Ezeket az asszír harcosokat szellemek kísértették

A poszttraumás stressz zavart hivatalosan csak 1980-ban ismerték el és írták le, pedig legkorábbi, ismert eseteit már 3200 éve dokumentálták asszír harcosok mezopotámiai tábláin

A PTSD általános téma a modern háborúról és annak pusztító következményeiről szóló vitákban. A poszttraumás stressz zavart hivatalosan azonban csak 1980-ban ismerték el és írták le, pedig legkorábbi, ismert eseteit már 3200 éve dokumentálták asszír harcosok mezopotámiai tábláin.

A poszttraumás stresszzavar már évezredekkel ezelőtt is létezett

Mielőtt a pszichiáterek hivatalosan is felismerték volna, a poszttraumás stressz zavar (PTSD) tüneteit különböző neveken és összefüggésekben figyelték meg és dokumentálták, különösen a háborús tapasztalatokkal kapcsolatban. Az első világháborúban „gránátsokknak”, a második világháborúban pedig „harci neurózisnak” nevezték. A megfigyelések ellenére egészen a vietnami háborúig nem tettek összehangolt erőfeszítéseket a katonákra gyakorolt pszichológiai hatás következtében kialakult állapot megértésére és kategorizálására.

A poszttraumás stressz zavart hivatalosan csak 1980-ban ismerték el és írták le, pedig legkorábbi, ismert eseteit már 3200 éve dokumentálták asszír harcosok mezopotámiai tábláin
Fotó: British Museum

A háború azonban megelőzte a történelmet, és tudósok azt feltételezik, hogy a PTSD ősidők óta kísérti a veteránokat. Ebben az összefüggésben az időszámításunk előtti 1300-ból származó, Mezopotámiából származó ősi agyagtáblák legújabb kutatása dokumentálja a háborúval kapcsolatos stresszzavar eddig ismert, legkorábbi eseteit. Ezek a felfedezések azt sugallják, hogy a mezopotámiai kultúrák a háború kísértetét szó szerint vették. 

Az asszír katonák beszámoltak arról, hogy hallják és látják a szellemeket, akik beszélnek hozzájuk, és akik azoknak az embereknek a szellemei lehetnek, akiket megöltek a csatában. És ez pontosan megegyezik a mai, közelharcban részt vevő katonák tapasztalataival 

– nyilatkozta Walid Khalid Abdul-Hamid, a londoni Queen Mary Egyetem munkatársa és Jamie Hacker Hughes, az Anglia Ruskin Egyetem Veteránok és Családok Intézetének munkatársa a BBC News- nak adott interjújában, amit a ZME Science  online tudományos portál idéz.

 

Nincs új a nap alatt

A Mezopotámiában (a mai Irak területén) az Asszír-dinasztia által besorozott hivatásos katonák először egy egyéves kiképzésen estek át, amely olyan polgári munkákat is jelentett, mint az utak, hidak és egyéb infrastruktúra építése a királyság számára. A harcosokat ezután egy évre hadba küldték, és ha épségben visszaértek, akkor egy évre visszatérhettek a családjukhoz, mielőtt megismételték volna a hároméves rotációt. 

Az asszírok azonban rendkívül agresszív és terjeszkedő államnak számítottak: gyakorlatilag minden tavasszal új hadjáratot indítottak, így minden egyes túlélő katonának számos különböző háborúban kellett harcolnia pályafutása során. 

Ám ahogy a kutatók által elemzett ősi szövegekből kiderült, bár testi épségben térhettek haza egy-egy hadjáratból, az ókori katonák egy részének az elméje „darabokra tört”. A most felfedezett táblák egy részét asszír orvosok írták, akik – a korszakra jellemző korlátozott tudományos ismeretekkel és „kötelezően” babonás gondolkodásmóddal – diagnosztizálták a csatából hazatérő katonákat, és többé-kevésbé unortodox gyógymódokat írtak elő.

A legkorábbi esetek

A most publikált tanulmány előtt a PTSD-szerű tünetekre vonatkozó legrégebbi utalás az ókori Görögországból, Hérodotosz szövegeiből származott, amelyek a hírhedt maratoni csata utóhatásait írták le Krisztus előtt 490-ben. Hérodotosz azt állította, hogy néhány athéni harcosnak hallucinációi voltak és spontán vakságban szenvedett, miután a csatatéren közel került a halálhoz. Akhilleuszt, a trójai háború hősét általában szintén a poszttraumás stressz zavar egyik ókori betegének tartják. A középkori PTSD egyik lehetséges leírásában egy krónikás a harmadik keresztes hadjáratból (1189-92) hazatérő keresztes lovagokról írt, és úgy fogalmazott, hogy „bár ezek a férfiak sértetlenül túlélték ... szívüket a különböző szenvedésekből származó bánat kardjai szúrták át”.

A táblák egy része „lelki sérülésekről” ír az asszír katonáknál. 

Az egyik beteg esetében az orvos megemlíti, hogy „három napig érthetetlenek a szavai”, és „esténként vagy élő vagy halott embert lát... és megijed; megfordul, de... a száját befogta, így képtelen kiáltani annak, aki mellette alszik”. E szellemek elhárítására az orvosok gyógyszert és vallási rituálékat írtak elő. Más ősi kultúrákhoz hasonlóan az asszírok is hittek abban, hogy minden ember sorsa és végzete összefonódik, úgy, ahogyan azt az istenek elrendelték. Ebből az következett, hogy 

sok betegségre a beteg hibájaként, vagy valamilyen múltbeli vétkükért járó isteni büntetésként tekintettek.

Ma már azonban tudjuk, hogy a visszaemlékezések vagy az újra átélés a PTSD egyik fő tünete. Ennek lényege, hogy a traumatikus eseményt a beteg élénken felidézi, mintha az újra megtörténne, amit gyakran az eredeti trauma emlékei váltanak ki – ami könnyen összetéveszthető a szellemjelenésekkel.