Meghalt Dánia királya, meggyilkolták

a mai Dánia zászlaja

Szent Knut élete ellentmondásokkal teli, fiatalon viking hadjáratokban vett részt, királyként pedig a kereszténység elkötelezett támogatója lett. 1080-ban Dánia trónjára lépve támogatta a keresztény térítést, és megerősítette az egyházat, de ez nem akadályozta meg, hogy támadást tervezzen a szintén keresztény Anglia ellen. 1086-ban lázadás tört ki ellene, ami után egy templomban meghalt. 1101-ben II. Paszkál pápa szentté avatta, mára ő lett Dánia védőszentje.

A XI. században Európa nagy politikai, vallási és társadalmi változásokon ment keresztül. A kereszténység terjedése, a normann hódítások, a feudális rendszer megszilárdulása, a fokozódó urbanizáció és a Német-római Birodalom megerősödése mind formálták az akkor ismert világot. Knut ebben a kaotikus, ám fejlődő Európában próbálta megerősíteni királyságát és terjeszteni a keresztény hitet.

a király szobra egy templomban Dániában
Fotó: Wikimedia Commons

II. Svend Ulfsson dán király egyik fia volt, azonban nem az ő törvényes feleségétől, hanem egy ismeretlen szeretőjétől született. 

Gyermekként gyakran elkísérte apját Anglia elleni rajtaütésekre, és később már saját hadjáratokat is vezetett. 

A hit védelmében

Knut komplex és érdekes személyiség volt. Vezetői- és diplomáciai képességei, vallásossága és reformeri szelleme mellett impulzivitás és kíméletlenség is jellemezte. Élete tanúsítja, hogy a középkori uralkodók számára a hatalom megszerzése és megtartása számos kihívással járt.

Apja halála után testvére, Harald került Dánia trónjára, ami miatt viszály alakult ki közöttük, így Knut kénytelen volt Svédországba menekülni. 

1080-ban Harald halála után Knut megszerezte a trónt. Uralkodása alatt a kereszténység elkötelezett támogatója lett, jelentős szerepet játszott a keresztény térítésében a Balti-tenger térségében és Pomerániában is, illetve adományokkal és törvényekkel segítette az egyházat, több kolostort és székesegyházat alapított, és bevezette az egyházi tizedet, hogy biztosítsa a vallás anyagi hátterét.

Nagy hadjárat, ami elmaradt

Knut szemet vetett Anglia trónjára, amelyet felmenője, Nagy Knut uralt egykor. A szigetet 1066-ban meghódító Vilmost ellenségnek, közönséges bitorlónak látták, akit el kell mozdítani a trónról. Ebben is volt némi ellentmondás, hiszen Hódító Vilmos Normandia hercegeként szintén a legendás Nagy Knut dán király leszármazottja volt, aki a 11. század elején rövid ideig Anglia, Dánia, és Norvégia ura is volt, létrehozva az úgynevezett Északi-tengeri Birodalmat. 

Szent Knut megölése
Fotó: Wikimedia Commons

Knut 1085-ben nagyszabású inváziót tervezett Norvégia királyával, Olaffal és Flandria grófjával, Roberttel. 

A flotta Limfjordnál gyülekezett, de Knut végül nem indult el, attól tartva, hogy távollétében IV. Henrik német-római császár támadást intézhet országa ellen. A támadástól való félelem nem volt alaptalan, hiszen IV. Henrik ellenségei Knut udvarában nyertek menedéket korábban.

Lázadás, halál és a pápa

Az angliai hadjárat elmaradása és a remélt zsákmány hiánya felbőszítette a dán urakat, akik összeesküvést szőttek Knut ellen. 1086-ban a dán nemesség, amelyet Knut öccse, Olaf vezetett, elérkezettnek látta az időt a lázadáshoz. A király Jütlandba ment, hogy leverje a felkelést, amikor megtámadták. Kíséretével egy közeli templomba menekült. A szent hely azonban minden reménye ellenére nem tudta megvédeni a királyt: végül egy lándzsa végzett vele az oltár előtt. A lázadókat kevésbé hatotta át a keresztény erkölcs, mint Knutot. 

Knut halála egy 19. századi festményen
Fotó: Wikimedia Commons

Halála után nagy tisztelettel gondoltak rá a dánok. Mint az első dán szentet máig tartó kultusz övezi. 1101. április 19-én II. Paszkál pápa hivatalosan is szentté avatta a fosztogató vikingből keresztény uralkodóvá vált nagy dán királyt.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.