A magát „világpolgárként, európaiként, dél-tiroliként” meghatározó Messner az Olaszországhoz tartozó, de többségében német ajkú Dél-Tirolban, Brixen (Bressanone) városban született. Egy lány- és nyolc fiútestvére volt, közülük Günther 1970-ben bátyjával mászva vesztette életét a Nanga Parbat hegycsúcson. A hegymászás élő legendájának szülőhelyét minden irányból hegyek övezik, így nem csoda, hogy már ötéves korában megmászta első háromezer méteres csúcsát, húszévesen pedig már Európa legjobb alpinistái közé tartozott.
Az Alpok és a Dolomitok legveszélyesebb sziklafalait meghódítva vált meggyőződésévé, hogy az igazi hegymászó segítség nélkül, a lehető legkevesebb felszereléssel indul útnak. Messner hegyeket szabályosan „megostromló”, jól kiépített útvonalon haladó expedíciókat a természet és a hegyek iránti tisztelet hiányának, lényegében a turizmus egyik változatának tartja.
A páduai egyetemen magas- és mélyépítést tanult, majd matematikát tanított, de néhány év múlva szakított addigi életével, és embert próbáló kalandokra adta a fejét. Gyorsan rá kellett ébrednie, hogy a hegymászás tragédiákkal is jár.
Az 1970-es Nanga Parbat-expedícióban - amelyet élete legborzalmasabb és legkönyörtelenebb vállalkozásának tart - öccsével indult a csúcs meghódítására.
A csúcsra a világon először jutott fel együtt egy testvérpár, de ereszkedés közben Günthernek nyoma veszett. Messner szerint két napig másztak lefelé egyre fáradtabb és kimerültebb öccsével, akit végül elsodort egy lavina. Társai viszont azzal vádolták, hogy cserben hagyta öccsét, és a kritikus helyzetben nem kért segítséget. A perek sorozatáig fajuló vitának különös felhangot kölcsönzött, hogy a fagyási sérülései miatt hat lábujját elvesztő Messner nem sokkal később a vele perben-haragban álló egykori mászótársa feleségét vette el.
Günther maradványai 2005-ben kerültek elő, de vizsgálatuk után sem lehetett eldönteni, Messner vagy vádlói mondtak-e igazat.
Társa ezután az osztrák Peter Habeler lett, akivel 1969-ben, a perui Andokban találkozott először. Ők ketten több rekordot állítottak fel az Alpokban, de a világ 1978. május 8-án figyelt fel rájuk, amikor megmászták a 8848 méteres Mount Everestet, mégpedig oxigénpalack nélkül – ezt addig nemcsak a hegymászók, de számos orvos is lehetetlennek tartottak:
Ezt a teljesítményét tavaly törölték a Guinness Rekordok Könyvéből, mert újabb kutatások szerint 1985-ben nem mászta meg az Annapurnát. Az amerikai mászó, aki a rekord új tulajdonosa lett volna, ezt nem fogadta el, szerinte továbbra is Messneré az elsőség, az olasz hegymászó pedig úgy nyilatkozott: járt a csúcson, de fütyül a rekordokra, mert a hegymászás nem erről szól, hozzátéve: ezek után sértésnek érezné, ha neve ismét a könyvben szerepelne.
Ugyanebben az évben kezdte foglalkoztatni a jeti rejtélye, mert maga is látni vélte a titokzatos hegyi embert, és a téma átfogó tanulmányozása után arra jutott, hogy egy éjszakai medvét néznek jetinek.
Az új kihívásokat kereső, sokak által kalandornak is nevezett Messner 1986-ban háromezer kilométert megtéve keresztülgyalogolt Tibeten és a Himaláján.
Három év múlva, 1989 végén és 1990 elején Arved Fuchs társaságában mindenféle hagyományos segédeszköz, kutyaszán vagy motoros szán nélkül, ugyancsak az apostolok lován a Déli-sark érintésével 92 nap alatt átszelte az Antarktiszt, összesen 2800 kilométert tett meg. 1992-ben a forró Takla-Makán sivatagon vágott keresztül, 1993-ban Grönland szigetén gyalogolt végig, 2200 kilométert téve meg az örök jég birodalmában, 2004-ben a Góbi-sivatagot szelte át. Rövid ideig a politika terepére is elkalandozott, 1999-ben az Európai Parlament képviselője lett zöldpárti színekben, de egy ciklus után távozott.
„Élete 15. nyolcezresének” az általa alapított és nevét viselő, öt helyszínen létesült múzeum-együttest tartja.
A gyűjtemény a hegymászás történetét, az azzal kapcsolatos művészeti alkotásokat, a himalájai kultúrát és Dél-Tirol történetét mutatja be. A harmadik feleségével egy dél-tiroli kastélyban élő Messner több mint száz hegycsúcsot hódított meg elsőként, kalandjairól mintegy ötven könyvet írt, amelyeket tucatnyi nyelvre fordítottak le, és több dokumentumfilmet rendezett.
Előadónak is kiváló, számos konferenciára hívták-hívják, Magyarországon is járt 2016-ban, dokumentumfilmjeit vetítette a BBC, írásai jelentek meg a National Geographic és a Stern magazinokban. Kitüntetéseinek se szeri, se száma, a Brit Királyi Társaságnak és az amerikai felfedezők klubjának is tiszteletbeli tagja. Életéről több könyv jelent meg, tévé- és rádióműsorok foglalkoznak személyével és hihetetlen teljesítményével. 2018-ban a lengyel Krzysztof Wielicki mellett a spanyol Nobel-díjnak is nevezett Asztúria hercegnője díj egyik kitüntetettje lett sport kategóriában. A díjat 1987-es alapítása óta első alkalommal ítélték oda hegymászóknak.
(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)