Tömeggyilkossághoz vezetett a kínaiellenesség Mexikóban

Egy tűntető keze látható egy az oktatási rendszer reformációját sürgető tüntetésen Mexikóvárosban

A 20. század elején Mexikó több településén is élt már kínai kisebbség. A legnagyobb létszámú közösség Torreónban volt. A virágzó diaszpórára azonban egyre többen kezdtek negatívan tekinteni és számos kínaiellenes beszéd is elhangzott. A sűrűsödő gyűlölet 1911-ben tettek formájában is kirobbant, amikor a forradalom során a városba érkező kormányellenes katonák válogatás nélküli mészárlásba kezdtek.

Forradalmi hangulat

1910. november 20-án Mexikóban forradalom tört ki. Az esemény még 1876-ra vezethető vissza, ugyanis Porfirio Díaz ekkor került először hatalomra. Ugyan az ország politikailag stabilizálódott és némiképp fejlődött, de a korrupció miatt a kormányzat népszerűtlen volt. Ezenfelül az őslakosokat teljesen elnyomták, és sokan embertelen, megalázó körülmények között dolgoztak, hogy napról napra élhessenek.

Díaz rendszerén 1907-08 körül már megjelentek az első repedések sztrájkok és tömegtüntetések formájában. 1907-ben egy interjúban elmondta, hogy többször nem indul a miniszterelnöki választáson, ám három évvel később mégis így tett.

Ellenfele ekkor Francesco Ignacio Madero volt, akit a választások során bebörtönzött, így ismét ő lett a győztes. Madero az év októberében megszökött a fogságból, és San Antónióból fegyveres felkelést szervezett. 

Porfirio Díaz
Fotó: forrás: By Aurelio Escobar Castellanos, Archive 

Kínaiak Torreónban

A mexikóiak sosem tekintették igazán maguk közül valónak a betelepülő kínaiakat, még akkor sem, ha helybelivel alapítottak családot. A beköltöző idegenek szorgalmasan építették ki vállalkozásaikat és jó üzleti érzékkel is rendelkeztek, aminek köszönhetően virágzó közösséget alkottak. 

Ez különösen igaz Torreónra, ahol egy Kang Youwei nevű befektetőnek köszönhetően 1906-tól infrastrukturális fejlesztések – ilyen volt az első villamosvonal kiépülése is – történtek a városban.

A település a forradalom kezdetére igazi diaszpóraközponttá nőtte ki magát 600 kínai lakosával. Ezek az emberek leginkább a szülőföldjükön tapasztalt nyomor, illetve az Egyesült Államokban őket ért kínaiellenesség elől menekültek ide. 

A kínai befektető, Kang Youwei
Fotó: forrás: 1j1z2 at Chinese Wikipedia

Fejlődő közösségüket azonban ebben az időszakban igen nagy ellenszenv kísérte. A kínaiellenes szószólók azt hangoztatták, hogy a bevándorlók elveszik a munkát a mexikóiak elől, illetve a két népcsoport keveredését is rendkívül ártalmasnak tartották. 

A pokol elszabadul

1911. május 13-ára Torreónt is elérték a polgárháborús harcok. A várost ekkor 800 főnyi szövetségi katona védte a több, mint ötszörös túlerőben lévő Emilio Madero, (Francesco testvére) vezette forradalmárok ellen. A még regnáló kormány csapatai nem tudták megállítani a támadást és két nappal később feladták a várost, a maderisták pedig megkezdték a bevonulást.

Az atrocitások mindenkit elértek: a Torreónban élő külföldiek mindegyikét megtámadták, üzleteiket megrongálták, a legsúlyosabban azonban egyértelműen a kínai közösséget sújtották. 

A katonák behatoltak a negyedbe, és válogatás nélküli mészárlásba kezdtek, ami elől a nők és a gyerekek sem menekülhettek. Akik ki is jutottak a városból, azokat a lovasság vette üldözőbe, és vagy a helyszínen ölték meg a szökevényt, vagy visszavitték, hogy ott végezzenek vele. Tíz órán keresztül tartott a rémálom, mire Emilio Madero a városba ért és kiáltványban tette közzé, hogy aki folytatja az embertelen magatartást, azt kivégezteti. 

A mészárlásnak 303 kínai és 5 japán áldozata volt (a gyilkosok nem tudták őket megkülönböztetni egymástól). A holttesteket megcsonkították, és bár Madero leállította a mészárlást, nem engedélyezett a családoknak temetést, hanem tömegsírba helyezték a halottakat. 

Kínában az esemény hatalmas felháborodást váltott ki. Az ország jóvátételt követelt, és fenyegette is a közép-amerikai országot, hogy behajtja azt – belpolitikai problémái miatt azonban esélye sem volt beváltani a fenyegetést.

Francisco Madero
Fotó: forrás: wikipedia

Francesco Madero végül 3 millió pesót ígért, de hogy valóban megtörtént-e a fizetés, arról a vélemények megoszlanak. A mészárlás után senkit nem vontak felelősségre, bírósági eljárások sem indultak, és sokáig nem is lehetett róla beszélni Mexikóban.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.