Egyáltalán nem volt veszélytelen kaland a nagy fehér megmentése
A parti hullámverésben megfeneklett és tehetetlenül csapkodó nagy fehér cápát Liza Phillips fedezte fel, aki a barátjával együtt sétált Low Beach hosszan elnyúló homokos strandján. „ Azt mondtuk, valahogy segíteni kellene rajta. Természetesen volt bennünk némi adrenalin. Az egyik barátunk levette az ingét, hogy bemenjen a sekély vízbe, mondtam, én is vele tartok”-idézte fel az izgalmas pillanatokat Liza Phillips a New York Post lapnak nyilatkozva. A partra sodródott és vadul csapkodó nagy fehér az alábbi videón tekinthető meg.
Phillips és barátja, Ted Rock bátran begázoltak a tengerbe, hogy visszataszigálják a mélyebb vízbe a bajba jutott hatalmas porcos halat, ami sérültnek, véresnek tűnt a kétségbeesett küzdelemtől. Először a farkánál megragadva próbálták mélyebbre taszigálni a cápát, ám az már túlságosan megfeneklett a homokban, így nem tudták megmozdítani. Ekkor Phillips még beljebb gázolt, és már majdnem nyakig érő vízben próbált lendületet adni a cápának.
Ez egyáltalán nem volt veszélytelennek tekinthető helyzet, mivel az ide-oda csapkodó nagy fehér könnyen megsebesíthette volna a segítségére siető nőt. A lökési kísérletek azonban megtették a hatásukat, mert a cápa végre megmozdult, és sikerült elindulnia a mélyebb vizekbe.
„Sikerült már megérintened egy nagy fehért? Ez annyira hihetetlen, hogy ilyet szinte el sem tud képzelni az ember” – kommentálta a sikeres mentőakciót Liza Phillips. A cápamentés után a bátor nő és családja visszautaztak otthonukba, Kaliforniába.
A „fehér halál” a legismertebb, de az egyik legritkább cápafaj is
Az Egyesült Államok keleti partvidéke – különösen Cape Cod környéke – világviszonylatban is a nagy fehér cápák (Carcharodon carcharias) egyik legfrekventáltabb előfordulási területe. A másik jelentősebb amerikai nagy fehér cápás „hot spot” a kaliforniai partvidék. Noha a közvélemény számára a nagy fehér az egyik legjobban ismert cápafaj, ám ezzel szemben valójában rendkívül ritkának számít.
A tengerbiológusok alig néhány ezerre becsülik a világtenger nagy fehér cápa populációjának a teljes egyedszámát. A nagy fehér cápákat - jó eséllyel - a világóceán csak alig néhány pontján lehet megfigyelni, az Egyesült Államokon kívül még Mexikó csendes-óceáni partvidékén, Dél-Afrika atlanti vizein, valamint Ausztrália keleti, illetve nyugati partvidékének egyes szakaszain. A múltban a nagy fehér cápák relatíve gyakorinak számítottak a Földközi-tengerben is, a mediterrán vizekben azonban napjainkra már kritikusan lecsökkent az egyedszámuk. Ehhez hasonló a helyzet a dél-afrikai vizeken is, ahonnan az elmúlt években szabályosan eltűntek a korábban itt igen gyakorinak számító nagyragadozók.
A nagy fehér a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) besorolásában a sebezhető fajok közé tartozik. A heringcápa-félék családjába (Lamnidae) sorolt nagy fehér a jelenkor világtengerének legnagyobb húsevő ragadozó hala. A kifejlett hímek átlagos testhossza 3,8 -4, 2 méter, a nagyobb nőstényeké pedig 4,3- 5 méter közti, de ennél léteznek jóval termetesebb egyedek is.
Az abszolút (de nem hitelesített) rekorder a Földközi-tengerből származik,
amit 1987 áprilisában egy helyi halász, Alfred Cutajar fogott ki a Máltához tartozó apró sziget, Filfla mellett.
A nagy fehért a bulvársajtóban gyakran emlegetik „emberevőként”, bár valójában az ember nem számít természetes zsákmányának. Ami viszont kétségtelen tény, hogy a statisztikák szerint ennek a fajnak a számlájára írható a legtöbb úgynevezett nem provokált ember elleni agresszió. A nagy fehér cápát először a Dél-afrikai Köztársaságban nyilvánították védett fajjá 1991-ben; ma pedig már szinte mindenhol törvényi védelem alatt áll.