Ugyan elsősorban a fejlődő államok férfi lakosságát érinti a probléma, a péniszrákos esetek száma az európai országokban is növekszik – írja a The Conversation magazin cikke.
A jelenség fő oka a népesség elöregedése: az 50 év feletti életkor a péniszrák egyik fő kockázati tényezője.
Ezenkívül növelheti e daganatos megbetegedés veszélyét a fitymaszűkület, a rossz higiénia, illetve a dohányzás. Érdekes megfigyelés, hogy a péniszrák ritkán fordul elő olyanoknál, akiket születésükkor körülmetéltek.
A péniszrákos esetek 90 százalékában a daganatos elváltozás a laphámsejtekből indul ki. Más rosszindulatú daganatok, mint például a melanoma, a bazálsejtes karcinóma vagy a szarkóma ritkábbak.
A laphámrákos esetek mintegy felében humán papillomavírusokat (HPV) mutattak ki.
A papillomavírus egyike a szexuális úton, bőrkontaktussal (tehát nem a testnedvek cseréjével) terjedő kórokozóknak, egyes felmérések szerint a szexuálisan aktív felnőttek több mint 70 százaléka fertőződik meg, általában serdülőkorban.
A fertőzések általában nem okoznak tüneteket, és hosszú távú szövődmények nélkül hónapok, vagy néhány év alatt eltűnhetnek. A korábbi HPV-fertőzés sajnos úgy tűnik, hogy nem véd a jövőbeli megfertőződéstől.
A HPV kórokozója közvetlenül a bőrfelszín alatt megbújhat. A hímvessző esetében ez a bőr textúrájának és színének megváltozását eredményezheti, amely rendszerint fájdalommentes, de ez nem jelenti azt, hogy veszélytelen lenne.
A HPV-16, amely a vírus egyik leggyakoribb és legveszedelmesebb típusa, rosszindulatú elváltozásokat okozhat a pénisz, a méhnyak, a száj, a torok, a szeméremtest, a hüvely és a végbélnyílás szöveteiben. Szerencsére a HPV elleni vakcinák hatékonyak, és bizonyítottan csökkentik a méhnyakrákos megbetegedések arányát.
Ezeknek az oltásoknak a péniszrákra gyakorolt hatása valószínűleg csak később jelentkezik, mivel a HPV-fertőzés és a rák kialakulása között általában hosszú idő telik el.
A péniszrák diagnosztizálását nehezíti, hogy az érintettek, tartva a megbélyegzéstől csak nagyon ritkán fordulnak orvoshoz.
Ilyenkor házi praktikákat alkalmaznak, vagy antimikrobiális, esetleg szteroidos krémekkel próbálják kezelni magukat. További probléma, hogy a tumort sokszor félrediagnosztizálják, és tévesen jóindulatú elváltozásnak minősítik. Pedig az áttétképződés megakadályozása végett fontos lenne a gyors diagnózis és a kezelés.
A rákos szöveteket sikeresen el lehet távolítani lézerrel vagy mikrosebészeti beavatkozással. Ez kombinálható kemoterápiával vagy sugárkezeléssel.
Egyes daganatok azonban nem reagálnak jól a kezelésre, és előfordulhat, hogy a péniszt amputálni kell.
Ez azonban mindig a legvégső megoldás. Szerencsére az orvostudomány fejlődik, így újabb terápiák látnak napvilágot; vannak olyan kezelések, amelyek módosított T-sejtekkel támadják a HPV-vel fertőződött sejteket, de más, laphámsejtes daganatokra adott immunválaszokat javító terápiák is eredményesnek bizonyultak a közelmúltban.