Megtaláltuk a legromantikusabb magyar kisvárost

Tata neve akkor vésődött belém, amikor az egyetemre kerültem. Szokás szerint az ország legkülönbözőbb pontjairól keveredtünk a szegedi campusra. Amikor felmerült a kérdés, ki honnan származik, majdnem mindenki utálkozva beszélt a szülővárosáról. Az egyetlen lány, aki azt mondta, imádja a helyet, ahol felnőtt, tatai volt. Most, hogy keresztül-kasul bebicikliztük a várost, már cseppet sem csodálkozom ezen.

Van az úgy, hogy az embert nemcsak az idő- vagy a pénz hiánya, még csak nem is a lustaság tartja vissza az utazástól, hanem a szeretet. A szeretet és persze a kötelességtudat egy vagy több háziállat iránt, akiket nem lehet egyszerűen csak otthon hagyni. A mi esetünkben egy beagle-lány és egy kandúr nehezíti (pontosítok, teszi lehetetlenné), hogy spontán módon lecsapjunk egy olcsó szállásra vagy repülőjegyre. Ahhoz ugyanis, hogy több napra elutazzunk otthonról, jó előre háziállatszitterekről kell gondoskodnunk, ami korántsem egyszerű feladat.

Na, ők most itthon maradtak Forrás: Origo

Előbb-utóbb biztosan kipróbálunk egy kutyapanziót, Gazsit, a kandúrt pedig az egyik szomszéd kegyeire bízzuk. Egyelőre azonban úgy döntöttünk, egynapos kirándulásokkal csillapítjuk kalandvágyunkat és bicikliszenvedélyünket. Mivel amatőr, sőt lassan senior kategóriában tekerünk,

napi maximális távunk 40–60 kilométer, persze nem hegyvidéki terepen.

A Balaton, a Velencei-tó és a Dunakanyar után most olyan célpontot kerestünk, ahová egy-másfél óra alatt el lehet jutni, de ahol még egyikünk sem járt soha.

Már sokszor elhajtottunk a város mellett az M1-esen, de sose néztük meg Forrás: wikipédia/CivertanS

Tatán nem kell keresni a tavat

Reggel még megfuttattuk a kutyát a tárnoki mezőkön, hogy neki is meglegyen a napi kalandadagja, aztán felpakoltuk a bicikliket az autóra, és nekivágtunk. Nem akartunk matricát venni, úgyhogy Biatorbágytól szép komótosan csordogáltunk az 1-es úton Tata felé. Nem álltunk meg Vértesszőlősön sem, hogy megnézzük Samu, a Homo erectus nyakszirtcsontját és pattintott kőszerszámait, mert úgy gondoltuk, hosszú út áll még előttünk.

A terv az volt, hogy bemelegítésképp körbetekerjük a tatai Öreg-tavat, azután egy biciklis fórumon ajánlott, közepes nehézségű körtúrát teszünk a Gerecsében. Hogy végül nem így történt, egyedül az én hibám.

Ezt a túrát most nem tudtuk megcsinálni, de ami késik... Forrás: funiq.hu

Alig értünk be a városba, máris találtunk egy kellemes parkolót, ahol egész napra ott hagyhattuk az autót ingyen, méghozzá árnyékos helyen. Aztán kiderült, hogy a parkoló öt lépésre van a tótól, csupán egy büfésbódé-soron kellett átvágnunk, hogy elénk táruljon a látvány.

Még mindig nem sütött ki a nap, de

a felhők mögül átszűrődő, szürkés fényekben is impozáns volt a nagy vízfelület.

Jobbunkon a vár és az Esterházy-kastély, szemközt egy 20. század eleji épület, amelyről később kiderítettük, hogy az Eötvös József Gimnázium, balra pedig hancúrozó gyerekek és kutyák a vízben, heverésző, olvasgató felnőttek a gyepen.

Lenyűgöző látvány egy ekkora tó egy kisváros közepén Forrás: Origo

Az Esterházyak csináltak belőle várost

Jobbra indultunk el a Tópart utcán, a látványosságok felé. Itt nincs bicikliút, sem biciklissáv, ami hétköznaponként biztosan nem zavaró, de ezen a nyár végi vasárnapon jó néhány kutyasétáltató, kocogó, biciklis, kisgyerekeket terelgető család, andalgó nyugdíjas kerülgette egymást türelmesen. Sokan voltunk, de nem volt tömeg, ennyi embert bőven elbír az Öreg-tó környéke.

Az eredetileg négy saroktornyos várnak csak a déli része áll,

talán ettől is olyan barátságos, emberléptékű az épület. Luxemburgi Zsigmond építtette a 14–15. század fordulóján, aztán persze rengeteg gazdája volt az idők során, és hol a törökök robbantották fel, hol meg a Habsburgok akarták lerombolni, mígnem 1727-ben az Esterházyak kezébe került. Ők faragtak belőle romantikus várkastélyt neogótikus ablakokkal, emeleti terasszal, zárt erkéllyel.

Az Esterházyak romantikus várat csináltak belőle Forrás: Origo

Az Esterházyak több mint kétszáz éves jelenlétének köszönhető, hogy a szinte lakhatatlan, mocsaras területből az ország egyik legszebb települése lett. Ők csapolták le az elmocsarasodott területeket, mederbe terelték a vadvizeket, és létrehozták a város hangulatát meghatározó két nagy tó, az Öreg-tó és a Cseke-tó mai formáját. Igaz,

majdnem lebontották a várat,

hogy hatalmas barokk rezidenciát építsenek a helyére, de ebből – talán szerencsére – nem lett semmi.

Csak a déli része áll, a többinek az alapjait láthatjuk Forrás: Origo

Csak egy kisebb kastély épült Fellner Jakab tervei nyomán, állítólag gyönyörű az angolkertje, termeiben pedig több értékes falfestmény maradt fenn, de ebből most semmit sem láthattunk, mert a lepukkant épület zárva volt. Májusban adtunk hírt róla, hogy a kastélyt felújítják, és eredeti állapotának megfelelően fehérre festik, de munkálatoknak most nyomát sem láttuk.

Felújítási munkálatoknak nyomát sem láttuk Forrás: Origo

Az Öreg-tó körbebiciklizése egyébként jó program lehet kisgyerekekkel is.

A hétkilométeres távot a kezdő kerekezők is simán abszolválják,

és ha netán megunnák a tekerést, várlátogatással, fürdőzéssel, fagyizással vagy akár vitorlázással is lehet feldobni a kirándulást. Mi finom kávéval és házias hamburgerrel jutalmaztuk magunkat a rövid táv megtétele után, ekkor ugyanis már dél felé járt, és erőt kellett gyűjtenünk az előttünk álló igazi túrához. Amiből, mint már elárultam, nem lett semmi. Valami más azonban mégis kisült belőle.

Kellemes kiülős hely a tóparton Forrás: Origo

Kazinczy itt törte el az orrát

Éppenséggel utánanézhettünk volna okostelefonon a túraleírásnak, de ez fel sem merült. Határozottan emlékeztem, hogy Agostyán felé kell elindulnunk. Addig-addig keveregtünk a tó fölötti utcákban, keresve az agostyáni utat, míg

egyszer csak ott álltunk az Angolkert bejárata előtt.

Nem lehetett nem bemenni. Olyan sűrű, romantikus atmoszféra lengte körül, mint egy Brontë-regényt.

Mint egy Brontë-regényben Forrás: Origo

Romok, források, platánóriások, egy copfstílusú kiskastély, ahová az Esterházyak bulizni jártak nyaranta, pálmaház, ahol a citrom- meg a narancsfáikat teleltették, török mecset, mert az olyan menő volt az 1700-as évek végén, és mindennek tetejébe még egy tó, méghozzá nem is kicsi, két szigettel.

Ez Magyarország első angolkertje, amelyet 1783-ban alakítottak ki

Böhm Ferenc uradalmi mérnök tervei alapján. Kazinczy kétszer is járt itt, ennek emlékére az 1960-as években egy róla elnevezett padot állítottak a Cseke-tó partjára.

Műromok az Angolkertben 1803-ból Forrás: Origo

Azt olvasom, Kazinczyt az egyik tatai útján baleset érte. Épp távozóban volt a városból, amikor megbokrosodtak a szekere elé befogott lovak, a kocsi felborult, „orrom nyerge bé vala törve, bal könyököm összezúza ferslágom” (értsd: az úti ládám), úgyhogy az író visszatért a Szarka fogadóba, ahol nyolc napig lábadozott, mire ismét útra tudott kelni.

A dolog azért is érdekes, mert

ez a bizonyos fogadó az ország legrégebbi szállodája,

ma Kristály Szálló néven működik. Régi vendégkönyvében olyan neveket találunk, mint Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Blaha Lujza vagy Görgey Artúr, aki 1849-ben innen indult Buda ostromára.

A pálmaház, ahol a mediterrán növények teleltek Forrás: Origo

Most csak Agostyánig jutottunk

Mire bejártuk a kertet, és megtaláltuk az Agostyánba vezető utat, már 15 kilométert mutatott a biciklis komputerünk. Ez a szép nevű falu öt kilométerre van Tatától, de milyen öt kilométerre! Hát olyanra, hogy szégyen ide, szégyen oda,

majdnem végig tolnom kellett a biciklit.

Mentségemre legyen mondva, hogy az én nehézsúlyú, jó öreg Hauseremet nem ilyen terepre tervezték, de valószínűleg a legszuperebb krosszkerékpárral is feladtam volna előbb-utóbb.

Sok lóval találkoztunk útközben Forrás: Origo

Agostyán után még három kilométeren keresztül küszködtünk felfelé, akkor elértük a híres arborétumot. Az út továbbra is makacsul emelkedett. Úgy döntöttük, megnézzük a kertet, és ahelyett, hogy meghódítanánk a Gerecsét, visszagurulunk Tatára.

Az arborétum csak négyig van nyitva,

helyesebben négyig lehet jegyet venni, és öt órára vissza kell érni a bejárathoz.

Hatalmas ciprusok fogadtak az agostyáni arborétumban Forrás: Origo

Már elmúlt három, mire izzadtan és teljesen kimerülten betámolyogtunk az arborétumba. A belépő fejenként 500 forintba került, cserébe nem kaptunk egy miniatűr eligazító térképet sem. Aggodalmaskodtam, hogyan fogunk visszatalálni a kapuhoz, ha csak úgy vaktában nekivágunk a harminchektáros fabirodalomnak, de nem volt mitől félni. A látogatók számára fenntartott rész valójában elég kicsi, a kijelölt körutat bő fél óra alatt be lehetett járni. Hacsak el nem néztünk valamit itt is.

Igazi mesebeli erdőnek tűnik Forrás: Origo

Hihetetlen élmény volt nyolc kilométeren át csak gurulni és gurulni a tavak városa felé. Épp a harangjátékra értünk vissza az Országgyűlés térre. A tér arról kapta a nevét, hogy II. Ulászló király itt töltötte az 1510-es nyarat, és az országgyűlést is Tatán hívatta össze.

Amúgy a térnek annyi neve volt már, ahány építészeti stílus keveredik rajta.

A kapucinus templomot Esterházy József gróf építtette1744–1747 között, a harangláb, amelyben a háború óta nem harangok, hanem órák zenélnek, a „tatai főépítész”, Fellner Jakab műve, az óratorony mögötti iskolaépületet 1906-ban adták át, az a lila üvegcsoda meg a tér délkeleti részén a Kádár-korszak remeke lehet.

Ennyi fért bele háziállatmentes vasárnapunkba. A gerecsei körtúra nélkül is kereken harminc kilométert tettünk meg, ami azért mégiscsak nagyobb teljesítmény, mint ha a számítógép előtt ülve töltöttük volna ezt a napot is. De visszamegyünk, és újra nekivágunk, ezúttal a helyes irányban, Szomód, Dunaszentmiklós, Neszmély felé. A Gerecsén pedig egyszerűen csak lecsorgunk.