Az Arbatszko-Pokrovszkaja vonal másik ékessége, a Szlavjanszki Bulvar. Az egyik legjobban sikerült új állomás, 2008-ban adták át.
Tényleg jól sikerült.
A moszkvai metró értelmezhetetlen a Kijevszkaja állomás nélkül, ahol már szinte zavarbaejtő a Sztálin-barokk túlburjánzása. Hármas csomópontról van szó, itt találkozik az Arbatszko-Pokrovszkaja, a (4-es) Filjovszkaja és a Kolcevaja.
Kivételesen nem a Szovjetunió dicsősége ihletett egy állomást. Névadója tiszteletére a Mengyelejevszkaján atomrácsokat mintáz a világítás. A (9-es) Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja vonalról itt lehet átszállni a Kolcevajára.
Metródizájn 1991-ből, a Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja északi szektorában, Otradnoje állomáson. Ha jól sejtjük, a dekorációt Kutuzov tábornok harctéri érdemei ihlették.
Még mindig a Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja vonalon járunk, de már a déli szektorban. A Tulszkaja állomást 1983-ban adták át.
Vissza a kommunista grandiozitás melegágyába, a Kolcevaja vonalra. Ez itt a körmetró egyik déli állomása, az Oktyabrszkaja. Jól sejtik, a vaskapu semmilyen funkcióval nem rendelkezik, viszont kétségtelenül impozáns.
A legújabb idők egyik csúcsa, a Zsulebino. 2013 novemberében nyitották meg, a (7-es) Taganszko-Krasznopresznyenszkaja vonal déli végállomása.
Mi mást formáznának a Marxisztkaja állomás csillárjai, ha nem sarlót? A (8-as) Kalinyinszkaja vonal és a Kolcevaja csomópontjában járunk.
Megint a modern idők. Novokoszino állomás, a Kalinyinszkaja vonal keleti végállomása – merthogy egyelőre csak az van neki. Nem akárki avatta fel.
Visszafogott elegancia a (10-es) Ljublinszko-Dmitrovszkaja vonal északi végén, Marjina Roscsa állomáson.