A szibériai permafroszt ideális körülményeket nyújt az ősi állatok konzerválódásához. A hideg körülmények mumifikálják a maradványokat, általában dehidratálják a lágy szöveteket és elzárják őket egy fagyott időkapszulába.
A lágy szövetek felfedezése ritka és lehetővé teszi a tudósoknak, hogy sokkal jobban belepillantsanak az állat életébe és, hogy milyen volt a környezet az állat halálának idején, a csontos maradványokhoz képest. És jobb lehetőséget is nyújt arra is, hogy a maradványokból ősi DNS-t vonjanak ki.
Maxim Cheprasov kutató, az Északkeleti Szövetségi Egyetem Mamut Múzeum igazgatója azt mondta, hogy ez csak az ötödik alkalom, hogy a tudósok egy intakt lágy szövetű gyapjas orrszarvút találtak és a mai napig nem volt ilyen ritka lelet a Mamut Múzeum gyűjteményében.
A gyapjas orrszarvú főként a pleisztocén időszakban (2.6-11.700 millió évvel ezelőtt) élt és először körülbelül 300.000 évvel ezelőtt jelent meg Eurázsia északi részén. Amint az utolsó jégkorszak véget ért, területük összezsugorodott, míg már csak Szibéria részeit lakták – végül körülbelül 10.000 évvel ezelőtt kihaltak a klímaváltozás és az emberi tevékenység miatt.
Az Északkeleti Szövetségi Egyetem kutatói azt tervezik, hogy a szarvat a többi maradvány kiásása előtt tanulmányozzák. A morfológiai paraméterek szerint érett egyed volt. Az állat pontos biológiai kora és neme a tetem átfogó tanulmányozása után lesz meghatározva.
A gyapjas orrszarvú felfedezése az Északkeleti Szövetségi Egyetem sok projektjének egyike, hogy Szibéria jégkorszaki megafaunáját megismerjük. Júniusban a kutatók belekezdtek egy 44.000 éves mumifikálódott farkas boncolásába, melyet a Szahai Köztársaság permafrosztjából húztak ki.
(Forrás: Live Science: https://www.livescience.com/)