Ázsia vörös ördögei

A focivébé ismeretlen országainak bemutatását egy újabb helyszínnel, Dél-Koreával folytatjuk, ahol a kultúra és az ország eseményekben gazdag történelme iránt érdeklődők mellett a természet is a nemzeti parkok kedvelői is találnak maguknak bőségesen látnivalót.

A koreaiak szerint első királyuk i.e. 2333-ban született, de ezt a véleményt a tudósok egyelőre nem erősítették meg. Szerintük a félsziget első lakói i.e. 30 ezer évvel ezelőtt az Észak- és Közép-Ázsiából érkező törzsek voltak és a Kína felől érkező folyamatos katonai nyomás hatására a törzsek szövetkeztek egymással és az i.sz. 1 században megalapították első királyságukat.

A következő négy évszázad a Három Királyság (Goguryeo, Baekje, Silla)időszakaként ismert, ami a művészetek, az építészet az irodalom virágzásának időszaka is. A 7. században a Silla Királyság idején paloták, pagodák és gyönyörű kertek lepték el az országot, amelyek kihatottak a japán építészet fejlődésére is. A 13. század elején azután a mongol seregek elérték Korea területét és leigázták. A mongol birodalom uralmának végén japán támadta meg az országot 1592-ben, majd pedig kínaiak jöttek és a Manchu dinasztia szerezte meg az uralmat. A sorozatos támadásokat megelégelve az ország vezetése úgy döntött, hogy lezárja a határokat a világ előtt, amely időszak egészen a 20. század legelejéig tartott.

1904-ben ismét a japánok inváziója következett, amelynek végén a szigetország 19110-ben hivatalosan is bekebelezte Koreát. A japán uralom egészen a második világháború végéig tartott és eredményeként heves japánellenesség alakult ki a lakosság körében. A világégést követően az Egyesült Államok szállta meg a félsziget déli, míg a Szovjetunió az északi részét. Az ország sorsát eldöntő szavazást csak a déli országrészben tartották meg, s mikor a lakosság a függetlenségről döntött, az északi tartományok támadásba lendültek. A háború 1953-ig tartott.

A 2 millió áldozatot követelő háború végén az ország hivatalosan is kettévált. Délen néhány évnyi látszatdemokrácia után bevezették a rögtönítélő bíráskodást és a következő 15 évben demokratikus jogok hol bővültek, hol jelentősen szűkítették azokat. A rendszer ellen fokozatosan nőtt az elégedetlenség, ami a 80-as évekbeli diákmegmozdulásokban csúcsosodott ki. Az évtized végére a sorozatos diáktüntetésekhez a munkások is csatlakoztak. A követeléseik között ott volt a demokratikus szavazás megtartása, a sajtószabadság és a politikai foglyok szabadon bocsátása is. A kormány eleinte elzárkózott minden reformtól, s már-már polgárháború szélére sodródott az ország, amikor Chun elnök kijelentette, hogy a tüntetők követelései tulajdonképpen jogosak.

Az ország fejlődésének nagy lendületet adott az 1988-as nyári olimpiai játékok megrendezése, választásokat is tartottak, amelynek eredményeként ismét egy katona, Ro The-wu került az elnöki székbe. A diáktüntetések ugyan folytatódtak, de némileg váratlanul az elnök megreformálta a politikai rendszert, helyreállította a kapcsolatokat a Szovjetunióval és Kínával. Később leváltották őt, sőt az is kiderült róla, hogy Chum elnökkel egyetemben részt vett 1980-ban a Gwangju-i diáklázadás véres leverésében. 22 éves börtönbüntetésre ítélték végül, de elődje az ítélethirdetés előtt meghalt.

1988-ban az addig prosperáló koreai gazdaság súlyos válságba került, sorra mentek csődbe a nagy bankok, nőtt a munkanélküliség és ennek nyomán a társadalmi elégedetlenség is. Végül alapos átszervezésekkel sikerült úrrá lenni a válságon és a koreai gazdaság kikerült a gödörből. Olyannyira, hogy manapság Ázsia egyik legfejlettebb és leggyorsabb ütemben fejlődő gazdaságává vált, melyet az autóipar és a technológiai cégek húznak elsősorban.

Korea történelmében mérföldkőnek számít, hogy az 1998-ban hivatalba kerülő Kim Dé-dzsung elnök 200-ben történelmi látogatást tett a kommunista Észak-Korea vezetőjénél Kim Dzsong-Il-nél. A kettészakadt ország viszonyának normalizálására tett kísérleteiért még abban az évben Nobel-békedíjat kapott.

A felhőkarcolóktól a hegyekig

Az ország látnivalóinak megtekintését feltétlenül Szöulban kezdjük. A városképet ugyan a hatalmas felhőkarcolók és soksávos autóutak uralják, de ennek ellenére a város sikeresen megőrzött valamit gazdag múltjából. A városban járva érdemes felkeresni a több százéves pagodákat, palotákat és régi templomokat.

Szöulba semmiképpen sem a helyi szabadságolási időszakban, azaz júliusban és augusztusban utazzunk, ugyanis ilyenkor jóval drágábban kapunk csak szállást, a közlekedési eszközök a szokásosnál is zsúfoltabbak, és tömeg van mindenütt.

A város legnagyobb és meglátogatásra mindenképpen érdemes palotája a Gyeongbokgung, amely romos állapotban is (a japán uralom idején rombolták le) hirdeti az egykori királyság nagyságát.

A Három Királyság idejéből származó építészeti emlékeket leginkább Gyengjou városában láthat az utazó. Templomok, síremlékek, paloták és kastélyok várják itt az érdeklődőket.

Korea területén több nagy kiterjedésű, látványos és nem mellékesen gyönyörű nemzeti park található. Ezek között is kiemelkedő helyet foglal el a Songnisan Nemzeti Park, amelynek már jelentése is az, hogy "távol az evilági hegyektől". S valóban, a park ideális terep a túrázóknak, természetjáróknak, akik kiváló minőségű túraútvonalakon hódíthatják meg a környező hegyeket. A park területén található az egyik legnagyobb és legszebb koreai templom-együttes, a Beopjusa. Ha erre járrunk, ne hagyjuk ki!