A máltai lovag leharapott nyelve

A repülőn belekortyoltam a keserédes helyi üdítőbe, a kinnie-be, és közben a Times of Malta címlapsztoriját olvastam. Egy nepáli nő leharapta támadója nyelvét Gzirában, a vöröslámpás negyedben. Mindez egy olyan országban történt, ahol a lakosság 96 százaléka hívő katolikus, amely tele van természeti csodával, és amelynek ételeiben és italaiban a mediterrán napfény íze érződik. Az Európai Unió törpeállama megfejthetetlen. 7000 éve lakják - az első nap után rájöttem, miért.

Észnél kellett lenni, amikor megérkeztünk, hiszen az egykori brit koronagyarmaton baloldali közlekedés van. Ha valaki, miután kilép a reptérről, botor módon először balra néz a zebrán, jobbról meglepetésként érheti a nadrágja mellett satufékkel megálló autó. Jó hír viszont, hogy egy kurta sorryval egyből exkuzálhatjuk magunkat, mert a nyúltenyésztőtől a pincéren át az államfőig mindenki beszél angolul. A máltain kívül ez a másik hivatalos nyelv. Hogy milyen a máltai nyelv? Megkértem Annát, a turisztikai hivatal egyik vezetőjét, hogy fordítsa le nekem az alábbi mondatot máltaira: Úgy szeretlek, ahogy lovag a kardját. Íme a fordítás: "Inhobok bhal mal kavalier introbb ix xabbla." Az x-et s-nek ejtik.

Lovagok lépten-nyomon, szemben a máltai parlament bejárata Forrás: Szederkényi Olga

Ahogyan az újságolvasást is hátulról szeretem kezdeni, úgy a kirándulást sem szoktam a legnépszerűbb turisztikai célpont meglátogatásával indítani. Ezért a főváros feltérképezése helyett inkább ellógtam Gozóra. A sziget neve annyit jelent: öröm. Kell ennél több? Komppal lehet átkelni Máltáról, a révhez vezető út mellett azúrkék tenger hullámzik, a parton a lovagok őrtornyai és piknikező máltai famíliák váltogatják egymást. A tengerparti evés-ivás, a nagycsaládi és baráti grillező buli össznemzeti sportnak számít errefelé.

Itt lakott Popeye

A kikötő előtt találjuk Popeye lakhelyét és városkáját. Az amerikaiak leforgatták a spenótevő tengerészről szóló filmet, aztán itt hagyták a díszleteket, bárki megnézheti. A kompon odafelé nem kell fizetni, mert feltételezik, hogy egyszer úgyis visszajössz. A hajóról érdemes vetni egy pillantást Cominóra. Ez a Máltai Köztársaság harmadik, legkisebb lakott szigete. A népsűrűség meglehetősen alacsony: négy bejelentett lakosa van. Na jó, a történethez az is hozzátartozik, hogy van egy hotel is Cominón, a nyugalomra vágyó turisták paradicsoma, szemben a csodálatos Kék Lagúnával.

Útban a gozói főváros felé megálltam Ggantija 5600 éves templománál. A legenda szerint egy dolgos óriásnő építette. Európa legrégibb kőtemploma, az UNESCO Világörökség része.

A Ggantija templom: a legenda szerint egy óriásnő görgette fel a köveket a dombra, hogy megépítse a legrégebbi európai kőtemplomot Forrás: AFP/Manuel Cohen

Victoria Gozo központja, a Citadella mindenképpen megér egy misét. A falakon körbesétálni sem rossz, de a kis homokszínű utcákban, az aranyló házfalak között eltévedni valódi időutazás és észak-afrikai életérzés. A kör végén pedig elkészült rólam életem egyik legabszurdabb fotója: a börtönmúzeum előtti kalodába zártam magam.

Elzarándokoltam a Ta'Pinu-bazilikához is, mely csodatévő hely. Amikor le szerették volna bontatni az elődjét, egy jóval kisebb templomot, a kőművesnek eltört a keze. Állítólag az itt imádkozók közül sok beteg meggyógyul, és a védőszenthez, az Áldott Szűzhöz könyörgők mentették meg Gozót a pestisjárványtól, amely Máltát sújtotta. Sőt a szóbeszéd szerint a 2001-es New York-i terrortámadás idején az ikertornyok 34. emeletén egy férfi Ta'Pinu védőszentjéhez fohászkodott, és haja szála sem görbült.

Kilátás a Kék Ablakból

A Kék Ablakot, avagy az Azure Window-t Isten biztos jó kedvében teremtette. Ez tényleg olyan természeti csoda, amelyet mindenképpen látni kell. Sőt be kell fizetni a kishajóra, és hagyni, hogy a kormányos csak mondja a magáét. Az ember beül a csónakba, kap egy rikító narancssárga életmentő és egyben láthatósági mellényt. A hajó akkor indul, ha megtelt az utastér.

A Kék Ablaknak mindenki a csodájára jár Forrás: flickr.com/lliurealbir/

Egy barlangba vitt utunk, a matróz megmutatta, hol sárga és hol pink a szikla, hol a legkékebb a tenger, hol van krokodil alakú repedés a falban, és hol nevet rajtunk egy cinikus, sziklába vájt arc. Aztán vad hullámok között a Kék Ablakhoz értünk. Már épp leesett az állam a látványtól, amikor a mellettem ülő ünneprontó ausztrál blazírt hangon közölte, hogy hah, náluk is volt ilyen, de már rég leszakadt. A party killer nem tudta elvenni a kedvem, és készítettem 382 képet.

A közeli Fungus szikla azért kapta a Gomba nevet, mert a tetején terem egy gombaféle, amelyről a lovagok azt hitték, hogy a vérbaj hatásos ellenszere, ezért féltve őrizték a kis szirtet. Ma már tudjuk, hogy Észak-Afrikában is honos ez a gombaféle, és egyáltalán nem gyógyítja a vérbajt. Szegény lovagok.

Kifelé menet a kormányos bevetette jól bevált trükkjét. Kikötés előtt megállította a csónakot a ringatózó tengeren. Money time, kiáltotta. Fizetni kellett, csak ezután vitt ki minket a partra. Mikor a parkolóban a lakókocsibüfé árusa megtudta, hogy magyar vagyok, hihetetlen hangon szajkózni kezdte (némileg Pákó stílusában): Jo nápot, missz, fágyi? Údító? Sor?

Jól megérdemelt alvás után a reggelimet Marsaxlokkban költöttem el. A kis halászfalu piacán a medvetalpkaktusz gyümölcséből készült lekvártól a hihetetlen formájú halakon át a fröccsöntött lovagokig mindent lehet kapni. A lényeg viszont a vízen ringatózott: a luzzu. A színpompás máltai hajókon halászok igazgatták kérges kezükkel a hálójukat, és narancssárga vízhatlan nadrágjukban, kopott gumicsizmájukban halálosan unták, hogy a turisták már megint őket fényképezik.

Luzzu, a színpompás hajó valódi máltaikum Forrás: Szederkényi Olga

Eljött az idő, hogy a melaszos karika és az isteni kávé után felfedezzem Mdinát, Málta régi fővárosát. Beléptem egy díszes, barokk kapun, és tátva maradt a szám. Kopogtatókultusz van, ez egyből látszik. Minden ajtón más-más formájú fényes fémmel lehet dörömbölni: delfinnel, cézárral, buzogánnyal.

Hova tűntek a máltaiak?

Vasárnap délelőtt volt, Évivel beszélgettem, aki 22 éve él a szigeten.

- Teljesen üres a város, csak turistákat látok.
- A máltaiak templomban vannak. Majdnem mind katolikus.
- Azt olvastam, másfél éve lehetséges Máltán a válás. Évi, ismersz olyan párt, akik elváltak?
- Nem.
- Az abortusz még mindig tilos. Szerinted azt engedélyezik majd?
- Szerintem soha.
Majd Évi karonfogva elvezetett a Szent Benedek-rendi apácák kolostorához.
- Akik itt élnek, zártrendiek. Ez azt jelenti, hogy miután bevonulnak, elvileg nem teszik ki többé a lábukat az utcára. Bent élnek, ott halnak meg, és ott is temetik el őket.
- Bent van a temető?
- Igen.
- Mennyien élnek itt?
- Kilencen, ha jól tudom. De egyébként már kicsit lazultak a szabályok az utóbbi években. Ha kórházba, orvoshoz kell menniük, akkor kiviszik őket.

Mdinában is érdemes elveszni a kis sikátorokban, aztán enni egy fagyit a híres Fontanella cukrászdában, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik.

Máltán minden mészkőből épült, csak az ajtóknak-ablakoknak van más színük Forrás: Szederkényi Olga

Tavasztól őszig minden városban festa van. Csak mindig másikban. A helyiek a védőszentjüket ünneplik, az egész város együtt imádkozik és mulat egy egész héten át. Én Haz-Zebugban jártam, Szent Fülöp ünnepén. A mise utáni körmenetben a fiúcskáktól a nagypapákig mindenki kivette a részét. A lányok, asszonyok, nagymamák csodálták, tapsolták őket az út széléről. Megnyíltak a házak ajtói. Bárki bemehetett beszélgetni, kóstolni, szót váltani.

A várost egész héten csinosították, minden kandeláberen zászló és szentszobor díszelgett, girlandokat, lampionokat, lámpásokat aggattak úton-útfélen. A harangokat fiatalok verték félre, lányok és fiúk sorakoztak a templomtoronyban, a legmerészebb srác fülvédő nélkül. Én a tér túloldalán majdnem megsüketültem, ő meg vígan tűrte az audioterrort. Lehet, hogy kiválasztott volt. Közben lement a nap, felgyúltak a fények a házak falán, a szobrok tövében, a levegőben, mindenhol - szerintem a Holdról is látták a világosságot.

Minden héten más városban ünnepelnek, még a templomban is buli van Forrás: Szederkényi Olga

Az egész város egy összefüggő party place lett, pultokról mérték a nugátot, sört, kisbuszokból a szendvicset, palacsintát, pastizzit (tipikus máltai töltött péksütemény), mindenféle édességet. Még az ünnepi díszbe, vörös bársonyba öltöztetett templomban is buli volt. Be lehetett menni minden zugába, az oltár mögé, a sekrestyébe. Az emberek ott is ettek, ittak, beszélgettek. A Festa utolsó napján hajnalig az utcán hömpölyög és szórakozik a tömeg. Aztán másnap az egész város szabadságot vesz ki, kipihenik a hetet. Ezt hívják Máltán salátanapnak.

Másnap reggel elindultam Valletta felé, amely 2018-ban Európa Kulturális Fővárosa lesz. Már most készülnek a projektre. Karstin Xuereb az egyik főkoordinátor. Arra kértem, fogalmazza meg egy mondatban, milyenek a máltaiak. "Úgy beszélünk, mint az arabok, úgy dolgozunk, mint a britek, de olasz kávét iszunk". Utána a 175 éves Caffe Cordinában nézelődtem. Óriási tálcákon érkeztek a máltai konyha specialitásai: a sült nyúl, az édes paradicsomlekváros toast, a gozói fűszeres juhsajt és a tengeri herkentyűk.

Brit-arab-olasz hangulat Forrás: Szederkényi Olga

A Casa Rocca Piccola-palota a fő sétálóutcában található. Tulajdonosa, De Piro márki még mindig ott él. A kastélyka 400 éve a család tulajdona, egy ideje látogatókat is fogadnak. Az ok egyszerű: magas a rezsi. 50 szobájuk van! Szóval be lehet menni a házba tekeregni, és közben simán össze lehet futni a márkival. Én éppen terítő- és szalvétaválogatás közben találkoztam vele. A ház falaiból, bútoraiból árad a luxus, az elegancia és a történelem. A kedvencem egy márkinő ágya volt, amelyben az asszony kilenc gyermeknek adott életet. Azóta a gyermekáldásra vágyó nők babonából simogatják a kerevetet.

Meglett a leharapott nyelv

A rengeteg élmény után már csak arra volt erőm, hogy elvesszek a színpompás faerkélyeiről ismert, ódon Három Városban. Megnéztem, hol lakik a Máltai Lovagrend nagymestere, és hol ringatózik a jachtja Roman Abramovicsnak, a Chelsea tulajdonosának, aki a világ 50. leggazdagabb embere. Felfedeztem a tényleg vakítóan aranyozott Szent János-társkatedrálist, ahol a padlót díszítő márvány halálfejek és csontvázak alatt lovagok nyugszanak.

Utolsó este szieszta után a szórakoztatónegyedbe, Paceville-be mentem. Kocsmák és gentleman's bárok váltják egymást. Az egész körzetben hullámzik a tömeg, szól a zene, tonnaszámra fogy a koktél, platós cipőn és kisestélyiben egyensúlyoznak a nők, a férfiak pedig az egyik nekik fenntartott bárból a másikba sétálgatnak. Odabent go-go tánc és csinos, selyem fehérneműs nők mosolya fogadja őket. Azért tudom, mert az egyikbe én is betévedtem. Máltán több helyen is belefutottam magyar pincérbe, szobalányba. Itt pedig magyar konzumlányokba. Mindenesetre a máltaiaknak (állítólag) tilos a bemenet.

Valletta 2018-ban Európa kulturális fővárosa lesz Forrás: AFP/Hemis/MoriandiI Bruno

A zafírszínű tengerrel körbevett sziget volt a díszlete a Da Vinci kód, a Gladiátor, a Trója, a Z világháború, a Trónok harca egy-egy részletének is. A leghíresebb ide köthető mozi azonban San Franciscóban játszódik: A máltai sólyom. A szívdöglesztő detektívet játszó Humphrey Bogart egy színarany, drágakövekkel díszített sólyom formájú műkincs után nyomoz, amelyet a lovagok adtak a német-római császárnak. Dashiell Hammet örökzöld krimijét John Huston rendezte meg. A valóságban valószínűleg nem létezett ilyen értékes sólyom. a legendának viszont van alapja: a lovagok, miután megkapták Málta szigetét V. Károlytól, bérleti díjat fizettek az uralkodónak. Az ár jelképes volt, évente egy sólyom.

Hazafelé a repülőn újra belekortyoltam a kinnie-be, és közben megint a Times of Maltát of olvastam. Megnyugodtam. A helyszínelők megtalálták a kis máltai lovag leharapott nyelvét.

Korábbi beszámolónk Máltáról itt olvasható.