindenáron azt akarták bebizonyítani, hogy túl volt terhelve, pedig Pali bácsi sose engedett föl 180 utasnál többet, az engedély pedig 200-ra szólt. […]

A Pajtás személyzete egy archív fotón, középen Heisz János kapitány
Fotó: Hajóregiszter.hu

Harminc év telt el, mire az eseményről beszélni lehetett és a fényképek is ekkor kerültek nyilvánosságra. Heisz János, a hajó kapitánya 8 hónapig volt előzetes letartóztatásban, mire a hajónapló alapján bebizonyosodott ártatlansága. A Pajtást később kiemelték, és újra a Dunára került. A forgalomból 1987-ben vonták ki végleg. A tragédia emlékét a balatonfüredi Tagore sétányon álló, Raffay Béla szobrász által készített emlékmű őrzi.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.