Seychelles: nemcsak napimádóknak

A Seycelles-szigetek 115 kisebb nagyobb korall és gránit szigetecske együttese, amely közel 450 ezer négyzetkilométernyi területen fekszik az Indiai Óceánban. Az ide érkező napimádók talán nem is tudják, hogy a szigetek kicsivel több, mint egy százaléka védett terület, főleg a madárritkaságok és egyéb hüllők okán.

Igaz, a portugálok fedezték fel a szigetcsoportot, az ország sokáig francia gyarmat volt. Neve is a franciáktól származik, a szigetet XV. Lajos pénzügyi főellenőréről, Moreau de Séchelles-ről nevezték el 1756-ban. A szigetállam 1814-től brit birtokká vált, de a kilencszázas évek elejétől autonóm terület is volt. Függetlenségét csak 1976-ban nyerte el.

Mivel a sziget kemény gránittalaja nem igazán kedvez a mezőgazdaságnak, a helyi emberek egyre inkább átálltak a turizmus és szolgáltatóipar kiteljesítésére. Jóllehet termelnek kis mennyiségben banánt, mangót, teát, kávét, vaníliát, de a Seychelles-szigetek gazdasága valójában az ökoturizmuson alapul.

Rendkívül szigorú környezetvédelmi előírások szerint dolgoznak, de nemcsak a turizmus iparágában, hanem a hétköznapi életben is. Szakemberek szerint, amennyiben leállna az utasforgalom, és nem érkeznének turisták, a szigetállam egy csapásra összeomlana.

A szigeteken, illetve azok között jónak mondható a közlekedés. Vannak busz és kompjáratok, autót, biciklit is kölcsönözhetünk.

A szigetek legnagyobbika Mahé, 27 kilométer hosszú partját sziklásra töredezett gránit, hatalmas homokföveny és pálma erdő szegélyezi. A sziget legmagasabb pontja 900 méteres magasságig emelkedik ki a tengerből.

Seychelles növénytakarója a tengerpartoktól a szigetek belseje felé lépcsőzetesen változik. Az orchideák, ritka húsevő virágok, és buja pálmaerdők egyedül Aldabra szigetén nem jellemzőek. Itt a táj európai szemmel nézve is kietlen, csupasz. Mahén kívül egyébként a szigetállamban csupán még két sziget lakott. (Praslin, és La Digue)