Augsburg: nemcsak vesztes emlék

Ha Augsburg nevét halljuk, nekünk elsősorban a kalandozó magyarok portyázásainak véget vető 955-ös augsburgi csata, vagy az 1555-ös vallásbéke, a "cuis regio, eius religio - Akié a föld, azé a vallás" elve jut eszünkbe. Persze e csendes kisvároshoz egyéb nevezetességek is köthetők, itt született például Brecht, vagy Rudolf Diesel, de Mozart családja is innen származik.

A gondosan vakolt barokk házak spalettáit, mát hatkor kitárják a helyiek. Hiába, a kisvárosokban valahogy mindig korábban indul a nap. Augsburg utcáin hétkor már mindenki sietősen megy a dolga után. A német elegancia elemei, a világoskék ing, a dizájnos szemüvegkeret, a fényes cipő, a könnyű parfüm, a minden izében praktikus viselet, és a macskakövön bravúrosan iparkodó körömcipős helyi hölgyek érdekes reggeli hangulatot kölcsönöznek a bajor kisvárosnak.

Nekünk, kelet-európai turistáknak is érdemes óvatosan közlekedni. Valahogy a mi fülünk kizárólag a berregő kattogó villamosok zajára figyelmes. Itt viszont hajlamos az ember lelépni a járdáról úgy, hogy nem is sejti, hogy az ultramodern, szuperhalk augsburgi villamos esetleg közeledik.

A müncheni nagyteljesítményű modern vonalvezetésű autókkal szemben, mintha itt inkább a kisebb termetű, fordulékony járművek lennének többségben. De gyalogszerrel és hagyományosan biciklivel is sokan járnak.

Augsburg 270 ezer ember otthona, ebből közel 50 ezer külföldi, és a város népessége tulajdonképpen fordítottan arányos a nyugalommal. Úgy is mondhatnánk Augsburg kicsi, de biztonságos. A bűncselekmény fogalma, szinte ismeretlen errefelé. Nem látni ittas alakokat, persze ez nem azt jelenti, hogy ebben a gazdag tartományban senkit sem érhet utol, vagy nem fenyegethet az elszegényedés.

Augsburgban a szegénység visszaszorítására illetve a nincstelenek támogatására már a XVI. században voltak bravúros kezdeményezések. A Fuggerek például, egyszerű takácsokból néhány generáció alatt a kor nemcsak leggazdagabb, de egyben legbefolyásosabb családjává váltak. Vagyonukat előjogaik érvényesítése mellett, többek között adományozásra is fordították, és komoly erőfeszítéseket tettek a szegénység felszámolásának érdekében.

Augsburgban érdemes elsétálni a Fuggerek által 1510-ben alapított és ma is működő "szegénytelepre", amely olyan családoknak adott otthont, akik önhibájukon kívül vesztették el vagyonukat, házaikat. Ma főleg nyugdíjasok lakják a bűbájos takaros házacskákat, és ugyanolyan rászorultsági elven alapuló elbírálás után vehetik birtokba a 3 szobás lakásokat, mit annak idején. A hagyományok szerint csak hithű keresztények, jámbor katolikusok lakhatnak itt, és ma a rezsiköltségek rendezése mellett napi háromszori imádság is kötelező. Az ódon lakópark a modern városrészeket is megszégyenítő rendel, és tisztasággal büszkélkedhet. A "szociális lakótelep komplexumnak" saját kávézója, mesterséges tavacskája, és virágoskertje is van, a kapuzárás pedig minden nap10-kor történik.

Rudolf Diesel, Leopold Mozart, és Bertold Brecht szülővárosát, manapság még mindig nagyszámban keresik fel a kulturális kíváncsiskodók és a barokk szerelmesei. Augsburg mint kulturális központ nagyban hozzájárult, hogy Németország a 2005-ös évben ismét növelhette idegenforgalmi vonzerejét, amit a külföldi vendégek körében mért, 6, 4 százalékos növekedést jelentő több mint 48 millió vendégéjszaka bizonyít.