Az unióban munkát vállaló közösségi állampolgároknak mindig a munkavégzés helye szerinti államban kell járulékokat fizetnie, így az adott országban válnak biztosítottá. A munkavégzés helye szerinti tagállamban vehetik igénybe a különféle társadalombiztosítási, illetve szociális ellátásokat saját maguk és a velük élő családtagjaik is.
A nyugdíjasok függetlenül attól, hogy melyik tagállamban szereztek nyugdíjjogosultságot, illetve, hogy melyik tagállam területén élnek, teljes körű egészségügyi ellátásra jogosultak. Ez igaz akkor is, ha a tartózkodási helyük szerinti tagállamban soha nem voltak biztosítva, mert pl. a nyugdíjazás után költöztek ide. Ilyenkor az egészségügyi ellátások költségét a nyugdíjat folyósító állam viseli. (E111-es nyomtatvány.)
Az ingázó munkavállalók különleges jogállással rendelkeznek, mivel ők mindkét érintett tagállamban igénybe vehetik az egészségügyi szolgáltatásokat. A családtagok ellenben - külön megállapodás hiányában - a munkavégzés szerinti államban csak sürgősségi ellátásra jogosultak. Az ingázók és családtagjai a lakóhelyük szerinti államban ugyanolyan feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mintha otthon lennének biztosítottak. A pénzbeli ellátást a munkavállaló részére ellenben a munkavégzés helye szerinti biztosító folyósítja.
A kiküldetés alapján külföldön dolgozók a kiküldő szerinti államban maradnak biztosítottak, de az egészségügyi ellátásokat a munkavégzés helye szerinti tagállamban is igénybe vehetik. (E128-as nyomtatvány)
A Magyarországon élő magyar állampolgárok külföldi gyógykezelésének szabályai a csatlakozással összefüggésben nem változnak. A külföldi gyógykezelés költségeinek megtérítéséhez (átvállalásához) az Országos Egészségügyi Pénztár engedélye szükséges. Az engedély megadása esetén a külföldi gyógykezeléssel kapcsolatos díjakat a magyar egészségbiztosítás téríti meg.