A déli part szemefénye

Ha egy igazán kedves, barátságos és nyugodt helységbe vágyunk a Balaton partján, akkor nem is kell tovább mennünk Balatonszemesnél. Itt aztán mindent megtalálunk, amit csak szeretnénk. Balatoni sorozatunk második része.

Mielőtt magunkra vennénk az időjárás borús hangulatát, nézzünk át az út túlsó oldalára, ahol a Balaton legöregebb vendéglője vár ránk. A Kistücsök étterem, borozó valamikor a postakocsik fogadója volt. Itt enyhíthette a szomját és éhségét az utas, kocsis és paripa egyaránt. Igazi magyaros csárda. Kockás abrosszal, magyar nótával, marhapörivel (szigorúan nokedlivel) és népviseletbe öltözött személyzettel. Az árak kissé húzosabbak a balatoni átlagnál, de meg is kapjuk a magunkét. Legalább egyszer mindenképpen megéri betérni. A magyar étkek és italok teljes tárháza, az ízek orgiája vár ránk (külföldi barátainknak inkább kímélősebbet rendeljünk). Jófajta kisüstivel megalapozhatjuk az étvágyat, és a végén szétcsapatjuk egy kis száraz vörös borral. Utána egy fél óra szuszogás következik. De hát ráérünk, hiszen nyaralunk, még ha az időjárás inkább emlékeztet a lappföldi őszre, mint balatoni nyárra. Ha már végképp nem tudunk megmozdulni, akkor jön a szakács övön aluli ütése, egy kis tökös-mákos rétes képében. Grátisz. Márpedig, ha valami ajándék, akkor azt meg is kell enni. Csak nem sértünk meg egy ilyen többdiplomás konyhamágust. Ilyenkor elgondolkodunk, hogy milyen kár, hogy nincs több gyomrunk, mint a teheneknek. Bár a szókincsünk ilyenkor vetekszik a marhákéval. Még egy kitűnő szolgáltatással büszkélkedhet ez a vendéglő. Rendkívül igényes borkóstolóra van lehetőségünk a pincében. A diákkoromban még diszkóként üzemelő borospince ma már eredeti funkcióját látja el. Megismerkedhetünk a balatoni borok teljes skálájával, és még vásárolhatunk is. Ha valahogy legyűrtük a kávét is, mehetünk tovább.

Szigorúan lefelé. Elhaladunk a Művelődési Ház mellett, ami a brain stormingon a Latinovits Zoltán nevet kapta. Változatos programokkal, bár a szervezők nem kényeztetnek el minket. Itt működik a városi könyvtár is. Ha végképp ránk tör a monszun, akkor kínál olvasási lehetőséget. Útba esik a kertmozi. Napi egy előadás és az útról kiválóan be lehet kiabálni, hogy ki a gyilkos. Az út végén egy viszonylag új (1995) Zenepavilon látványa tárul elénk. Itt gyakran tartanak különböző stílusú koncerteket, bár metálbulit még nem láttunk. Inkább a térzene a jellemző. Az ilyen vonósokból álló találmány. Mindenféle "szomorúzenei" darabok feldolgozásait játsszák, mindenesetre hangulatos, bár a húsz méterre lévő vasútállomás zaja néha elnyomja a fő témát. A pavilonnal szemben kezdődik a nagy szemesi bazársor. Nem hagyhatom ki (bár pukkadásig megteltünk a Kistücsökben) a Geli's büfét. Gelencsér apó falodája árulja a világ (ez persze fikció) legjobb véres hurkáját. Ha csak átmegyek a városon, akkor is szakítok időt, hogy megnézzem az öreget. Egészen a kikötőig tart a büfék, kocsmák, éttermek sora. Nagyon szép, korszerű, EU-konform játszótér a kicsiknek (éjszaka a nagyoknak is). A legújabb fejlesztés a jachtkikötő. A hajóállomás a moló végére került, és egészen a közepéig parkolhatnak a vitorlások és kisebb-nagyobb vízi járművek. Parkolnak is, mi meg nézzük, mert hajókat nézni jó. Ilyenkor derül ki, hogy mennyi embernek van hajója. Viszonylag új látványosság az élményfürdő, szintén a kikötő közelében. Két nagyobb medencével, amelynek a különböző sarkaiban különbözőképp bugyborékol a víz.

Balatonszemessel szerencsés helyzetben van az ember, mert ha csak pihenni akar, ha bulizni vagy csak eltölteni néhány kellemes napot a Balaton partján, akkor is jó szívvel ajánlhatjuk, mert itt aztán tényleg igaz a mondás: "Szemesnek áll a világ!"

paya