Sör, bunyó, csajok - hétvégi turisták keleten

Az utóbbi két évben a fapados járatok indulásával és főleg Magyarország 2004-es uniós csatlakozását követően Nyugat-Európában már-már nemzeti sporttá vált az ún. stag-weekend, az agglegény-hétvégéken való részvétel. Ezeknek a 2-3 napos, valamelyik európai városban zajló rendezvényeknek azonban már vajmi kevés közük van a hagyományos, esküvő előtti utolsó nagy baráti összejövetelhez.

A nyilvánvaló gazdasági előnyök, az egyre növekvő bevétel, a vendégéjszakák magasabb száma ellenére nem egyértelműen kedvező a "zajos angolok" megítélése. Egy szigetországi felmérés szerint az agglegény-hétvégéket a brit fiatalok 70 százaléka kedveli, de csak mintegy kétötödük veszi a fáradtságot, hogy indulás előtt minimálisan tájékozódjon az adott ország, vagy város szokásairól, a vám, vagy egyéb szabályokról. Nagyobb baj, hogy sok esetben a fogadó ország egy-egy turisztikai szolgáltatója - éttermek, bárok - találják nem kívánatosnak a gőzt kieresztő csoportokat. A legtöbb kritikát természetesen a mértéktelen ivászat, a hangoskodás, a verekedések és a szállodai szobák, vendéglők, sőt olykor a repülőgép berendezéseinek szétrombolása miatt kapják a külföldi utazásszervezők.

A probléma annyira komoly, hogy Prágában például szigorú szabályokat vezet be a városvezetés a randalírozó fiatalok megfékezésére, mert már a helyi lakosságnak is kellemetlenséget okoznak. A cseh fővárosban számos hotel, bár, nightklub és étterem zárva tartja kapuit ezek előtt a csoportok előtt.

A turistaáradat kellemetlen mellékhatásai már Magyarországon is érzékelhetők. Egy neve elhallgatását kérő magyarországi idegenvezető elmondta, hogy cége hétvégenként 12-15 többségében britekből álló csoportot fogad a korábbi 2-3 helyett. Az idegenvezető szerint a turisták számának meredek emelkedése az ország uniós csatlakozása után indult meg. Mint elmondta a közös programok során az ő feladata is, hogy enyhítse a turisták és a helyi lakosság között - többnyire a mértéktelen alkoholfogyasztásból eredő - konfliktusokat, ami nem mindig egyszerű feladat. A legnagyobb problémát azonban nem a "nemzetközi konfliktusok", hanem a brit vendégek közötti nézeteltérések jelentik az idegenvezető szerint, ugyanis nem ritka, hogy egy vendéglőben, szórakozóhelyen két turistacsoport szólalkozik össze, ami rendszerint verekedésbe torkollik. Hogy aztán öt perc múlva újra egymás karjában folytassák a mulatozás, természetesen újabb sörök társaságában.

Bár hivatalos panasz eddig elenyésző számban érkezett a randalírozó "agglegényekről" néhány budapesti szállodából és étteremből azt az információt kaptuk, hogy fordult már elő náluk is hasonló rendbontás. A magyar vendéglátósok nagy többsége és a lakosság is ugyanakkor elnéző, és szemet huny a kényelmetlenségek felett, ugyanis a hétvégi lármás brit vendégek hatalmas, máshonnan be nem pótolható bevételeket jelentenek.