Véres megtorlás követte a magyar honvédek világosi fegyverletételét

a világosi fegyverletétel egy 19. századi festményen

Fotó: Wikimedia Commons

A magyarok számára katonai szempontból az 1848–49-es szabadságharc végét a Habsburgok orosz támogatása hozta el. A világosi fegyverletétel során a felmorzsolódott magyar csapatok maradéka feltételek nélkül adta meg magát a cári haderőnek, ezt pedig a császáriak részéről véres megtorlások sorozata követte.

A Rákóczi-szabadságharc bukását követően Magyarország része maradt a Habsburg Birodalomnak, de bizonyos fokú jogi önállósággal rendelkezett. Ennek a függetlenségnek a növelésére az 1847-es pozsonyi országgyűlésen a Konzervatív Párt és az Ellenzéki Kör is fellépett programokkal, de végül csak az 1848. februári párizsi forradalom hírére fogalmaztak meg konkrét követeléseket.

Kossuth Lajos a Birodalom másik felének is alkotmányt követelt, amely nagy szerepet játszott a bécsi forradalom kirobbanásában.

Ezt követően a március 15-i események a magyar fővárosban vérontás nélkül zajlottak le, és ennek eredményeképp kinevezték a független, felelős Batthyány-kormányt.

Ütközetek sora

A Habsburgokat lefoglalták az olasz front eseményei, így rövid tárgyalásokat követően V. Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket. Azonban amint a nyári háborús sikerek után komolyabban tudott foglalkozni a magyar helyzettel, katonai beavatkozással fenyegette meg a képviselőházat, ha az nem vonja vissza a jogszabályokat. Ekkor a horvát Jelačić (magyarosan Jellasics) bán már a határátlépésre készült, így a kormány honvédsereg toborzásába kezdett.

Wincenty Smokowski litográfiája a világosi fegyverletételről
Fotó: Wikimedia Commons

A meghirdetett népfelkelés és a nemzetőrség mozgósítása fokozatosan gyarapította a magyar csapatokat, akik szeptember 29-én Pákozdnál vereséget mértek a túlerőben lévő horvátokra. Jelačić megfutamodott, azonban ez a győzelem még kevés volt a végső diadalhoz.

Ütközetek sora következett, miközben a politikai színtéren is zajlottak az események: Batthyány lemondott, megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány, és a kormányzat 1849 januárjában a fenyegetett fővárosból Debrecenbe tette át a székhelyét.

A Habsburg oldalon is történtek változások, V. Ferdinánd helyét Ferenc József vette át, aki március elején kiadta az olmützi alkotmányt. 

A centralizált és abszolutista állam vízióját hordozó iratra válaszul a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, és Kossuthot kormányzó elnökké választották.

Megadás feltételek nélkül

Ezen eseményekkel egy időben már zajlott a dicsőséges tavaszi hadjárat, melynek során a honvédő csapatok jelentős katonai sikereket értek el. Ezek hatására kérte végül az udvar I. Miklós cár segítségét, hogy úrrá tudjanak lenni a helyzeten.

A két irányból érkező támadások ellen a magyarok tehetetlenek voltak, így tárgyalásokba kezdtek az oroszokkal, amelyen még azt is fontolóra vették, hogy felajánlják magyar koronát a cári családnak. Ez azonban nem talált a vágyott fogadtatásra, és az elvesztett temesvári csatát követően a levélváltás megszakadt. 

Haynau és Paszkevics Világosnál
Fotó: Wikimedia Commons

Négy nappal a döntő vereség után, 1849. augusztus 13-án a Görgey Artúr vezette feldunai sereg feltételek nélkül tette le a fegyvert a világosi vár alatt elterülő mezőn (földrajzi értelemben a szőlősi síkon), és a példájukat a többi honvéd seregtest is követte.

Augusztus végére az összes magyar hadtest megadta magát, és a várak is sorban kapituláltak. 

Bár Görgey a tárgyalásain igyekezett a katonáinak és a lakosságnak engedményeket kialkudni, az elbukott szabadságharcot véres megtorlások követték. A Haynau által felállított haditörvényszék százakat ítélt halálra és várfogságra – többek között a 12 aradi vértanúval egy napon, 1849. október 6-án Pesten kivégezték Batthyány Lajost is. A lassú konszolidációt követően Magyarország helyzete csak az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után látszott rendeződni.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.