Nemcsak országrészek, világszemléletek is ütköztek az amerikai polgárháborúban

A gettysburgi csata egykorú festményen

Fotó: Wikimedia Commons

Az Egyesült Államok részt vett a 20. századi Európa legvéresebb konfliktusaiban. Bekapcsolódott az első világháborúba az antant erőinek oldalán, majd a Harmadik Birodalom felmorzsolásában játszott döntő szerepet. Az amerikai történetírás mégsem ezeket, hanem az 1861-1865 között lezajlott polgárháborút tartja az Államok legtragikusabb háborújának. Az emberi és anyagi veszteségek mellett ez a konfliktus ugyanis az amerikai társadalom kettészakadását is eredményezte.

Lincoln megválasztása váltotta ki Dél elszakadásának a gondolatát

 

Az ország két része között húzódó ellentét az évtizedek alatt létrejött sajátos gazdasági és társadalmi fejlődésnek volt a következménye. Amíg északon egy urbanizált és iparosodott társadalommal találkozhatott a korabeli utazó, dél felé haladva inkább az ültetvényes birtokok voltak a jellemzőek. Ezeket a mezőgazdasági területeket rabszolgákkal műveltették a helyi tulajdonosok. A feszültségeket és az elszakadás gondolatát az Egyesült Államok új elnökének megválasztása váltotta ki. Abraham Lincoln kampánya a rabszolgaság intézményének ellenzésére épült, amely a közel négymillió rabszolgának otthont adó déli államok részéről erős ellenérzést váltott ki. 

Abraham Lincoln amerikai elnök egykorú fotográfián
Fotó: Wikimedia Commons

Bár Lincoln beiktatásakor nem javasolta a feketék felszabadítását, csupán azt szorgalmazta, hogy az ország újonnan létrejövő államaiban törvény tiltsa a rabszolgaságot. A déliek ezzel szemben létformájuk jövőjének zálogát abban látták, ha az újabb tagállamok követik példájukat. A helyzet egészen odáig fokozódott, hogy 1860 decemberében Dél-Karolina a kiválás mellett döntött. Példáját a következő évben még tizenegy állam követte, köztük Mississippi, Florida, Alabama és Texas is. A politikai válság 1861. április 12-én eszkalálódott fegyveres konfliktussá.

 

Saját elnököt választott magának a déli Konföderáció

 

Az első ágyúlövések a Sumter-erőd birtoklásáért dördültek el. Az addigra Jefferson Davis személyében saját elnökkel és alkotmánnyal is rendelkező Konföderáció magának követelte a határain belül elhelyezkedő szövetséges katonai bázisokat. 

A szóban forgó erősségről Lincoln nem volt hajlandó lemondani, a déliek pedig az erőszak alkalmazása mellett döntöttek. 

Innentől kezdve már nem lehetett a szellemet visszazárni a palackba, a háború elkerülhetetlenné vált. Az első jelentős összecsapás a Bull Run patak közelében zajlott, mely a Konföderáció győzelmét hozta. 

A polgárháború nyitánya: Sumter erődjének ostroma
Fotó: Wikimedia Commons

A csata tanulságai mindkét fél számára egyértelműek voltak: gyors győzelem helyett elhúzódó háborúra számíthatnak. A hadiszerencse egészen 1863 nyaráig, a Robert E. Lee tábornok vezette déli csapatoknak kedvezett. A gettysburgi csata jelentette azt a fordulópontot, ahonnan már az északiak kezdtek felülkerekedni ellenfeleiken. A polgárháborúban az amerikaiak mellett néhány magyar is kivette a részét a harcokból. Asbóth Sándor és Julius H. Stahel (vagyis Számwald Gyula) tábornokként, Zágonyi Károly pedig ezredesi rendfokozat vett részt az ütközetekben. 

 

Fordul a kocka, az uniós erők győzelmet aratnak a délieken

 

Mindeközben 1863 januárjában Lincoln kiadta az Előzetes Emancipációs Kiáltványt, melyben a felszabadulás reményét ígérte a rabszolgáknak. Az Uniós erők innentől kezdve feketéket is toboroztak. Az északiak másik jelentős győzelmüket Vicksburgnél aratták, és egyre több déli terület került az ellenőrzésük alá. 

A Konföderáció csapatai ennek ellenére bátran harcoltak és sikerült többször is nehéz pillanatokat okozniuk az ellenségnek. 

Ilyen volt például a Chickamauga pataknál lezajlott csata, vagy a Beefsteak Raid, amely során több ezer szarvasmarhát hajtottak el az Unionistáktól különösebb saját veszteség nélkül. Ezek a sikerek viszont csak késleltetni tudták a déliek bukását.

Asbóth tábornok egykorú portréja
Fotó: Wikimedia Commons

Az immár Ulysses S. Grant főparancsnoksága alá tartozó északiak 1864-ben elfoglalták Atlantát, majd a háború zárásaként a déliek fővárosát, Richmondot is. Robert E. Lee 1865. április 9-én adta meg magát, május közepére pedig az összes konföderációs alakulat letette a fegyvert. Az Egyesült Államok legpusztítóbb háborújában százezrek veszítették életüket, a fegyverek mellett legtöbben a betegségeknek estek áldozatául. Az északiak célja azonban valóra vált és sikerrel őrizték meg az ország egységét. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.