Tehenek közt virágzik a slow turizmus

Ha tényleg zavartalan nyugalomban, távol a turisták hordáitól akarunk kikapcsolódni, mi sem jobb erre, mint egy svájci kanton. Egy hely, ahol közel annyi tehén él, mint ember, ahol még ma is kézfeltartással szavaznak a főtéren, ahol mindent ellepnek a legelők, és még mindig dívik a jódlizás. Munkatársunk egy nyolcezer fős svájci faluban döbbent rá, hogy a népszokások menők, és harmonikusan simulnak bele a slow mozgalomba.

Kézenfekvő, és alighanem épp ezért kiválóan működő geggel irányítja magára – és egyik termékére - a figyelmet a legkisebb svájci kanton, Appenzell Innerrhoden és Ausserrhoden. Költséges reklámkampány helyett felkértek három helyi népviseletbe öltözött öregembert a faluból, hogy üljenek le egy padra, nézzenek maguk elé pókerarccal, és ne álljanak szóba senkivel. Főleg azokkal ne, akik a helyi alpesi sajt receptjét akarják kiszedni belőlük.

A három helyi férfi nem árulja el a sajtkészítés titkát - egy egész reklámhadjáratot építettek erre. Kattintson a többi képért! Forrás: Vincze Barbara - Origo

Az ötlet bevált, a három öregúrról roppant népszerű reklámfilmek és -fotók készültek, melyek lépten-nyomon felbukkannak a környéken: reklámtáskákon, a helyi Appenzeller Käse nevű sajt csomagolásán, vagy a kanton legmagasabb csúcsára, a 2502 méteres Säntisre vezető libegő bejáratánál.

Hagyományok és tehénwellness

Az ötlet nemcsak jó, de autentikus is: a három öreg tényleg appenzelli, és tényleg a saját népviseletükben ücsörögnek a padon, amit onnan tudok, hogy véletlenül összefutottam az egyikük fiával. Appenzell amúgy is szívesen hirdeti magát úgy, mint az élő hagyományok otthona. „Ahol a svájciak leginkább svájciak” – olvasható egy brosúrában.

Az állatok behajtása nagy ünnep a nyár végén. Elől a kecskék és a gyerekek mennek, hátul a tehenek és a férfiak. Klikkeljen! Forrás: Christof Sonderegger

Ott van például az állatok (a kecske, de főleg a tehén) behajtásának hagyománya a nyár végén. Az appenzelliek nagyon megadják a módját: kiöltöznek, kolompokkal díszítik fel állataikat, és nagy csinnadratta közepette jönnek le a hegyről. Ez persze nem annyira meglepő egy olyan tartományban, ahol majdnem annyi tehén él, mint ember. A tehenek hatalmas, zöld domboldalakon legelésznek, ebédidőben elheverednek, és úgy rágcsálják a friss füvet (én tehenet eddig kizárólag állva láttam enni, heverészve sosem), egyes gazdák pedig masszázzsal kényeztetik jószágaikat: sört és repceolajat masszíroznak a bőrükbe, hogy ezzel is növeljék komfortérzetüket.

A lankákról levonuló állatok látványa ilyenkor nyár végén olyan Appenzellnek, mint nekünk az augusztus 20-i tűzijáték. Sőt, még annál is több, mivel mélyebben gyökerezik a hagyománya. A tehén majdnem akkora becsben tartott állat, mint Indiában, hiszen május és szeptember között – azaz a turisztikai főszezonban – éppúgy hozzátartoznak a legelésző tehenek a látképhez, mint az Alpok csúcsai.

Az Alpok lankáin hónapokat töltenek a tehenek (Kattintson!) Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

A szép, a csúnya és a szépcsúnya

Errefelé mintha lassabban telne az idő. És itt nem skanzenekben vagy selyempapírba csomagolt mintafalvakban maradtak meg a hagyományok, hanem az itt élő emberek mindennapjainak része. A helyiek tényleg tartanak otthon a szekrényükben egy-egy népviseletet, amelyeket időről-időre fel is vesznek. És hogy mennyire nem érdekli őket, mit gondol erről a külvilág, jól példázza, hogy a férfiak a 19. század óta a fülükben hordják a sajtkészítéskor a tejszín lesimításához használt kanálról formált aranyfülbevalót – függetlenül attól, hogy épp mi a divat. Az elmúlt évtizedekben mindössze annyi a változás, hogy nem a bal fülükbe, hanem a jobba teszik.

Az Appenzellben és környékén eltöltött három nap alatt egy csomó népszokást megismertem. Ilyen például a népszavazás: a helyiek évről-évre ünnepélyes keretek közt kézfeltartással szavazzák meg elöljáróikat. Az egyik leglátványosabb népszokásuk mégsem ez, hanem az, amit szilveszterkor és január 13-án tartanak. E két napon jelmezes férfiak járnak házról-házra, felkeresve minden parasztgazdát, hogy boldog új évet kívánjanak nekik díszes és súlyos jelmezeikben. Mindezekről nagyon érdekfeszítő kiállítások számolnak be, az egyik legjobb e tárgyban az Urnäsch nevű település folklórmúzeumában látható.

A női öltözékben is férfiak vannak, a népszokást szilveszterkor és január 13-án ünneplik. Kattintson! Forrás: Vincze Barbara - Origo

Itt azt is megtudtuk, hogy háromféle szilveszteri jelmez van: a szép, a csúnya és a szépcsúnya. A gazdák a legapróbb részletekig maguk készítik jelmezeiket szabadidejükben, négyévente újat. A szép jelmez kalapja nemcsak nagyon részletgazdag – kis jeleneteket ábrázol a falusi életből –, de óriási teher is: legalább hét kilót nyom, a harang pedig plusz húszat.

Ahogy már említettem, errefelé manapság is gyakran húznak népviseletet az emberek: létezik ünneplős és hétköznapi szett, utóbbi ára elérheti a 4000 frankot is (majdnem egymillió forint). Az öltözék legnagyobb része kézzel készül, a férfiakét akár hetven tehén is díszítheti. Az Alpok nyúlványainál vagyunk, így a szett elmaradhatatlan része a bőrnadrág, amely kicsit szexibb Appenzellben, mint a bajor Alpokban, legalábbis minden helyi nő ezt állította, akivel szóba elegyedtünk.

A vidék megőrizte kézműves hagyományait, számos arany- és ezüstműves, szíjgyártó és cimbalomkészítő működik itt, és több kisüzemben a sajtot is félig automatizált módon készítik.

Ez itt nem a pénzpörgetők népszokása, de a képre kattintva az is láthatóvá válik! Forrás: Vincze Barbara - Origo

A világ minden tájáról idesereglett újságíróknak egy cimbalomkészítő furcsa népszokást mutat be: egy ötfrankos pénzérmét görget cserépedényben jódlizás közben. Erre a Talerschwingennek (pénzforgatósnak) nevezett mutatványra (erről videó itt) kiválóan alkalmas a súlyos és értékálló svájci frank (itt, német nyelvterületen k-val ejtik, nem nazális frann-nak mondják). A jódlizás eredete amúgy az Alpokban nehézkes kommunikációra vezethető vissza, amikor nem volt még telefon, és az egyik hegyről a másikra át kellett kurjongatni.

Az újságírók kedvéért a szilveszteri népszokásból is tartottak egy kis ízelítőt, de hangsúlyozták, hogy ez kivételes alkalom, amúgy nem szoktak turistáknak esztrádműsorokat vagy pszeudofolklóresteket tartani. Csakis akkor öltöznek be, amikor annak valóban eljön az ideje. Hogy a helyiek a turisták kedvéért nem csinálnak majmot magukból, nagyon szimpatikus. Ez, valamint az a tény, hogy főként a túrázás szerelmesei kedvelik ezt a kantont, zavartalan pihenést, ha úgy tetszik slow turizmust eredményez. Mintha az odalátogató is felvenné a ballagó tehén komótos járásának ritmusát.

Üzlet kínálata Appenzell faluban Forrás: Vincze Barbara - Origo

Érdekes adatok Appenzellről

Területe: 172 négyzetkilométer
Lakossága: 16 000 ember
Tehenek száma: 15 500
700 kilométernyi túraút a hegyekben
Legmagasabb csúcsa a Säntis: 2502 méter magas
28 magashegyi szállás
A munkanélküliség aránya: 1,5%