Ahogy másnapra hagyjuk a Risjkmuseumot is, amit szintén kötelező megnéznie minden Amszterdamban járó utazónak. Legalább egyszer. Rembrandt előtt viszont egy némileg könnyedebb múzeumlátogatást iktatunk be a programba, szintén már tradicionális jelleggel. Egy meg nem nevezett helyi sörgyárat, illetve a belőle kialakított múzeumot nézzük meg. A múzeumhoz szintén biciklivel jutunk el a legkönnyebben, de használhatjuk a város minden pontjára eljutó viccesen festett villamosokat is (Figyelem, bliccelni gyakorlatilag lehetetlen, ezért nem is érdemes megpróbálni!). A sörmúzeum az utóbbi években jelentős változásokon ment keresztül, ami előnyére vált a helynek még akkor is, ha ez a belépőjegyek drágulását vonta maga után. A jegy mellé minden látogatónak kis ajándék jár, amellyel aztán bejárhatja a látványos tárlatot. Az interaktív látványosságokkal, hologramokkal, különböző hang- és fényeffektekkel színesített sétán végigkövethetjük a sörgyártás folyamatát, megismerhetjük a gyár és végtermék történetét, és a látnivalók végén természetesen meg is kóstolhatjuk a habzó nedűt.
Némileg emelkedett hangulatban pattanunk ismét a nyeregbe, és már száguldunk is, hogy még idejében bejussunk a Rijksmuseumba. A múzeumba, amelyre a helyiek úgy tekintenek, mint Hollandia válasza a Louvre-ra. A hatalmas épületben nemcsak Hollandia történelmével ismerkedhetünk meg az ország függetlenné válásától a gyarmatbirodalom koráig, de olyan festőművészek képeiben is gyönyörködhetünk, mint Vermeer vagy Rembrandt. Utóbbi művész talán legismertebb képe, az Éjjeli őrjárat című külön, hatalmas teremben csodálható meg.
A kulturális élmények után most már tényleg eljött az ideje, hogy kicsit a szórakozásnak is adjunk. Az esti jazzkoncert előtt, amely Amszterdam egyik legjobb kulturális intézményében, a Melkwegben vár ránk, még nekivágunk a városnak, hogy felfedezzünk néhány új helyet magunknak. Így jutunk el az egyik csatorna - talán a Herrengracht - partján lévő Easy Times nevű vendéglátóegységbe, ahol elképesztő rasta fejek társaságában hallgatjuk a jobbnál jobb reggae muzsikákat, természetesen némi sör társaságában. A vendégek többsége a karibi térségből származó fiatal, akik ügyet sem vetnek ránk, pedig láthatóan most vagyunk ott először. Hiába, itt nem divat megnézni a másikat, akár bőrszíne, akár öltözéke, akár bármi más miatt. Így tehát jó hangulatban telik az a pár óra, amit itt töltünk, hogy aztán a már említett koncerttel fokozzuk tovább a hangulatot.
A kellemes, enyhén táncolgatós bulit követően pedig már tényleg nem halogathatjuk a sétát azon a helyen, amelyet minden Amszterdamba érkező férfiember bevallottan vagy titokban, de mindenképpen meglátogat: a piroslámpás negyedet. Ezért hát mi is teszünk egy kiadós, szigorúan csak szemlélődős sétát az Oudekerk (Öreg-templom) környékén a nyüzsgő utcákon, sikátorokban, csatornapartokon. Az utcákon főleg ámuló-bámuló külföldieket látni (vihogó japán turistacsoportok, csordába verődött részeg angolok, bódult állapotba lófráló olasz fiatalok), a helyieket csak a különféle tudatmódosító szereket kínálgató alakok, illetve a rendőrök képviselik. Még a lányok többsége is külföldi. Azt beszélik. Fotózni természetesen szigorúan tilos, sőt a hölgyeket sem szabad megalázóan végigmérni, ellenben a lassú, de figyelmes séta javallott. A negyed ma már inkább turistalátványosság, mint a bűn tanyája, az utcákat mindig tisztán tartják, a közbiztonságra nem lehet egyetlen panasz sem, a hölgyek többsége pedig még mindig szép. A piroslámpás negyed egyébként arról a kevésbé ismert tényről is nevezetes, hogy itt találhatók a városban a leghangulatosabb kocsmák, ahol egy tál könnyű vacsora mellett kitűnően átbeszélhetők a napi élmények.
A hazaindulás napjának délelőttje a vásárlásé. Irány Amszterdam remek bolhapiaca, ahol kerti kapától a szovjet űrhajósruháig minden kapható. De tényleg. Némi turkálós ruha és biciklialkatrész beszerzése után pedig nem is marad másra idő, mint hogy még épp elérjük a repülőtérre induló következő vonatot, és szomorú szívvel megváljunk kedvenc városunktól. Persze csak egy évre.