Hogyan éljünk túl egy lavinát?

A hójelentések szerint hosszú évek óta a mostani síszezon kezdődik a legjobban a lehullott hómennyiség szempontjából. Az Alpok legjobb síterepein a biztató kezdett felett érzett öröm mellé óvatosság is vegyül, ugyanis ilyenkor a lavinák veszélye is nagyobb. A síelők is nagyobb veszélyben vannak, de nekik is segíthet egy speciális lavina iskola, ahol bárki megtanulhatja, hogyan élheti túl a hógörgeteget.

Franciaországban 1981-ben kezdődött utoljára ilyen jól a síszezon: már decemberben hatalmas mennyiségű hó hullott a sípályákra és gyakorlatilag hasonló a helyzet Svájcban, Olaszországban és Ausztria egyes részein is, ahol hetek óta folyamatosan havazik. Minden síelő ilyen feltételekre vágyik, de a sok és folyamatosan hulló hó temérdek veszélyt is rejt magában, főként a kezelt pályáktól messzebb eső lejtőkön. A szűzhavas siklást minden síelő, vagy snowboard-os szeretné kipróbálni, de sokszor nincsenek tisztában, mekkora veszélybe sodródhatnak, ha elhagyják a jelölt pályákat.

Kevés az olyan hobbi síelő, aki tökéletesen felkészült és pontosan tisztában van a lejtők szöge, az időjárás és a hó összefüggéseivel, a többség finoman szólva is tájékozatlan, s ez nem egy esetben vezetett már tragikus eredményhez.

Mit tehetünk, ha szeretnénk a lehető legnagyobb biztonságban tudni magunkat a sítúra alatt, de nem szeretnénk lemondani a kalandokról sem és szívesen kipróbálnánk az igazi kihívást jelentő lejtőket? Két dolgot. Egyfelől szinte minden komolyabb síterepen vannak szakképzett hegyi vezetők, akik pontosan tudják, mikor, milyen időjárási körülmények közepette, mely lejtőket lehet használni. Ezek a vezetők a teljes túra alatt velünk vannak, indulás előtt elmondják a legalapvetőbb tudnivalókat és hátizsákjukban életmentő felszerelést is cipelnek szükség esetére. Az ilyen vezetők nem olcsók (egy négyfős csoportot egy napig 50-60 ezer forintért kísérnek), de ha egészen különleges síélményt szeretnénk magunknak, érdemes megfontolni az igénybevételüket.

A másik lehetőség, ha kicsit komolyabban beleássuk magunkat a témába és elvégzünk egy lavina-tanfolyamot. Erre például Ausztriában is lehetőségünk van, ahol úgynevezett hó és lavina felkészítő táborokat (SAAC) tartanak. A tanfolyamokat az 1989-99-es szezonban indították be, mert azt tapasztalták, hogy évről-évre egyre nagyobb számban halnak meg osztrák diákok a sípályákon, pontosabban a pályák mellett. Annak érdekében, hogy lehetőleg minél több fiatal vegyen részt a tanfolyamokon, az állam jelentős összegekkel támogatja a kezdeményezést - írja a Times Travel.

A kétnapos alaptanfolyam például teljesen ingyenes, de lehetőség van 5 és fél és 7 és fél napos kurzusokra, amelyek már 80-80 ezer forint körüli összegbe kerülnek. A bővített tanfolyamokon már éles terepkiképzést is kapnak a résztvevők fönt a hegyen és az árban szerepel az egyszerű szállás és a profi hegyi vezetők szolgálata is.

Az alaptanfolyam egy háromórás osztálytermi előadással kezdődik, ahol rögtön néhány közkeletű tévhitet oszlatnak el az oktatók a lavinákkal kapcsolatban. Azt például, hogy a lavinák képződéséhez mindig frissen esett hó szükséges. Pedig nem kell más hozzá, mint erős szél, ami mozgásba hozza a hótömeget akár a mélyebb rétegekben is és törékeny, vékony, a sziklaperemeken olykor túlnyúló rétegekben, úgynevezett karnisokban gyűjti össze. Az így összesűrűsödött hó azután nehéz táblákká áll össze, amely könnyen elmozdul az alatt lévő lazább szerkezetű hórétegen. Abban a pillanatban, ahogy ez a sűrűbb réteg elmozdul, egy relatíve biztonságos lejtő halálos tereppé változhat.

Az egyik leggyakoribb hiba a síelők részéről, hogy figyelmen kívül hagyják a lavina veszélyre figyelmeztető skálát, amely egytől ötig terjed attól függően, milyen esély van az adott területen lavinák kialakulására. Az 1-es azt jelenti, hogy a hó stabil, csak a legmeredekebb, többnyire megközelíthetetlen szakaszokon van esély lavinára. Az 5-ös figyelmeztetés esetén mindenki jobban teszi, ha aznap inkább nem megy ki, még a kezelt és jelölt pályákra sem. A legnagyobb baj, hogy a 3-as jelzést, azaz, amikor komoly a lavina kockázata, a legtöbb síelő nem tekinti elég figyelmeztetésnek és vállalkozik a siklásra. A statisztikai adatok szerint a legtöbb haláleset épp 3-as előrejelzés idején történt az osztrák Alpokban.

A kétnapos alaptanfolyam része egy gyakorlati képzés is a havas lejtőn, ahol elsősorban a biztonsági felszerelések használatát sajátíthatják el a hallgatók. A legfontosabb segédeszközök, a lapát, a különböző, saját magunk által is elvégezhető viszgálatok, vagy a rádió adó-vevő, ami akár életet is menthet. Ennek segítségével megtalálhatjuk a hó alá temetett síelőt.

A gyakorlati tanfolyamon a hallgatókat beássák a hóba, hogy saját maguk is megtapasztalják, milyen nehéz a mozgás a hó alatt. A lavinában mozgó hótömeg a súrlódás miatt először felmelegszik, majd amikor a hógörgeteg megáll fokozatosan lehűl és egy betonsűrűségű anyaggá tömörödik össze, amelynek súlya négyzetméterenként elérheti a fél tonnát.

A kurzuson azt is megtanulják a résztvevők, hogy miként lehet kiválasztani a hegy tetején, hogy melyik irányban biztonságos a siklás. Az elméleti oktatáson mindezt fotókon mutatják be a hallgatóknak, a gyakorlatban viszont a csoport későbbi haladási irányát kell kiválasztaniuk a növendékeknek, és itt már nem szabad hibázni.

Nem árt tehát kicsit komolyabban venni az előttünk álló sítúrát, különösen ha tudjuk, hogy Ausztriában és Németországban a legtöbb síelő már átesett ilyen oktatáson. Jó tudni, hogy az öt- és hétnapos tanfolyamokon csak olyan síelő vehet részt, akinek már van tapasztalata a mély-, vagy szűzhavas síelésben, elég erősek ahhoz, hogy akár két órán keresztül is mély hóban másszanak hegynek fölfelé, ráadásul nagyobb magasságon. A tanfolyam részleteiről az alábbi címen www.saac.at/english tájékozódhatnak.