Fapadossal menekültünk el a télből

Ma már az olcsó repülőjegyeknek köszönhetően rengeteg helyre menekülhetünk el a téli hideg elől. Karácsony után mi Szardíniára indultunk, ahol 20 fok, szikrázó napsütés és rengeteg látnivaló fogadott minket. Például flamingók, feldíszített pálmafák, sőt ikertornyok is. Beszámoló Cagliari és a sziget déli részének látnivalóiról, első rész.

Budapestről télen nincs közvetlen járat, de sikerült kifognunk a Ryanair Pozsonyból Algheróba közlekedő gépét 24 ezer forintért. Egyébként elég könnyű volt a pozsonyi reptérre eljutni, csupán két és fél óra az út vonattal Budapestről, az egy hónapig érvényes retúrjegy pedig 17,5 euró (5500 Ft). A pozsonyi főpályaudvarról a 61-es busszal jutunk ki a reptérre egy 90 centes jeggyel mindössze 20 perc alatt.

Ragyogó tavaszi idő várt ránk Szardínián Forrás: Bucsky Péter

Kacifántos autóbérlés: rosszul is jártunk, meg jól is

Az egyhetes téli nyaralást két részre bontottuk. Először Cagliariban foglaltunk szállást három napra, és a sziget déli részét jártuk be. Mivel a szigeten a tömegközlekedés nem túl fejlett,

számos látnivalót nem igazán lehet busszal megközelíteni, így inkább kocsit béreltünk.

Számos horrorsztorit hallottam arról, hogy a szicíliai és dél-olaszországi autókölcsönzők mindenféle sérülésre hivatkozva jelentős kauciót tettek zsebre, ezért csak nagy cégeket kerestem.

Az autók előtt nincs akadály Szardínián Forrás: Bucsky Péter

Találtam is egy csábító ajánlatot, amely egy hétre csupán 100 euróért (31 550 Ft) kínált egy Fiat Pandát. Aztán a reptéren kiderült, hogy ebben az árban még nincs benne a biztosítás, és hiába írták az e-mailben, hogy 100 euró a kaució, ott már ezret kértek volna. De semmi gond, biztosítást is tudnak adni, ekkor

az összköltség már csak 350 euró (110 425 Ft) kaucióval együtt.

Végül belementünk az üzletbe, és ekkor jött a csalódás pozitív fele, ugyanis egy szinte teljesen új 7-es Golfot kaptunk a pénzünkért. A háromórás útra így vegyes szájízzel indultunk a sötétben, de szerencsésen megérkeztünk még éjfél előtt Cagliariba, és egy félórás körözés után parkolóhelyet is találtunk. Ez később a napi rutin része lett. Minden talpalatnyi aszfalton parkolt egy autó, belegondolni is rossz, mi lehet itt a nyári turistaszezonban.

Hihetetlen, hogy minden kis szűk sikátorban találkozni autókkal Forrás: Bucsky Péter

A flamingók nem akartak egy lábra állni

A sziget fővárosa a déli csücskön igen ősi város, még a föníciaiak alapították. A dombok közötti öblök kiváló kikötők, ráadásul csodás látványt nyújtanak. De nemcsak az emberek érzik itt jól magukat, hanem a flamingók is:

a meleg telek miatt a 90-es évek óta már nem mennek telelni Afrikába,

egész évben lehet velük találkozni.

Igaz, meg kell keresni őket, és ez nem is olyan könnyű feladat. A keleti lagúna természetvédelmi terület, ahová gyalog nem tudtunk bejutni, mert a körülötte haladó autópályán egyszerűen nem volt átkelési lehetőség. Másnap autóval mentünk, és a szintén gyorsforgalmi úttal körülvett nyugati lagúnáknál, erőművek és ipartelepek között megnézhettük a rendkívül gazdag madárvilágot. Bár a flamingók valahogy sosem akartak egy lábra állni, nekünk azért így is tetszettek.

Flamingók a gyárak előterében Forrás: Bucsky Péter

Lagúnából egyébként régen sokkal több volt, de feltöltötték őket. Ez a malária, vagyis az azt terjesztő szúnyogok élőhelyeinek felszámolása miatt történt. De volt egy még visszásabb maláriaellenes program is a szigeten: 1946 és 1950 között a hírhedt DDT-vel irtották a szúnyogokat. Szerencsére ma már a környezet védelme és nem az átalakítása a jellemző.

Még elcsíptünk egy kis karácsonyi hangulatot

A belváros igazán jó turistacélpont. Először a sziklára épült várat és az óvárost jártuk be, ahonnan remek a kilátás mindkét kikötőre. Érdemes elveszni a kis sikátorokban. Az olaszoknak annyi műemlékük van, hogy egy kicsit másképp állnak hozzá, mint mi, Közép-Európában.

Ki hinné, hogy ez december végi napsütés? Forrás: Bucsky Péter

Egyrészt mindenhova be lehet hajtani autóval, a legkisebb sikátorban is bármikor feltűnhet egy lendületes Fiat. Másrészt

a helyiek leginkább a turizmusból élnek, ezért nem szívbajosak, ami a belépőket illeti.

A legolcsóbb a toronymászás volt három euróért (950 Ft), de egy érdekesebb látnivalóért már inkább 10 eurót (3150 Ft) kell fizetni.

Két torony is megmaradt 1305-ből, némi újjáépítés segítségével. Mi a Torre di San Pancraziót másztuk meg – nem lehet rossz munka az őrzése, pazar a kilátás. Ami nagyon érdekes volt, hogy a látnivalóknál alig volt külföldi látogató, a turisták túlnyomó többsége olasz volt.

Városi utcakép – virágos, vidám, kissé szűk Forrás: Bucsky Péter

Szállásunk a Villanova városrészben volt, itt az olasz családok között sok bevándorló is lakott, a legnagyobb békében. Jó volt látni, hogy élettel teli a kerület, a legtöbb házat felújították,

nem zavar senkit, hogy ezek a kőházak télen hidegek és talán nyirkosak is.

Szállásadóink az emeleten laktak, a földszintet pedig kiadják. A konyhát közösen használják a vendégeikkel. Nagyon vendégszeretők voltak, hosszan meséltek a városról, a látnivalókról. Ami nekem csalódást keltett, hogy az olasz kávékultúra ellenére is Nespresso volt csak a háznál. A városrészben még átélhettük a karácsonyi hangulatot: szinte minden ház és az utcák is alaposan fel voltak díszítve.

Rózsaszín sikátor karácsonyi díszben Forrás: Bucsky Péter

Láttunk feldíszített pálmafát és kaktuszt, a kikötőben a vitorlásokat fénysorokkal karácsonyfa alakúra díszítették, de a legnagyobb kuriózumnak a fenyőfa számított.

A házakon igen eklektikusra sikerültek a díszek: sörösdobozzal és Buddhával is találkoztunk.

Az extravagáns megoldások annak is köszönhetők, hogy a városrészben versenyt írtak ki a legszebb dekorációra, számokkal jelölték a házakat, így lehetett szavazni. Szerintem sokan zsűritagnak néztek minket, amikor sorra fényképeztük az érdekes dekorációkat.

Karácsonyi díszek, kicsit másképp Forrás: Bucsky Péter

A lattéhoz nem jár kávé, ha nem kérjük

Szállásadónk segítségével a helyi piacot is megtaláltuk, bár már záráshoz készülődtek. Az épület egy jellegtelen modern csarnok, de a kínálat már jóval meggyőzőbb volt, a helyi friss narancsok különösen elnyerték tetszésünket.

De igazán a sajtkínálat vett le a lábunkról.

A hegyes szigeten a terület ötödét használják csak mezőgazdaságra, inkább a legeltetés terjedt el, ennek köszönhetően sok kecske van, és rengeteg kecskesajt. Amikor látták, hogy érdeklődünk, már nyújtották is a kóstolót. A reklámfogás bejött, alaposan bevásároltunk. Kilónként 10-20 euróért hihetetlen gazdag és finom volt a választék.

Még a vitorlásokra is került karácsonyi világítás Forrás: Bucsky Péter

A piacozás után a kávézást sem hagyhattuk ki. Alapfokú olasztudással felvértezve két lattét rendeltünk egy kávézóban. Hamar megkaptunk a rendelésünket, két pohár precízen habosított meleg tejet. Kifizettük a kasszánál, majd

vártuk, hogy az eszpresszó is belekerüljön. Mindhiába.

Mikor aztán rákérdeztünk a pincérnél, leesett, hogy a café szót elfelejtettük a latte elé tenni a rendelésnél, de kérésünkre zokszó nélkül belerakta. Mondjuk, hazafelé egy pozsonyi kávézóban az itallapon is úgy találkoztunk a tejeskávéval, hogy latte, amin legalább jót nevettünk.

Az olaszoknak nem erősségük az angoltudás

Cagliari évezredek óta fontos kikötő a Földközi-tengeren, de a városban ma már csak a rómaiak nyomait lehet fellelni. A korábbi hódítók, az alapító föníciaiak, a karthágóiak vagy a franciák nyomait kevésbé. A városi amfiteátrum méretei árulkodóak, hogy milyen nagyváros állt itt már korábban. A várban a Duomo di Cagliari mutatja, hogy később sem volt gond a gazdagsággal, a templomot kívül-belül márvány borítja.

Kívül-belül csupa márvány a dóm Forrás: Bucsky Péter

Pedig az egységes Olaszország kialakulásáig sokszor cserélt gazdát a sziget és a város is: spanyolok, franciák, pisaiak, genovaiak, még egy rövid ideig a Habsburgok is uralták. De a fejlődés így is folyamatos volt.

Cagliari dómja a város gazdagságát reprezentálja Forrás: Bucsky Péter

Manapság mintha nem az aranykorát élné a város. Bár szép és rendezett,

decemberben nincs igazán nagy élet.

A kikötő környékén a turistákra vadászó, télen igencsak üres éttermeken kívül nem sok szórakozóhely van. Mint utólag kiderült, teljesen véletlenül rátaláltunk az egyik legmenőbbnek számító alternatív bárra, itt már közel húsz helyivel együtt italozhattunk.

Mostanság szolid az éjszakai élet Forrás: Bucsky Péter

Nem véletlen, hogy nincs sok fiatal. 25 százalékuk munkanélküli, sokan mennek Észak-Olaszországba vagy külföldre tanulni és dolgozni. Más országokban nem lehet könnyű dolguk, nem sokan beszélnek jól angolul. Egyébként ezzel kapcsolatban világhírre tett szert egy szardíniai falu. A polgármester azt találta ki, hogy

ingyenes angoltanfolyamot biztosítanak a munkanélkülieknek,

hogy Angliában tudjanak munkát vállalni.

Véletlenül rátaláltunk az egyik legmenőbb alternatív bárra Forrás: Bucsky Péter

Föníciától a fasiszta mintavárosig

Turistaként szerencsére nem a problémák megoldásával kellett foglalkozni, hanem csak élvezni a gyönyörű tájat. Meglátogattuk Norát, Szardínia első ismert föníciai városát. Ez egy festői félszigeten épült fel, később a rómaiak átépítették, meleg vizes fürdővel, színházzal. Érdekes volt, hogy a házak szinte a vízparton kezdődnek.

Nora maradványai Forrás: Bucsky Péter

Túravezetőnk szerint két-három ezer éve másfél méterrel alacsonyabb volt a tenger szintje, ezért sok lelet is víz alá került. Az ide vezető úton azt is láthattuk, hogy ma már talán kevésbé átgondolt módon építkeznek és fejlesztenek: az út egy része egy félkész autópályán vezetett, amelyik gyakorlatilag sehonnan sem vezetett sehová. A látványosan értelmetlen fejlesztéseknél rendre felbukkant, hogy az Európai Unió finanszírozta.

Egy álmos, de kedves kisváros: Sant Antioco Forrás: Bucsky Péter

Délnek indultunk tovább, szerpentineken vágtunk át a hegyen, és jutottunk el ismét a partra. Sant Antioco már az ókorban is fontos kikötőnek számított, a több ezer éves híd a mai napig látható. A nyári hónapokban biztosan felkapott a hely,

most valószínűleg mi voltunk az egyetlen turisták,

alig lézengett valaki az utcákon. A napsütésben andalgáson kívül nem sokat nyújtott a város így télen, de legalább találtunk egy autentikus pékséget, amelyben mintha megállt volna az idő.

A nyári hónapokban biztosan felkapott hely, most valószínűleg mi voltunk az egyetlen turisták Forrás: Bucsky Péter

A közeli Carbonia, ahogy a neve is mutatja, a szénbányászatra épült. A sziget délnyugati csücskében a '40-es években futtatták fel a nyersanyagok kitermelését, a ’70-es évek óta viszont a bányákat bezárták. Carbonia nem turistalátványosság, engem viszont nagyon érdekelt. Tipikus fasiszta mintaváros, 1938-as megnyitásán maga Mussolini is jelen volt.

A '40-es években egész jó bányászvárost építettek Forrás: Bucsky Péter

Érdekes, de Carbonia kellemes város benyomását keltette. Széles utak, gondozott parkok, jó állapotban lévő társasházak a ’40-es évekből. Nem hagyhatták ki, hogy az ókori színházakra hajazó fórumot ne hozzanak létre a főtéren, de

a modern időkre is gondoltak, kapott a város ikertornyokat is.

A város ikertornyai Forrás: Bucsky Péter

A naplementetét mindenképp a nyugati parton akartuk megnézni. Nebida bezárt bányája kiváló helyszínnek tűnt, az itt kitermelt nyersanyagot Flavia kikötőjében tették hajóra, amelynek romjai még fellelhetők. A tengerben impozáns szikla emelkedik, de a parti kaktuszok és agavék is gyönyörűek. A civilizációtól távoli strand csodás lehet nyáron, de még most is vállalkozott egy nő a fürdésre, sőt egy kempingező osztrák párral is találkoztunk.

A naplementét mindenképp a nyugati parton akartuk megnézni Forrás: Bucsky Péter

Mindenképp szeretnénk visszatérni Szardíniára melegebb időben is, hogy kipróbáljuk a strandolást a szebbnél szebb strandokon. De aki ilyenkor érkezik, annak is érdemes megismerkednie a sziget belső, hegyvidéki, néhol misztikus világával, amelyről következő cikkünkben számolunk be.