A Földre hulló meteoritok korábbi elemzései arra utalnak, hogy sokuk közös eredetű, ugyanis hasonló anyagokból épülnek fel, és a kozmikus sugarak által hagyott nyomok alapján viszonylag nemrégiben szakadtak le közös szülőtestükről. A kutatók kombinálták a részletes távcsöves megfigyeléseket a számítógépes modellekkel, hogy összehasonlítsák az űrben lévő aszteroidákat a Földön talált meteoritokkal. Így sikerült összekötni a kőzettípusokat azokkal a keringési pályákkal, amelyeken ezek az égitestek mozogtak.
A felfedezés három kutatócsapat munkájának eredménye, amelyeket a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont, az Európai Déli Obszervatórium (ESO) és a prágai Károly Egyetem koordinált. A publikált tanulmányok főként az úgynevezett H (magas vastartalmú) és L (alacsony vastartalmú) kondritokkal foglalkoztak, amelyek a meteoritok mintegy 70 százalékát teszik ki.
A H és L kondritok nevüket a bennük található apró gömbökről, az úgynevezett kondrumokról kapták, amelyek gyorsan lehűlt olvadt kőzetekből jönnek létre.
A kutatók megállapították, hogy ezek a meteoritok három aszteroidacsaládból, a Massaliaból, Karinból és Koronisból származnak, amelyek mind a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövben keringenek.
Az egyik kutatócsoport még a meteoritok létrejöttének időpontját is meghatározta. A Massalia aszteroidacsalád nagyobb ütközései 466-40 millió évvel ezelőtt történtek, míg a Karin és Koronis családoknál ezek az események körülbelül 7,6-5,8 millió éve következtek be. Az ütközések szikladarabokat szakítottak le az objektumokról, amelyek végül a Földön landoltak.
Az eredmények azt mutatják, hogy a meteoritok, amelyek ma a Földet bombázzák, kevesebb aszteroidacsoportból származnak, mint azt korábban gondolták, és „újabb” ütközések során jöttek létre.
Ezek a viszonylag „friss” aszteroidaütközések magyarázzák, hogy miért látunk mostanában ilyen sok meteoritbecsapódást.
Az aszteroidacsaládok életciklusának részét képezi, hogy az ütközések során kisebb darabokra törnek, amelyek nagyobb eséllyel kerülnek ki az aszteroidaövből, és érik el a Földet.
A kutatók olyan ritkább meteoritokat is vizsgáltak, amelyek a Veritas, Polana és Eos aszteroidacsaládokról törtek le,
ezzel több mint 90 százalékra növelve az ismert eredetű meteoritok számát.
Az új információ segítségével nemcsak a Naprendszer és bolygóinak fejlődését ismerhetjük meg, hanem a jövőbeni aszteroidák és meteoritok mozgását is előre tudjuk jelezni.
A kutatások következő szakasza olyan kevésbé ismert meteorittípusokra összpontosít majd, mint a vasmeteoritok, pallazitok és ureilitek.