És ím, eljöve a voyeur-ök nagy nyári ünnepe: mint minden évben, a Tisza, ez a szép szőke szerető idén is bált rendez. Kivirágzik. Úgy is hívják, tiszavirágzás. Vagyis a kérészek (amiket a tudósok és tudálékosok a Palingenia longicauda latin névvel illetnek) rajzása. A tiszavirágok három évig a folyó medrében éltek. Három évig növekedtek, aztán most, hogy eljött az ideje, a felszínre úsznak.
Hogy mikor jön el az idő, nehéz megmondani pontosan. Az biztos, hogy június közepén, általában az előtte és az utána lévő két hétben, és több napig tart. Napra lebontva általában a kora esti órákban.
Mi Tiszafüreden és a térségében néztük ezt a csodát,
ahol a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársainak köszönhetően egy ötven kilométeres túrát tettünk meg motorcsónakkal a Tisza-tó nyílt vizein, öblítőcsatornáin, lagúnáin, kis öbleiben, titkos kanyarulataiban, és magán a Tiszán.
Ebben a térségben átlagosan este hat órakor szokott kezdődni a rajzás, ami pénteken éppen fél hétre esett, és nyolc óráig tartott. A rajzás sok dolog függvénye,
valószínűleg elsősorban a fényviszonyokon múlik,
de ha például erős a szél, mint ahogy egyes szakaszokon az volt, akkor eltolódhat egy-egy nappal.
A felszínre úszó ivarérett rovarok már nem esznek többé. Bálcsatornájukat levegővel fújják fel, hogy könnyebben tudjanak repülni. Amiben egyébként nem túl ügyesek, de hát miért is lennének azok: mire belejönnének, már vége is az életüknek. Kérészéletű tiszavirágok.
Amikor elindulnak utolsó útjukra a mélyből, már várják őket a halak. Úgy képzelem, ezeknek partedli van a nyakukba kötve, a kezükben kés-villa, és a szájuk szélét nyalogatják. Kicsit feljebb meg a ragadozóhalak várnak, cinikus mosollyal szőrtelen arcukon.
Terített asztal ez. A nagy zabálás.
Színes, olasz-francia filmdráma, rendezte: Marco Ferreri.
Nem tudni, mennyien lehetnek, a megtizedelt állomány a felszínre jutva is hatalmasnak tűnik. Vannak napok és folyószakaszok, ahol „csak" néhány száz példány táncol a víz felett, más időben és helyszínen viszont úgy néz ki a folyó, mintha szőnyeget terítettek volna rá. Tiszavirágból. Nekünk ilyet nem sikerült megpillantanunk, de amit láttunk, az is bámulatos volt.
A kérészek a felszínre érve egy utolsó vedlésen esnek át, ekkor megint kiszolgáltatottak: nem tudnak menekülni, a madarak legnagyobb örömére. Aztán elkezdődik a násztánc. Olyan gerjedelem van a víz fölött, hogy a levegő szinte szikrázik. A szerelmi vágytól elvakult hímek még a horgászzsinór végén fityegő színes műcsalinak is udvarolnak.
Ahogy megyünk a csónakkal, és elmúlik hat óra, amikorra a rajzás kezdete átlagosan esik, mind csalódottabb leszek. Egy-egy kérész fel-feltűnik, de semmi komoly. Aztán másodpercről másodpercre többen lesznek, majd
felfoghatatlan gyorsasággal egyszer csak bent vagyunk a rajzás közepében.
Amerre nézek, ott kérészek szállnak.
A tömeges szexjelenetet a partról és csónakokból paparazzók fényképezik, meglepve látom, milyen komoly fotósfelszerelésekkel érkeztek. Nincsenek sokan, tömegről nem beszélhetünk, nekünk nem zavaró a jelenlétük, a kérészeket meg senki nem kérdezi. Összeszorul a szív az élet és halál közös ünnepén, sok tiszavirág még a levegőben párzik, mások meg éppen a mi csónakunk alján haldokolnak. Visszadobjuk őket a vízbe, még a tetemek eszmei értéke is tízezer forint.
A párzás végeztével a nőstények a vízre szállnak, és lerakják petéiket, ezek aztán lesüllyednek a mederfenékre. Fent, a vízfelszínen petéző, vagy éppen haldokló kérészekre küszök, leánykori nevükön snecik vadásznak. A snecikre meg ragadozók, például balinok. Láttam én már tiszavirágzást fotón, mozgóképen egyaránt,
de ezek semmit nem hoznak le az élményből.
Ott kell lenni, érezni a szikrázást a levegőben, hallani a kérészek szárnyainak zümmögését, a madarak vijjogását, átélni szelet, napsütést, illatot.
Mivel a tiszavirágzás halünnep is egyben, a Tisza-tó látogatását ezekben a napokban érdemes horgászattal is összekötni. Sőt az ötven kilométeres túra után én, aki nem horgászom, úgy érzem, az év bármelyik szakában eljönnék.
Felejthetetlen élmény.
Nemcsak a peca, hanem a vadszőlővel borított part menti erdőségek, a nemes röptű rétisas, vagy éppen a vízen előttünk átúszó vidra látványa miatt is. Vagy azért, ahogyan a csónak átkúszik a kis vízi ösvényeken, át a hódok birodalmán.
Ha valaki mindezt át szeretné élni, még néhány napja van rá. A következő időszakban a Tiszafüred fölötti szakaszokra érdemes menni. A Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei és több civil társaság is vezetett túrákkal várja az érdeklődőket. A térségben lehet kajakot, csónakot, tán még óceánjárót is bérelni, bár ezekkel nem sokra megyünk, mert nem férnek be a legizgalmasabb helyekre, a kis lagúnákba.
A Tisza-tó egyszerre Balaton, Velencei-tó és Tisza folyó. Hol szőke, hol barna, hol fenségesen hömpölygő, hol erecskének tűnő vizecske.
Horgászparadicsom.
Mi a műcsalis rablóhalhorgászatot, a pergetést próbáltuk ki, de bátran lehet a parttól pontyozni, snecizni, vagy éppen a víz mellett felállított sátorban összebújni a kedvesünkkel, ha már egyszer tiszavirágzás van. A területet felügyelő Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.-nél akár turista napijegyet is lehet venni, ennek ára 1800 forint, míg egy háromnapos 4000 forintba kerül.
Utolsó, egyben talán döntő érvünk amellett, hogy mindenki felkerekedjen, és a Tiszához utazzon kérészt nézni, az, hogy a tiszavirágot és a tiszavirágzást a Hungarikum Bizottság pénteki ülésén a Magyar Értéktár tételei közé sorolták. A magyar pásztor- és vadászkutyafajták, az egri bikavér, a tiszai halászlé, a Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalap, a mirelit termékek, a dobostorta, valamint az Országos Kék Túra társaságában.