Nem a németektől lopta fegyverének ötletét Mihail Kalasnyikov

Vágólapra másolva!

A két világháborúban a sorozatlövő fegyverek még igen korlátozott számban álltak rendelkezésre a hadseregekben. A Szovjetunió a második világégés során még rosszabb helyzetben volt, ugyanis nem akadt elegendő puskája, amivel felszerelhette volna katonáit. Mihail Kalasnyikov azonban egy új fegyverrel forradalmi változást hozott az ország hadiiparában, aminek máig tartó hatásai vannak.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

géppisztoly puska fegyver

Az első világháborúban a katonák ismétlőpuskákkal voltak felszerelve. Ugyan léteztek sorozatlövésre alkalmas gépfegyverek, de ezek korlátozott számban álltak rendelkezésre, és működtetésüket általában külön osztag biztosította.

A háború idjén a kézifegyverek között megjelentek a kisebb méretű golyószórók, majd a végére a géppisztolyok is.

A gépkarabélyok a pisztolynál erősebb, de a puskánál gyengébb, úgynevezett köztes lőszerrel tüzelő gyalogsági kézifegyverek. Bár hatótáv tekintetében a puskákhoz nem érnek fel, a pisztolyoknál nagyobb lőtávolsággal és tűzerővel rendelkeznek. A szabályozható tűzállással pedig mindkét fegyver előnyös tulajdonságait magukban hordozzák.

Új fegyver az arzenálban

A második világháborúban még mindig a puskák domináltak, de a nagyhatalmak között már – főleg a német hadseregben – szakaszszinten is jelen voltak a géppisztolyok és a géppuskák, az Egyesült Államok hadseregében pedig nem számított ritkaságnak az ismétlőpuskánál jelentősen nagyobb tűzgyorsaságú öntöltő puska sem. A Szovjetunió viszont kilógott a sorból, ugyanis a Vörös Hadsereg katonáinak a német offenzíva idején nem volt elegendő kézi lőfegyvere.

Ezen a „fegyvernélküliségen” akart változtatni új találmányával Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov.

A paraszti családból származó feltaláló 1938-ban került a Vörös Hadseregbe egyszerű sorkatonaként, és alacsony termete miatt a harckocsizókhoz került. Itt elsődleges munkája keretei között a hadi járművek lövegére tervezett lövésszámlálót, illetve motorteljesítmény- és üzemanyagfogyasztás-mérőket is.

1941-ben Brjanszknál kilőtték a tankot, amiben ült. Súlyosan megsebesült, és felépülése után nem is került vissza frontszolgálatra.

Még kórházi lábadozása alatt tervezett egy kezdetleges géppisztolyt, ám az aktuálisan gyártott PPS-41-es felfutása, valamint eszközének szerkezeti hiányosságai miatt ötletét elutasították. Ennek ellenére tehetségesnek tartották és lehetővé tették neki, hogy fegyvertervezést tanulhasson.

Máig a legnépszerűbb?

1944-ben kezdte el máig ható mestermunkája, az AK-47 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1947 goda, vagyis a Kalasnyikov automatájának 1947-es modellje) tervezését, amely csak több kísérlet után nyerte el végső formáját. Gyakori tévedés, hogy a fegyver a német StG-44-es kópiája, de csupán a formáját merítette az ellenség fegyveréből.

Ebben, és a funkciójukban valóban hasonlók, de a belső szerkezeti felépítés szempontjából teljesen más a két fegyver.

Az AK-47-es végleges formája 1947-re alakult ki, és két évvel később rendszeresítették az új fegyvert a szovjet haderőnél. Ugyan a kommunista ország hadseregében ekkorra már elterjedtek az SZKSZ öntöltő puskák, az egyszerű szerkezetű és megbízható, univerzális gépkarabély az 1950-es évek végére kiszorította azokat.

A modernizált AKM préselt acéllemezből kialakított tokkal készült, ami ugyanazt a stabilitást adta, de majdnem egy kilogrammal könnyebbé tette a fegyvert.

Ezen felül belső mechanizmusa is módosult, továbbá elsütőszerkezetét is fejlesztették. Ez a gépkarabélytípus lett az az eszköz, amely napjainkban is a legnagyobb számban elérhető kézifegyver címmel büszkélkedhet.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.