Kétezer éves bort találtak egy római sírban: még mindig folyékony

Kétezer éves bort találtak egy római sírban: még mindig folyékony állapotban

A mai Spanyolország területén található Carmo ókori római nekropoliszban a régészek egy különös borosüveget tártak fel. A bort rejtő üveg ugyanis még mindig le volt zárva, és körülbelül 2000 év után is csöpögött belőle a folyadék.

Borban temethették el

Akad azonban egy kis bökkenő: a bor egy római férfi temetését kísérte egyfajta sírmellékletként – olyan tárgyként, amit a temetésekor helyeztek a sírjába. Konkrétan: az elhunyt elhamvasztott maradványait szórták ebbe a borral teli üvegedénybe, mielőtt azt lezárták volna. Az egykor édes fehérbor mára vöröses színűre színeződött, és „emberi port” tartalmaz. Mindezek ellenére ez most a világ legrégebbi ismert évjárata, több száz évvel megelőzve a Krisztus utáni 4. századi speyeri borosüveget.

Nagyon meglepődtünk, hogy az egyik temetkezési urnában megmaradt a folyadék 

– mondta Juan Manuel Román régész, a Carmona Városi Múzeum munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak, hozzátéve, hogy maga a mauzóleum (amely valószínűleg egy adott családhoz tartozó kollektív sír) igazán elragadó ritkaság. 

Kétezer éves bort találtak egy római sírban: még mindig folyékony állapotban
Fotó:  Journal of Archaeological Science: Reports

A szakemberek emlékeztettek, hogy miután az ókori sírokat gyakran kifosztják, így a történészek számára kevés olyan marad, amin töprengeni lehet. Ám ez a spanyolországi kamra még mindig őrzi a titkát. 

Számos fényűző sírmellékletet találtak benne, köztük pacsuli parfümöt, ékszereket és ékszereket, szöveteket, üvegtárgyakat és egy nagy ólomtartályt, benne egy lezárt üvegurnával, amit félig megtöltöttek valamilyen folyadékkal.

A kutatók szerint amikor bort öntöttek egy szeretett személy elhamvasztott maradványaira az ókori római korban, az egy ismert temetkezési gyakorlat részét képezte. De azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a folyadék véletlenül szivárgott az urnába.

 

A közeli régiók boraival hasonlították össze

A kutatók Daniel Cosano, a spanyolországi Cordobai Egyetem kémikusa vezetésével átfogó kémiai elemzéseket végeztek, hogy megállapítsák, pontosan milyen folyadékról lehet szó. Megmérték a pH-értékét és a benne lévő szerves anyagokat. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria segítségével azonosították a benne lévő ásványi sók kémiai elemeit. A nagy teljesítményű folyadékkromatográfia-tömegspektrometriát pedig a polifenolok, az élelmiszerekben és italokban megtalálható kémiai vegyületek azonosítására vetették be. Ezeket az adatokat azután a közeli régiók boraival hasonlították össze: Montilla-Moriles, Jerez és Sanlúcar.

Az urna (balra) és az ólomtartály, ami benne volt (jobbra)
Fotó: Cosano et al., J. Archaeol. Sci. Rep., 2024

Mind az ásványi sóprofil, mind a polifenolok összhangban voltak a borral, és mindhárom borvidékhez hasonlóak. Ezenkívül hiányzott a vörösborban várható egy bizonyos polifenol, a sziringinsav. Ez arra utalhat, hogy bár a folyadék színe vörös volt, eredetileg fehér fajtáról lehetett szó 

– hangsúlyozták a szakemberek az eredményeket elemezve a Journal of Archaeological Science: Reports tudományos szaklapban. 

A csapat ezután megpróbálta leszűkíteni, hol készülhetett a nemes nedű. Végül azonban nem tudtak végleges döntést hozni, mivel nem állt rendelkezésükre olyan kortárs helyi bor, amellyel összehasonlíthatták volna, ám akadt néhány hasonlóság a helyi, modern borokkal. 

A római férfit – akit egy borral teli urnában helyeztek örök nyugalomra – ugyanabban a kamrában temették el, mint öt másik embert.

 A helyszínen egy másik üvegurnában egy Hispana nevű nő hamvait találták a szakemberek. A nőt nem borba merítették (bár néhány római nőt borral együtt helyeztek örök nyugalomra); de az urnájában a maradványain kívül borostyán ékszerek, egy pacsulit tartalmazó hegyikristályedény és egykori selyemnek látszó szövet is volt.