Egy tudóscsoport kimutatta, hogy a varjúfélék képesek vizuális és auditív jelzésekre reagálva meghatározott és szándékos számú rikácsolást produkálni, tehát „tudnak hangosan számolni”,. Míg más állatoknál, például a mézelő méheknél bizonyították, hogy képesek megérteni a számokat, a számolási készségnek ezt a sajátos megnyilvánulását még egyetlen más, nem emberi fajnál nem figyelték még meg.
Egy adott számú hangadás célzott előidézése a számolási képességek és a hangvezérlés kifinomult kombinációját igényli. Hogy ez a képesség létezik-e az állatokban, egyelőre nem ismert. Mi viszont megmutatjuk, hogy a varjak képesek változó számú, egytől négyig terjedő hanglejtést produkálni a számértékekhez kapcsolódó tetszőleges jelzésekre reagálva
– mondta Diana Liao, a németországi Tübingeni Egyetem idegkutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki a kutatócsoportot vezette.
Hozzátette: a hangos számolás képessége eltér a számok megértésének képességétől, mert a kommunikáció célzott hangvezérlését is megköveteli. Az emberekről ismert, hogy
a beszédet használják a számolás esetében és a mennyiségek közlésére, és ezt a képességet már fiatalon megtanuljuk.
Amikor a gyerekek számolni tanulnak, az egyes mennyiségekhez tartozó konkrét számok elsajátítása egy kis időt vehet igénybe. Időközben néha véletlenszerű számokat használhatnak hangos számolásra; az „egy, kettő, három” helyett azt mondhatják, hogy „egy, egy, négy” vagy „három, tíz, egy”. A vokálok száma helyes, de maguk a szavak összekeveredhetnek.
A szimbolikus számolás biológiai eredete egyelőre ismeretlen, de mivel a varjakról a tudósok tudják, hogy megértik a nehéz számfogalmakat – például a nullát –, Liao és munkatársai úgy gondolták, hogy jó jelöltek a kifinomultabb számolási képességek vizsgálatára.
A Science folyóiratban publikált kutatásukat három kormos varjún (Corvus corone) végezték, amelyeket arra képeztek ki, hogy egy tetszőleges szimbólum vagy hangjelzés hatására változó számú, egy és négy közötti hangot adjanak ki. Miután a madarak a szükséges számú rikoltást produkálták, egy céltáblát kellett megcsipkedniük, hogy jelezzék, végeztek.
Megállapítottuk, hogy mindhárom varjú képes volt a megfelelő számú rikácsolást produkálni a jelzésekre válaszul, az alkalmi hibák többnyire egy túl sok vagy túl kevés hangadásként jelentkeztek. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a kisgyerekek számolnak egy nem szimbolikus, hozzávetőleges számrendszert használva, amelyet az első hangadás előtt előre megterveznek
– magyarázták a szakemberek, akik szerint a szekvencia első hanglejtésének időzítése és hangzása érdekes módon összefüggött azzal, hogy hány hanglejtés következett a későbbiekben, és a szekvenciában minden egyes hanglejtésnek megvoltak az ott elfoglalt helyére jellemző akusztikai jellemzői.
Úgy vélik, ez a teljesítmény – különösen a varjak esetében – lenyűgöző, mivel a szándékos hangadás nehezebb és hosszabb reakcióidővel jár, mint például a csipkedés vagy a fejmozgás, ami a madarak kommunikációjának egy eddig ismeretlen csatornáját jelezheti.