A vízen úszó város

Antonioni és Wenders közös filmje egy kicsit borongósnak és nagyon lassúnak mutatja a lagúnák városát. John Malkovich, Sophie Marceau és Velence, kell ennél több? Bár a film tökéletes, Velence nem ilyen ám. Velence tele van élettel, külföldivel és vízzel.

Ha tenger felöl érkezünk, máris a város központjában találjuk magunkat. A Szent Márk téren. Az élet közepe, minden jelentős esemény színhelye. Itt található Velence egykori legnagyobb ura, a Dózse Palotája. Vele szemben pedig a Szent Márk Bazilika. Ez a tér egy igazi turista paradicsom, ahol naphosszat nézelődhetünk. Egy baj van vele: ahhoz, hogy mindent alaposan szemügyre vegyünk annyi idő szükséges, túlságosan kevés egy szabadságnyi idő. Ráadásul a tér további látnivalóiról akkor még nem is ejtettünk szót: a Galleria Dell'Accademia, a Peggy Guggenheim Galéria, a San Giorgio Maggiore és a Del Redentore templom. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a talán öt focipályányi tér egy egész napos elfoglaltságot ígér mindenki számára.

Filmfesztivál és Karnevál

Jelenleg Velence két legnagyobb kulturális eseménye. A filmfesztiválra a világ minden tájáról érkeznek a szakma képviselői és turisták, rajongók ezrei. Az Arany Oroszlánért folytatott versenyt 61. alkalommal rendezték meg 2005-ben. Nyert itt már Woody Allen, Sean Penn és Clint Eastwood is, sőt a legjobb európai rövidfilm kategóriában még magyar sikernek is örülhettünk (Péterffy Zsófia - Kalózok szeretője). Fesztivál ide világsztárok oda, azért Velence legnagyobb kulturális eseménye mégiscsak a Velencei Karnevál.

A carneval szó a carne - hús, szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A "carne vale" jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús fogyott. A velencei karnevál hatalmas színjátékhoz hasonló, ahol az utcák alkotják a színteret, a városlakók a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézi az eseményeket.

Tulajdonképpen nincs is határ a színészek és a nézők között, hiszen a bámészkodó hölgyek az erkélyekről olykor tojással dobálják meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedik, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A velencei karnevál mára idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát. Egy hatalmas és vidám felvonulás, amikor a törvény senkire sem vonatkozik. Egy igazi farsang, evéssel-ivással és rengeteg nevetéssel. A lagúnák ölelte város ilyenkor egy felbolydult méhkasra emlékeztet leginkább és ilyenkor a vendégektől gyakran elbújó velenceiek is az utcán mulatnak és ünneplik a tél végét és szeretett városukat.