Villámcsapás robbantotta fel a csodás várat

A nap sugarai fénybe öltöztették a nógrádi várat

Ahhoz, hogy a nógrádi vár tetejéről csodálhassuk meg a napfelkeltét, még akkor is nagyon korán kell felkelni, ha az ember nem Budapestről, hanem a vár szomszédságából, Verőcéről indul útnak. Természetesen a „kis pirosnak” nevezett, Vác és Balassagyarmat között döcögő Bzmot motorvonattal, mert így az igazi. De megéri, főleg, ha szerencsénk van, és némi hó is hullott a Börzsönyben. Ilyenkor ugyanis csodás képeket rögzíthetünk agyunk és fényképezőgépünk memóriájába, amelyek segítenek túlélni a szürke téli hétköznapokat. 

Hajnali ötkor szólt a vekker, mert el kellett érnem a 43 perccel később Verőce-Magyarkútról induló első vonatot. Ha Budapestről indulunk téli napfelkeltét nézni, akkor a Nyugati pályaudvarról 4.41-kor startoló személyvonattal érhetjük el a váci csatlakozást, illetve az onnan 5.30-kor induló balassagyarmati szerelvényt.

Személyvonat indul Balassagyarmat felé az első és egyetlen vágányról Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Az ezüstérmes vasútvonal

Ez a Vácról induló és az egykori nógrádi megyeszékhelyig futó vasútvonal sokak szerint a második legszebb Magyarországon. Hogy melyik az első? A Veszprém és Győr között közlekedő, a Bakonyt észak–déli irányban átszelő, ma már múzeumvasútnak is beillő szakasz.

Az ezüstérmes vonalon

a „kis piros” Verőcét elhagyva a Börzsöny legszebb tájain és falvain halad keresztül,

elég csak Szokolyát vagy Berkenyét említenem. Utóbbi egy gyönyörűen rendben tartott, kis sváb falu. Olyan szép, hogy többször felmerült bennem, mennyire jó lenne ott lakni. Csupán az tartott vissza a költözéstől, hogy Berkenyéről a fővárosba másfél órát kellene vonatoznom, csak oda. Ennyi időm pedig még nekem sincs, maradok hát Verőcén.

Ez tényleg az ország egyik legszebb vasútvonala Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

A vasúti pálya amúgy borzalmas állapotban van, ami a kirándulókat nem különösebben zavarja, a nap mint nap ingázóknak viszont annál több gondot okoz. A hajnali járaton nem vagyunk sokan, a kalauznak Szokolyán külön feladata van, le kell szállnia, és az állomásépületben a váltót kezelnie.

Lehetne persze itt is forgalmi szolgálattevő, de erre évek óta nincs pénze a MÁV-nak.

A sebességről pedig csak annyit, hogy a Verőce-Magyarkúttól Nógrádig tartó 14 kilométeres utat 23 perc alatt küzdi le a kis motorvonat – amennyiben nincs késés.

Szokolyán áll a kis piros vonat Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Ezt a várat nem lehet eltéveszteni

Negyed hét előtt nem sokkal mínusz 14 fokos hidegben szálltam le a vonatról, és indultam el torony-, akarom mondani „váriránt” a lepukkant nógrádi állomásról. A falu ékességét akkor sem lehetne eltéveszteni, ha nem ismernénk a járást, tekintettel arra, hogy a település közepén magasodik. Talpam alatt ropogott a hó, fejem felett még hunyorogtak a csillagok.

Tüdőtisztító séta a havas erdei úton Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Sietnem kellett, mert háromnegyed hét felé a keleti horizonton már színesedni kezd az ég, nem sokkal hét után pedig felbukkan a nap. A séta ebben a hidegben igazi tüdőtisztítónak bizonyult, jól tettem, hogy a mínusz harminc fokra „beállított” kabátot vettem magamra. A falu közepén az országos kéktúrából kiágazó kék várrom turistajelzés egyértelműen mutatta a menetirányt. Ezen a reggelen egyetlen elvetemült természetfotóssal sem találkoztam az úton.

Villám csapott a puskaporos hordóba

A várba vezető ösvényen az éjjel hullott friss hóban negyed óra alatt jutottam fel a romok közé. Kevesen tudják, hogy 1108-ban már álltak a várfalak, és a vár egészen 1685-ig lakott volt.

Ekkor egy nyári vihar villámcsapása felrobbantotta az udvaron tárolt puskaport.

Innentől kezdve Nógrád vára pusztulásra ítéltetett, a falu lakói, majd idegenek széthordták az értékeket.

Már 1108-ban álltak a falai Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Pedig ha egy kicsit elmerülünk a vár történetében, a magyar történelem olyan nagy alakjai elevenednek meg előttünk, mint IV. (Kun) László, Báthori Miklós, Bocskai István vagy éppen Bethlen Gábor. A felsoroltak közül talán

a váci püspök, Báthori Miklós tett a legtöbbet a nógrádi várért,

aki korának nagy műveltségű humanistája volt. Itáliában végezte tanulmányait, így ottani élményei is hatással lehettek építészeti ízlésére.

A torony mindenhonnan látszik Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Váci rezidenciájának építésén olasz mesteremberek is dolgoztak, Nógrádon pedig a szintén olasz származású Traguinus Jakab tervei alapján folyt a munka. A nógrádi várat is nagyvonalú, korának kiemelkedő építészeti alkotásaival gazdagította. Ami ma látható a várból, az mind ebben az időben épült, például a messziről is jól látható, három emelet magas torony vagy a reneszánsz palotaszárny.

Miután felrobbant, széthordták az értékeket Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Napfelkelte Nógrád fölött

A tengerszint felett 286 méter magasan vagyok, körülöttem pedig egyre jobban kivehetők a hegyek körvonalai.

A Csóványos a maga 938 méterével a hegység legmagasabb csúcsa,

a turisták körében az egyik legkedveltebb kirándulóhely. A szomszédos Diósjenőről kimerítő, de gyönyörű út vezet fel a Csóványosra, tapasztalatom szerint erre sokkal kevesebben járnak, mint a másik, Királyrétről induló úton.

A vár Nógrád fölött magasodik Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Miközben magamban felelevenítettem a Csóványosra vezető őszi túrám emlékképeit, a keleti látóhatáron felbukkant a nap. Erre vártam,

ezért a pillanatért jöttem.

A nap sugarai szinte pillanatok alatt bearanyozzák a völgyet, a fény betörése az addig láthatatlan részleteket is láthatóvá teszi. Ilyenek az odalent legelésző lovak, a domboldalakon hagyott, gondosan összerendezett szénaboglyák vagy az egyre inkább megelevenedő falu.

Rendezett boglyák a havas domboldalon Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

A kéményekből magasra száll a füst, az utcák lassan benépesülnek, a buszfordulóban éppen most tekereg a helyközi járat. És jön már a következő vonat is, amely az egyre erősödő napsütésben halad Balassagyarmat felé. Kék ég, havas táj, piros vonat, festményre illő kavalkád, amelyet igyekszem gyorsan megörökíteni.

A reggeli Nógrád képe a magasból szemlélve Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

Az elmúlt háromnegyed órában gyakorlatilag egy helyben állva néztem a csodálatos napfelkeltét. Így nem csoda, hogy szinte megdermedve teszem meg az első lépéseket lefelé. A vonatra szállva búcsúzom a középkori falaktól, a település fölé magasodó dombtól, az itt élő emberektől. Irigylem őket, mert

minden nap látják azt, amiért mások az ország különböző részeiről zarándokolnak ide.

Akik viszont még nem jártak erre, azoknak ajánlom, hogy kerekedjenek fel, mert Nógrád vára télen-nyáron megér egy kirándulást.

A felkelő nap látványa a nógrádi várból Forrás: Turista Magazin archív/Lantos Gábor

A cikk a Turista Magazin februári számában megjelent írás átdolgozott változata.

Forrás: Turista Magazin