Az atomháború elhárítására hozták létre a forródrótot Washington és Moszkva között
![](https://cdn.origo.hu/2024/07/h6fiGZwBwDvcDflqfT8VRFhbfk4IPxuWkgi1HkpCLFk/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2JiYTE2OTAxMzdiNzRlM2Y5YTQyOThhMzBiOWNiMTVk.webp)
A két távközlési vonalrendszer először kontinenseken átfutó kábelekkel működött, és a hidegháború alatt megkötött egyezménynek volt köszönhető az első transzatlanti vezeték is. Később műholdakkal tették korszerűbbé a rendszert, a 21. században pedig már számítógép-hálózatokkal, több vonalon futnak az üzenetek a két ország között.
A késés végzetes lehet
A hidegháború „legforróbb” mozzanata minden bizonnyal a kubai rakétaválság volt, ekkor ugyanis a világ egy atomháború kirobbanásának küszöbén állt. Bár az Egyesült Államok részéről korábban már érkezett javaslat a Szovjetunió vezetésével való közvetlen érintkezési csatorna létesítésére, ez ekkor még nem valósult meg, ugyanis Hruscsov nem egyezett bele.
A karibi szigetországba telepített rakéták miatt azonban a két nagyhatalom kommunikációra kényszerült, és egyetlen üzenetváltás 12 órába telt.
A szovjet vezető ekkor felismerte, hogy a késlekedés végzetes lehetett volna,
így 1963-ban a genfi Leszerelési Bizottság ösztönzésére megszületett a forródrót-egyezmény. A két távközlési vonalrendszer jelentősen gyorsabbá tette az üzenetváltásokat. A vezetékes géptávíróvonal Moszkvából Helsinkin, Stockholmon, Koppenhágán és Londonon át juttatta el a közléseket Washingtonba, a válaszok ugyanezen a vonalon haladtak végig.
Nagy-Britannia és az amerikai partok között vízalatti kábel futott. A rádiótávíró-vonal a marokkói Tangeren haladt át, így kötve össze a két nagyhatalmat. Az USA négy latinbetűs távírógépet küldött a szovjeteknek, cserébe négy cirill ábécéset kaptak.
Fürge barna róka és lusta kutya
Az 1970-es években az összeköttetést távközlési műholdakkal oldották meg. A szovjet Molnyija és az amerikai Intelsat biztosította az élő kapcsolatot: előbbi Vlagyimir és Fort Detrick (Maryland), utóbbi pedig Etam (Nyugat-Virginia) és Moszkva között.
Majd alig egy évtized múltán, 1984. július 17-én Ronald Reagan javaslatára a két ország aláírta a faxok telepítését a két végpontra,
illetve egy új, dubnai adó-vevő állomás létesítésében is megegyeztek. Ezáltal már a grafikus ábrák küldése is lehetővé vált. A 21. század vívmányait kihasználva pedig 2008 óta számítógép-hálózatokon futnak az üzenetek, amelyek csupán néhány másodperces késéssel érnek célba chatfelületen és e-mailen.
A legelső üzenetet még John Fitzgerald Kennedy küldte el 1963. augusztus 30-án, amely így szólt: „The quick brown fox jumps over the lazy dog’s back 1234567890”, azaz „A fürge barna róka átugrik a lusta kutya háta felett”. Ennek ugyan jelentése nem volt, de funkciója igen: az angol ábécé minden betűjét és az összes arab számot tartalmazta. Erre Moszkva egy versrészlettel válaszolt, amely hasonló indíttatásból került elküldésre, csak cirill karakterekkel.
Hogy összesen hány alkalommal használták a forródrótot, arról nincs pontos információ, de a két nagyhatalom szinte az összes jelentős hadi esemény, terrorcselekmény során kapcsolatba lépett: többek között a Kennedy elnök elleni merénylet vagy az ikertornyok elleni 2001-es támadás után után, illetve Ciprus 1974-es török megszállásakor is.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.