A Bostoni Egyetem (BU) és a Harvard Ratcliffe Intézet (HRI) munkatársai egy új kutatást tettek közzé a Nature Astronomy című szaklapban, amely az Európai Űrügynökség Gaia műholdjának adatait felhasználva követte nyomon a Naprendszer mozgását az elmúlt 2-3 millió évben - írja az Interesting Engineering cikke.
Az elemzés szerint a múltban a Nap helioszférája közvetlen kapcsolatba került a Local Lynx of Cold Cloud (LLCC) nevű sűrű csillagközi gázfelhővel.
A helioszféra a Nap körül kialakuló mágneses buborékként képzelhető el, amelyet a napszél óriási méretűre fúj, és tulajdonképpen ezen belül helyezkednek el a Naprendszer bolygói. A helioszféra jóval túlnyúlik a Plútón és a Kuiper-övön, a Naprendszer határának tekinthető, amelyen túl már a csillagközi tér található.
Az új tanulmány vezető szerzője, Merav Opher csillagászprofesszor szerint, amikor a helioszféra az LLCC-vel találkozott, a gázfelhő a mágnesbuborékot egészen a Naprendszer belsejéig nyomta, és emiatt a Föld a csillagközi térrel „érintkezve” extrém módon lehűlt.
Most először sikerült kvantitatív módon kimutatni, hogy a Nap kapcsolatba került valamivel, ami jelentős változásokat okozott a Föld éghajlatában
- írta Opher az egyetem közleményében.
Opher és kollégái kifinomult számítógépes modellek segítségével követték nyomon a Naprendszer helyzetét 2 millió évvel ezelőttig, és megállapították, hogy a Naprendszer egykor nagyon közel került a fent említett kozmikus gázfelhőhöz. Ez a találkozás azonban nem volt teljes, a gázfelhő csupán súrolta rendszerünket, ha frontálisan ütköztünk volna vele, a hatások sokkal drámaibbak lettek volna;
Opher szerint a Föld teljesen elveszíthette volna a helioszféra védelmét, és ki lett volna téve a csillagközi tér káros hatásainak.
A helioszféra gyengülésével a csillagközi por- és gázfelhőből származó radioaktív vas és plutónium akadálytalanul eljuthat a Földre. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a jégkorszak alatt megnövekedett ennek a két radioaktív elemnek a mennyisége a bolygókon.
A tanulmány szerzői szerint nem világos, hogy a Föld mennyi ideig volt kitéve a csillagközi térnek. Ez akár több száz vagy egymillió évig is tarthatott, attól függően, hogy mekkora volt a Naprendszerrel érintkező gázfelhő mérete.
Amint a Naprendszer eltávolodott a csillagközi felhőtől, a helioszféra eredeti állapota is helyreállt.
Az eredmények arra utalnak, hogy a Naprendszer már többször is kapcsolatba léphetett hideg gázfelhőkkel, és akár a jövőben is előfordulhatnak hasonló kozmikus találkozások.