Elvis városában a kacsák a legnagyobb sztárok

Minden nap pontban 11-kor totyognak ki a liftből

Memphisbe nem turisták, hanem zarándokok járnak. A legtöbben Elvisre emlékezve keresik fel a várost, de sok utazó Martin Luther King miatt látogat ide. Engem is ez a két nevezetes személyiség vonzott a városba, de a legemlékezetesebb program végül valami egész más lett: a kacsák vonulása a vörös szőnyegen.

Az útikönyvben bukkantam arra a különös információra, hogy a Peabody Hotel szökőkútját minden délelőtt pontban 11-kor kacsák veszik ünnepélyesen a birtokukba. Ez annyira bizarrul hangzott, hogy muszáj volt megnéznem. Fél órával az esemény előtt már nagy tömeg tolongott az aulában, a kordonnal elkerített vörös szőnyeg körül, amely az egyik lifttől a kis medencéig vezetett. Kerestem magamnak egy jó helyet, és vártam, mi sül ki ebből.

Ebben a hotelben vörös szőnyeg jár a kacsáknak Forrás: Kisgyörgy Éva

A részeg heccből nevezetes hagyomány lett

A legenda szerint 1933-ban a hotel igazgatója és annak barátja kicsit kapatosan tért vissza egy vadászatból, és jó viccnek gondolták, hogy a csaliként magukkal vitt három kacsát a szálloda lobbijának elegáns medencéjébe helyezzék. A kacsáknak olyan sikerük volt, hogy utána már nem lehetett eltávolítani őket.

Néhány évvel később egy cirkuszi idomár azzal az ötlettel állt elő, hogy

a kacsák (most már öten) délelőtt 11-kor érkezzenek lifttel, majd onnan vörös szőnyegen totyogjanak a szökőkútig.

A lubickolás délután 5-ig tart, ekkor az állatok visszatérnek a tetőtérben kialakított luxusotthonukba. A kacsamesteri feladatot 1940-től egészen 1991-ig az ötletgazda idomár látta el, de a tradíció az ő visszavonulása után is fennmaradt.

Mindennap pontban 11-kor totyognak ki a liftből Forrás: Kisgyörgy Éva

A kacsák műsorszáma hatalmas siker, nap mint nap turisták százai tülekednek, hogy láthassák. A sztárokra való tekintettel kacsahúst soha nem találhatunk az étterem étlapján. Valószínűleg ez az egyetlen francia étterem, amely mellőzi a kacsafogásokat. A hotel azt is fontosnak tartja, hogy a vadkacsákat ne szelídítsék meg, ezért

minden kacsa csak három hónapot tölt itt szolgálatban, utána visszakerülnek egy farmra,

ahol természetes közegükben élhetnek tovább.

Az egyenruhás kacsamester mindig választ maga mellé egy segédet a szállodában vendégeskedő gyerekek közül, munkájáért pedig terelésre szolgáló botot és egy gumikacsát kap ajándékba. A gyerekek szépen felöltöznek a feladathoz, mint ahogy az elegáns közönség is megadja a módját.

Amint elindult a lift lefelé, a tömeg megkezdte a visszaszámlálást. Végül kinyílt a lift ajtaja, és a kacsák – mint valami sztárok – boldogan totyogtak a szökőkút felé a vörös szőnyegen. Villogtak a vakuk, kicsik és nagyok lelkesen szurkoltak az állatoknak.

Annyira jópofának tartottam az eseményt, hogy délután 5-kor visszamentem a hotelbe, hogy lássam a kacsák visszafelé útját is, amely ugyancsak ünnepélyes keretek között zajlott. A két kacsavonulás között pedig volt időm a többi nevezetességre.

Memphisben mindig pezseg az élet Forrás: Kisgyörgy Éva

Itt lőtték le Martin Luther Kinget

Memphisben áll az egykori Lorraine Motel, ennek 306-os szobájában érte Martin Luther King Jr.-t a halálos lövés 1968. április 4-én. A motelben ma a Civil Rights Museum működik, amely nagyszerű gyűjtemény a polgárjogi mozgalmak történetéről, rengeteg fotóval, filmmel, hanganyaggal.

Ebben a motelben lőtték le Martin Luther Kinget Forrás: Kisgyörgy Éva

Hogy a téma ma is aktuális, abból is kiderül, hogy az épület előtti utca mindkét oldalról le van zárva, csak gyalogosan lehet megközelíteni, a kapuban pedig szigorú biztonsági ellenőrzést végeznek.

Kéretik nem csókolgatni Elvis mikrofonját

Jóval könnyedebb és vidámabb program volt felkeresni a zene egyik fellegvárát, a Sun stúdiót. A kis saroképületről senki sem gondolná, hogy

az amerikai rock and roll talán legfontosabb helyszíne.

Sam Phillips az 1950-es évektől olyan zenészek első felvételeit készítette itt, mint Howlin’ Wolf, B. B. King, Ike Turner, Jerry Lee Lewis, Johnny Cash, Roy Orbison és persze a Király, Elvis Presley.

Ebben a házban készült egy csomó legendás lemezfelvétel Forrás: Kisgyörgy Éva

Az hamar nyilvánvaló lett, hogy a közönség nagy része nem átlagos látogató, hanem pontosan átérzik, milyen szentélyben járnak. Itták az egyébként zseniális idegenvezető minden szavát, maguk is hozzátették saját kis történeteiket, és még

az Elvis mikrofonjával való fényképezkedés sem szokványos szelfiroham volt, hanem megilletődött tiszteletadás.

Arra azért felhívták a figyelmünket, hogy ne tegyük túl közel a szánkhoz a mikrofont. Csakhogy ezt az eszközt Elvis ajkai is érintették, úgyhogy a felszólítás ellenére valószínűleg rajongók ezrei csókolgatták már. Egyébként a túra egy tárlókkal zsúfolt teremben és magában a stúdióban zajlott, alig fértünk el a két kis helyiségben. Megnéztük az eredeti magnókat, meghallgattunk az eredeti felvételeket – mindez még annak is hatalmas élmény, aki nem kifejezetten Elvis-őrült.

Sam Phillips dolgozószobája Forrás: Kisgyörgy Éva

Ekkora gazdagságot tényleg nehéz megemészteni

Ha már Memphisben jártam, természetesen Graceland sem maradhatott ki, a Király giccses otthona. Igencsak megkérik az árát: ha valaki csak a lakóházat akarja megnézni, megússza egy 36 dolláros (10 100 forintos) jeggyel, de az egész komplexum bejárása a repülőgépektől a stúdióig 77 dollárba (21 600 forint) kerül.

Rengeteg a látogató, de profi a szervezés.

Kisbuszok hozzák-viszik az érdeklődőket a komplexum különböző részei közt, mindenki kap egy iPadet, amely egyrészt audioguide, de az érintőképernyő segítségével egyes szobákról, tárlókról további információk hívhatók elő.

Elvis ízlése nem volt éppen visszafogott Forrás: Kisgyörgy Éva

A látogatóközponttól először magához a lakóházhoz vittek minket a buszok, extravaganciája mellbevágó volt. A nappali és az étkező még aránylag mértéktartóan volt fényűző, de a billiárdszoba és a dzsungelszoba már kiverte nálam a biztosítékot. Egyébként

Elvis rengeteget adakozott.

Ahogy a lánya fogalmazott, így tudta feldolgozni hirtelen meggazdagodását.

Arany színben pompázó billiárdszoba Forrás: Kisgyörgy Éva

Ha valamit szívesen használtam volna, az a magánrepülőgép volt, ezen ugyanis kényelmes hálószoba is helyet kapott, így Elviséknek nem kellett turistaosztályon kucorogniuk egy-egy hosszú úton. Ugyancsak lenyűgöző volt az autógyűjtemény, igazi csodák az 50-es évekből, az automobilok fénykorából.

Elvis egyik autója a ki tudja, hányból Forrás: Kisgyörgy Éva

Vancouverből költöztek ide a medvék

A város NBA-csapata a Memphis Grizzlies. A klub az 1995-96-os szezonban indult először az amerikai kosárbajnokságban. Ekkor két kanadai csapattal bővítették az NBA-t, az eredeti neve Vancouver Grizzlies volt, és a megalakulása után öt évvel költözött csak át Memphisbe. A meccseit a 18 ezer férőhelyes FedExForumban játssza, az arénát 2004 szeptemberében adták át, az építése 250 millió dollárba került.

2001-től a csapatban szerepelt Pau Gasol, akit rögtön az év újoncának választottak. 2004-ben sikerült vele először eljutni a Memphisnek a rájátszásba. A csapat története legnagyobb sikerét 2013-ban érte el, amikor bejutott a nyugati konferencia döntőjébe, igaz, ott 4-0-ra kikapott a San Antoniótól. Az L. A. Lakers 2008-ban elvitte Memphisből Pau Gasolt, akinek az öccse, Marc átvette a stafétát, évről évre javulva a csapat húzóembere lett, tavaly például ő volt az All Star-csapat centere. A Memphisből stabil középcsapat lett, az utóbbi öt évben rendre bejutott a rájátszásba. J. P.

Memphisben természetesen éjszaka sem áll meg az élet.

A város főutcáján, a Beale streeten egymást érik a zenés bárok,

mindegyikben nagyszerű élő muzsika szól, és legalább az egyikben muszáj elrágcsálni egy adag hamisítatlan memphisi csípős sült csirkét.

A Beale streeten egymást érik a zenés bárok Forrás: Kisgyörgy Éva

Ha pedig már elég a pörgésből, és szeretnénk egy kicsit kiszellőztetni a fejünket, akkor ott a sok zenész által megénekelt, lassú folyású, mágikus Mississippi folyó, amelynek partján parádés naplementével búcsúzhatunk a várostól.

Naplemente a Mississippin Forrás: Kisgyörgy Éva