Szén-dioxid: Eltemetett fával a klímaváltozás ellen

A tudósok kiásták ezt a 3.775 éves fadarabot, ami megőrizte szénjének legalább 95%-át, mivel agytalaj réteg borította.

Fotó: Ning Zeng

2013-ban Ning Zeng ráakadt egy nagyon régi, és végül is nagyon fontos tuskóra. Ő és kollégái egy árkot ástak a kanadai Quebec provinciában és azt tervezték, hogy megtöltik 35 tonna fával, befedik agyagtalajjal és ott hagyják 9 évig. A csapat azt remélte, hogy bebizonyítják, a fa nem bomlik el, és hogy az eltemetett biomassza olcsó módja az éghajlatot melegítő szén tárolásának. A kiásás során azonban feltártak egy ősi, csavart fatörzset, ami nagyon régi volt, régebbi, mint bármi, amit a kísérletükben esetleg létrehozhattak volna. Zeng, a Marylandi Egyetem klímatudósa azt mondja, csak állt ott és bámulta. Arra gondolt, folytatniuk kell-e a kísérletüket? A bizonyíték már itt van, és jobb, mint amit csinálni tudnak.

A tuskó egykor egy keleti vörös cédrusfa része volt, ami kivonta a szén-dioxidot a levegőből és fává alakította, körülbelül 3.775 évvel ezelőtt, számoltak be erről a kutatók szeptember 24-én a Science magazinban. Az agyagtalajban csak két méter mélyen 1.000 éven át eltemetett tuskó a szén legalább legalább 95%-át megőrizte.

A tudósok kiásták ezt a 3.775 éves fadarabot, ami  megőrizte szénjének legalább 95%-át, mivel agytalaj réteg borította.
Fotó: Ning Zeng / Science News

 

 

Szénraktározáshoz nagyon ígéretes megoldás az eltemetett fa

 

A tudósok és a vállalkozók régóta elmélkednek, hogy a fa eltemetése megoldás lehet az éghajlati problémára. Daniel Sanchez, a Kaliforniai Egyetem környezettudósa, aki nem vett részt a tanulmányban azt mondja, hogy ez a munka azt mutatja, hogy ez lehetséges. Az ilyen nagy fokú tartósságú, olcsó klíma megoldások roppant sikerrel kecsegtetnek a klímaváltozás elleni harchoz.

Az új megoldások égetően szükségesek. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)) szerint az üvegházgáz-kibocsátások megzabolázása nem elég a globális klímacélok eléréséhez. Ezen kívül, évente körülbelül 10 gigatonna légköri szenet kell befogni és tárolni 2060-ra.

A növények évente körülbelül 220 gigatonna szén-dioxidot raktároznak csak a növekedésük által, de az elbomlás során ennek jó része felszabadul, vissza a légkörbe. Ha a bomlásnak csak egy részét megakadályoznánk a fa eltemetésével, elősegítené a cél elérését. De ez a potenciál azoknak a körülményeknek a megtalálásán alapul, amik a változás előidézéséhez szükségesek, elég hosszú ideig megakadályozzák, hogy a levegő, a víz és a mikrobák lebontsák a szenet.

Az ősi tuskó a megoldás kulcsa a kutatók számára. Zeng azt gyanítja, hogy a régiót fedő, nagyrészt áthatolhatatlan agyagtalaj segített megakadályozni, hogy az oxigén elérje a tuskót, még viszonylag kis mélységben is. Ez a fajta talaj viszonylag széles körben elterjedt. Csak egy néhány méteres lyukat kell leásni, eltemetni a fát, és tartósítva van.

A kutatók számítása szerint a fa eltemetése 30-100 dollárba kerül 1 tonna szén-dioxid után. Az egyszerűség és az ár miatt a fa praktikusabb megoldás, mint közvetlen levegő befogó technológiát kidolgozni, ami szén-dioxid tonnánként 100-300 dollárba kerül. Ha a kanadai tuskót tartósító körülmények ismételhetők – ami még nem világos –, akkor az eldobott fából származó biomassza és a fenntartható begyűjtés akár 10 gigatonna szenet is elkülöníthet évente.

Az ősi fatuskó megtalálása ellenére, Zeng csapata elvégzi a tervezett kísérletét és összefoglalják az elemzést most részben azért, hogy kigondolják a legjobb gyakorlatokat. De tuskó maga szemlélteti, hogy a faraktár ígéretes. Bár van bizonyíték rá, hogy alkalmazható.

(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)