Ez volt a francia forradalom legvéresebb szakasza

A nép bosszúja a Bastille bevétele után

Kétszázharminc éve, 1794. július 27-én fosztotta meg a francia forradalmi Konvent hatalmától a jakobinus diktatúra vezetőit, Maximilien de Robespierre-t és társait. Másnap a nyaktiló alatt végezték, ezzel véget ért a francia forradalom legvéresebb szakasza.

Minden a francia forradalom kitörését jelezte elő

A XIV. Lajos alatt oly ragyogó francia királyság fénye utódai alatt megfakult. A hadi dicsőség odalett, a háborúskodás és a csillogó udvar felemésztette a bevételeket, az egyszerű nép nyomorgott, a reformkísérleteket a rövidlátó udvar elbuktatta. XVI. Lajosnak 1789-re nem maradt más választása, mint hogy az adók megszavazása érdekében 175 év után ismét összehívja a rendi gyűlést.

Az eseményeket ezután nem lehetett feltartóztatni, a régi rend, az ancien régime szinte hetek alatt megbukott, a forradalom pedig egyre radikalizálódott. 

A parlamentben a polgárság, a harmadik rend ragadta magához a kezdeményezést, és alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánította magát. 1789. július 14-én a párizsi nép megostromolta és elfoglalta az önkényuralom gyűlölt jelképét, a Bastille-t. 

A francia forradalom kezdetei: a Bastille megrohamozása
Fotó: Wikimedia Commons

Augusztus 4-én a Nemzetgyűlés valamennyi feudális előjogot megszüntetett, augusztus 26-án elfogadta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát (benne a szabadság, testvériség, egyenlőség alapjogokkal). A következő évben eltörölték a nemességet, elkobozták az egyházi javakat, és a papságot feleskették az alkotmányra. A király 1791-ben megpróbált elmenekülni, de elfogták, és bár visszaültették a trónra, a tömegek nyomására hadat kellett üzennie Ausztriának és Poroszországnak.

 

Tömeges felkelést hirdettek

A forradalmi háborúk kezdetben csak vereségeket hoztak, és a kudarcokért az udvar összeesküvését okoló párizsi nép 1792 nyarán megostromolta a királyi palotát, XVI. Lajos börtönbe került. Az új törvényhozás, a Konvent 1792. szeptember 2-én eltörölte a monarchiát, kikiáltotta a köztársaságot, és népfelkelést hirdetett. 

A királyt (hivatalosan már csak Capet Lajos polgártársat) perbe fogták, egy szavazattöbbséggel halálra ítélték, és 1793. január 21-én lefejezték.

Ez volt a fordulópont: Vendée királypárti népe fellázadt, és Európa valamennyi fejedelme Franciaország ellen szövetkezett. Az élet-halál harcát vívó országban a Hegypártnak nevezett, a párizsi községtanácsot kézben tartó radikális jakobinusok hazaárulással vádolták meg a mérsékeltebb girondistákat, akik ellenezték a forradalom védelmében hozott intézkedéseket: a forradalmi törvényszékek és a rendkívüli hatalommal felruházott Közjóléti Bizottmány életre hívását. A döntést végül a jakobinusok által fellázított párizsi nép kényszerítette ki, a nemzetőrség által körülvett Konvent 1793. június 2-án 27 girondista képviselőt zárt ki, akik később szinte kivétel nélkül nyaktiló alatt végezték.

A nép bosszúja a Bastille bevétele után
Fotó: Charles Paul Landon

A jakobinusok ezután – élükön a Megvesztegethetetlen jelzőt kiérdemlő, de doktriner elveket valló Robespierre-rel – a forradalom védelmében diktatúrát vezettek be, felfüggesztették a demokratikus alkotmányt, eltörölték a keresztény időszámítást, az egyházellenes küzdelem jegyében meghirdették az Ész kultuszát. 

Minden állami testületet és hivatalnokot az újraválasztott Közjóléti Bizottság ellenőrzése alá helyeztek, törvény tette lehetővé hogy bárkit, akit gyanúsnak minősítettek, jogi formaságok nélkül bebörtönözhessenek és elítélhessenek. Tömeges felkelést hirdettek, s a fellelkesült seregek győzelmet győzelem után arattak, a belső lázadásokat a helyszínre küldött kormánybiztosok fojtották vérbe (illetve Nantes esetében a lázadókat a Loire folyóba fojtották).

 

A nép megcsömörlött az állandó vérontástól

A forradalmi terror ezek után sem csillapodott, a guillotine folyamatosan működött, de most csak Robespierre megrendült helyzete miatt. A Megvesztegethetetlen lecsapott az őt balról bíráló szélsőségesekre és a mérsékeltekre is, a halálba küldte a "veszett" Jacques Hébert-t, majd párttársát, Dantont és annak híveit. A sokak szerint ekkorra már üldözési mániában szenvedő Robespierre mindenkit a „nép ellenségének” minősített, aki kritizálni merte, és mindenütt összeesküvést szimatolt, a gyanúsítottakat rövid úton kivégezték. 

A terror alig több mint egy éve alatt közel 300 ezer embert tartóztattak le, 16 954 halálos ítéletet hajtottak végre, mintegy 10 ezren a börtönben haltak meg.

A nép megcsömörlött az állandó vérontástól, érlelődött a fordulat. A megfélemlített Konvent és a megosztott Jóléti Bizottság saját bőrét féltve ellentámadásba ment át: a Konvent 1794. július 26-i (a forradalmi naptár szerint thermidor 8-i) drámai ülésén az újabb tisztogatást sürgető Robespierre szavait fagyos csend fogadta. Másnap már nem engedték szóhoz jutni, a védelmére kelt Saint-Just, „a Halál arkangyalának” szavai elvesztek az iszonyatos hangzavarban, és végül lerángatták a szószékről. Az ülés végén megszületett a parancs letartóztatásukra, amit kisebb csata követett. 

A jakobinus diktatúra vezetőjének, Robespierre-nek és 20 támogatójának kivégzése 1794. július 28-án délután Párizsban, a Place de la Révolutionon – a Forradalom terén
Fotó: Wikimedia Commons/Bibliothèque nationale de France

A párizsi tömeg kiszabadította bálványait a börtönből, de a városházát, ahová menekültek, a Konvent által kirendelt csapatok vették körbe.

 A törvényen kívülinek minősített, tárgyalás nélkül halálra ítélt jakobinusok közül többen öngyilkosságot kíséreltek meg, amikor a katonák éjjel betörtek a terembe. A dulakodásban Robespierre állát is ellőtték, nem tudni biztosan, hogy egy eltévedt golyó érte vagy ő is öngyilkosságot kísérelt meg.

Robespierre-t és húsz hívét még aznap tárgyalás nélkül kivégezték. 

Valamennyien sebesültek vagy járásképtelenek voltak, egyedül Saint-Just tudott egyedül felhágni a vérpadra vezető lépcsőkön. A Megvesztegethetetlent sebe miatt a fájdalomtól félig öntudatlan állapotban fektették a guillotine alá, amely pontosan ott állt, ahol másfél éve XVI. Lajos feje hullott a fűrészporos kosárba. A tömeges kivégzéssel véget ért a rémuralom, a francia forradalom konszolidáltabb szakaszába lépett.

 

(MTVA Sajtóarchívum)