Tu-144: A nézők szeme láttára csapódott földbe a csodagépnek beharangozott szuperszonikus utasszállító

A szovjet csodagép: a szuperszonikus T-144

Fotó: Aris Pappas

1973. június 3-án hatalmas tömeg gyűlt össze a Párizs- Le Bourget-i Nemzetközi Légi- és Űrszalon légi bemutatóján. A grandiózus program várva-várt egyik fő attrakciója a szovjet repülőgépipar csúcsa, a világ első és leggyorsabb szuperszonikus utasszállítója, a Tupoljev Tu-144 bemutatórepülése volt. Amikor az impozáns, négy hajtóműves deltaszárnyú monstrum fülsiketítő dübörgéssel végigszáguldott a Le Bourget-i repülőtér betonján és a magasba emelkedett, még senki sem sejtette, hogy a látványosnak ígérkező bemutató szörnyű katasztrófába torkollik.

Amikor Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár tudomást szerzett arról, hogy Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak támogatásával az angol-francia Aérospatiale–BAC Concorde konzorcium 1962 november végén hozzákezdett a világ első szuperszonikus utasszállítójának kifejlesztéséhez, 1963 júliusában határozatot hozatott egy, a nyugati riválist megelőző szovjet szuperszonikus utasszállító kifejlesztésére a moszkvai kormánnyal. A rendkívül ígéretes Tu-144 projektet, az első szovjet szuperszonikus utasszállító kifejlesztését végigkísérte a szovjet politikai felső vezetés részéről érkező nyomás és sürgetés.

A Tu-144 kifejlesztése végig a sovjet pártvezetés nyomása alatt zajlott. A képen Hruscsov  az első szovjet űrhajós, Gagarin társaságában
Fotó: Words Russia

 

Nem voltak felkészülve a Tu-144 irreálisan gyors kifejlesztésére

A Tu-144  Hruscsov elképzelése szerint a nyugati riválist, a Concorde-ot megelőzve a világ első olyan szuperszonikus utasszállítója lett volna, ami csaknem két és félszeres hangsebességgel a sztratoszférában repülve harmadára csökkentette volna a hagyományos sugárhajtású utasszállítókhoz képest az interkontinentális járatok repülési idejét. A szovjet repülőgépipar a hidegháborús fegyverkezési versenynek köszönhetően az 1960-as évek elejére már komoly tapasztalatokkal rendelkezett a szuperszonikus katonai gépek, vadászok és stratégiai bombázók kifejlesztésében, de a merőben más igényeket szolgáló szuperszonikus polgári utasszállító megépítése új és előzmények nélküli kihívást jelentett az orosz repülőmérnökök számára. 

A Tu-144 a szovjet repülőgépipar büszkesége volt
Fotó: Wikimedia Commons

A világközvélemény elkápráztatására szánt új csodagép kifejlesztésével a komoly múlttal rendelkező Tupoljev mérnöki irodát bízták meg. A szovjet pártvezetés által megfogalmazott követelmények szerint a Tu-144 típusjelzést kapott gépnek 80-100 utassal a fedélzetén legalább 2300-2700 km/órás sebességgel legkevesebb 4000-4500 kilométeres hatótávolságot kellett teljesítenie. A feladat bonyolultságát jól mutatta, hogy az Alekszej Andrejevics Tupoljev irányítása alatt álló tervezőiroda más repülőgép-fejlesztő irodáktól is kénytelen volt „kölcsönkérni” szakembereket a Tu-144 megtervezéséhez. 

Alekszej Tupoljev (balra), a Tu-144 program vezetője, és az édesapja, Andrej Tupoljev, a világhírű tervezőiroda alapítója
Fotó: Tupolev.ru

A repülőmérnökök helyzetét az is jelentősen megnehezítette, hogy erre a közvetlen előzmények nélküli rendkívül összetett projektre, vagyis a több mint kétszeres hangsebességgel repülő polgári utasszállító kifejlesztésére alig négy évet kaptak a „nyugati imperialistákat” mindenáron megelőzni akaró szovjet pártvezetéstől.

Komoly problémákat kellett megoldani az első szovjet szuperszonikus utasszállító kifejlesztéséhez

A rendkívül szűkre szabott időkereten belül számos komoly problémát kellett áthidalni a Tu-144 tervezése során. Így például a 2 Mach, vagyis kétszeres hangsebesség feletti utazósebességen a súrlódási hő hatására a gép törzse mintegy 30 cm-el megnyúlik, az utánégető (forszázs) folyamatos üzemeltetése miatt pedig jelentősen megugrik az üzemanyag fogyasztása is. Az extrém repülési körülmények, és a Tu-144-hez tervezett úgynevezett gótikus, vagy szinuszos szárny teszteléséhez, amin kombinált csűrőlapok és magassági kormányok voltak, két átépített MiG-21I kísérleti vadászgépet vettek igénybe. Szintén komoly problémát jelentettek a megfelelő teljesítményű hajtóművek.

A Tu-144 és konkurense a Concorde a Le Bourget-i repülőnapon
Fotó: Stars and Stripes

 Ehhez a Majszicsev tervezőiroda számításait vették igénybe, amely már épített négy hajtóműves szuperszonikus hadászati bombázót, illetve szintén foglalkozott egy szuperszonikus utasszállító megtervezésének gondolatával. Végül a szovjet stratégiai bombázókhoz kifejlesztett Kuznyecov NK-144 hajtóművek beépítése mellett döntöttek. Az 1968. április 18-án elkezdődött és az  CCCP-68001 lajstromszámot viselő első kísérleti tesztgéppel elvégzett berepülések során a Tu-144-el 19 ezer méteres magasságon 2 Mach feletti sebességet értek el. A Tu-144 első szűzfelszállására 1968. december 31-én került sor, amivel sikerült beteljesíteni (az időközben megbukott) Hruscsov álmát és megelőzni a brit-francia Concorde eső repülését. Így végül valóban a Tu-144 lett a világ első, és 2,23 Mach csúcssebességével mind a mai napig leggyorsabb szuperszonikus utasszállító repülőgépe. 

Sokezres tömeg előtt csapódott földbe a Tu-144

A Tu-144 elsősége és fantasztikus repülési paraméterei hatalmas érdeklődést váltottak ki a nyugati világban, a szovjet pártvezetés pedig igyekezett is maximálisan kihasználni ezt, a szovjetrendszer „fölényét” demonstráló propagandájában. A Tu-144-et éppen azért nevezték be az 1973-as Párizs- Le Bourget-i Nemzetközi Légi- és Űrszalon légi bemutatójára, hogy első alkalommal kápráztathassák el a nyugati közönséget a szovjet csodagéppel. A párizsi bemutatóra érkezett CCCP-77-102 lajtromszámú és már szériagyártású Tu-144 SZ típust rendkívül tapasztalt személyzet vezette. A gépparancsnok M. V. Kozlov, a Tupoljev iroda berepülőpilótája, továbbá a másodpilóta V. M. Molcsanov is az új típus legtapasztaltabb hajózóinak számítottak. 

Egy  filmkockáról kimerevített kép a Tu-144 lezuhanásáról
Fotó: Crashdehanseim.net

A Tu-144 felfokozott érdeklődéssel várt bemutatórepülésére 1973. június 3-án került sor a Le Bourget repülőterén összegyűlt óriási tömeg előtt. A gép miután a levegőbe emelkedett, több látványos manővert hajtott végre. A pilótákon és A. I. Darin fedélzeti mérnökön kívül V. N. Bengyerov főtervező mérnök-helyettes, B. A. Pervuhin vezető mérnök, valamint G. N. Bazsenov navigátor is a Tu-144 fedélzetén tartózkodott. Amikor a bemutató program során a Tu-144 egy leforduló manővert hajtott végre hirtelen átesett, majd miközben a személyzet megpróbálta kivenni a zuhanásból, kettétört, és a földnek csapódva felrobbant. A gép fedélzetén tartózkodókon kívül nyolc néző is életét vesztette a váratlan katasztrófában,  a szétszóródó roncsdarabok pedig tizenöt lakóházat rongáltak meg súlyosan.

Milyen összeesküvés-elméletek ismertek a Tu-144 katasztrófájáról?

A katasztrófa okait mind a mai napig élénk viták kísérik, ami tág teret adott a Tu-144 tragikus balesetét övező különféle összeesküvés-elméleteknek is. Az egyik verzió szerint a tragédiával végződő manővert a francia légierő egyik Mirage III vadászgépe okozta, ami a Tu-144 akkor rendkívül korszerű technológiánk számító behúzható kacsaszárnyait próbált meg lefényképezni. A katasztrófáról készült első francia beszámolók nem említették meg a Le Bourget-i repülőtér légterébe berepülő Mirage-t, bár később a francia hatóságok elismerték, hogy valóban elrepült egy Mirage III a Tu-144 közelében, de tagadták, hogy ennek bármi köze lett volna a bekövetkezett balesethez.

A lezuhant Tu-144 roncsai
Fotó:  BAAA

 Egy másik, hivatalosan soha meg nem erősített információ szerint a repülés előtti napon a szovjet technikusok megváltoztatták a gép stabilizációs rendszereinek paramétereit abból a célból, hogy a Tu-144 a riválisához, a Concorde-hoz képest látványosabb manővereket repülhessen a bemutatón. E hipotézis szerint az átprogramozás során véletlenül rövidre zártak egy áramkört, és ez okozta a gép hirtelen átesését. A harmadik összeesküvés-elmélet hívei viszont úgy tudják, hogy szándékos szabotázs okozta a Tu-144 katasztrófáját. E konteó szerint mivel a brit-francia Concorde csoport tudott arról, hogy a szovjetek ipari kémkedéssel igyekeznek kifürkészni a konkurens szuperszonikus utasszállító technikai paramétereit, 

ezért szánt szándékkal hamis, illetve rejtett hibákat tartalmazó terveket adtak át megbízottjaik a szovjet ügynököknek. 

Hogy mi állhatott valójában katasztrófa hátterében, arról mind a mai napig megoszlanak a vélemények. Ami viszont bizonyos, hogy a Le Bourget-i katasztrófa még azt megelőzően véget vetett a Tu-144 remélt nemzetközi karrierjének, hogy a gép hivatalos szolgáltba állhatott volna.