Kiderült, hol laknak a brit multimilliomosok

The Promenade and Municipal Offices, Cheltenham, Gloucestershire, England, United Kingdom, Europe

Ha egy angolnak mondunk egy angol városnevet, egész biztosan eszébe jut róla egy fontos sportesemény, amelyről a település elhíresült. A számomra teljesen ismeretlen Cheltenhammel és Gloucesterrel is ez volt a helyzet. Útba ejtettem őket, és nem bántam meg, holott se a népszerű gátversenyhez, se a sajtgurításhoz nem volt szerencsém. 

Angliai tartózkodásom alapvetően két nagy részre osztható, az oxfordi pincérkedésre és a Ludlow melletti vidéki idillre. A kettő között azonban volt egy egész hét, amellyel kezdenem kellett valamit. Kinéztem hát két rokonszenves angol várost, amelyek útba estek Oxfordból Ludlow felé menet.

A multimilliomosok kedvenc városa

Cheltenham volt az első olyan angol település, ahol nem csupa vakolatlan kőből és téglából épült ház határozta meg az utcaképet. Szállásadóm is megerősített abban, hogy Cheltenham kicsit kilóg a környékbeli városok sorából: a klasszicizmus angol fővárosának tartják. Így a 19. század keveredik a modern épületek üveg- és fémfelületeivel.

A városi bíróság épülete Forrás: Flickr/1Lan

Cheltenhamet nagyon sok idős és gazdag ember választja lakhelyéül. Még Monacóban sem láttam fél órán belül három Aston Martint, de aztán kiderült, hogy itt a felső réteg még csak nem is holmi Aston Martinokkal, hanem magánrepülőkkel és helikopterekkel közlekedik.

A sétálóutcán a viszonylagos februári hideg ellenére is hemzsegtek az emberek.

Cheltenham fontos kulturális központja a régiónak,

számos állandó kiállítással, képzőművészeti galériákkal. Kirakatról kirakatra jártam, hogy megcsodáljam a festményeket és a szobrokat.

A művészetek háza Forrás: Flickr/Elliott Brown

Az egyik központi téren különös szoborra bukkantam. Padon ülő Minótaurosz öleli nyúl kedvesét. A szobrot egy Sophie Ryder nevű hölgy készítette egy időszakos kiállításra, de

annyira megtetszett a városlakóknak, hogy inkább kitetették a térre.

A szobrásznő azzal vált híressé – és itt a hivatalos leírást idézem – hogy gyakran alkot „az életnagyságúnál nagyobb mitológiai lényeket”. Tehát ez a bikaember is nagyobb volt, mint a réteken szaladgáló, eredeti bikaemberek.

Sophie Ryder közkedvelt szobra Forrás: Flickr/mifl68

Amikor a város a feje tetejére áll

A vendéglátóm szerint Cheltenhamben nincs túl sok látnivaló, de persze az angolok más léptékekben gondolkodnak, mint mi. Tény, hogy a város nem hemzseg román kori templomoktól, székesegyházaktól vagy ódon váraktól, de bőven találtam érdekességeket.

A szállástól két percnyi sétára nyílt

a Pittville park, Cheltenham legnagyobb rekreációs övezete.

A közepén fekvő tóban szépséges hattyúk szántották a vizet, girbegurba ösvényein békésen andalogtak az andalgáshoz nagyon értő angolok. A park középpontjában tekintélyes épület állt, mint kiderült, ez a régi vízpumpaház. A város ugyanis híres a gyógyvizeiről is.

A Pittville park és a vízpumpaház Forrás: Flickr/David Jones

Na meg a március közepén tartott „Arany Kupa” (Cheltenham Gold Cup) lóversenyről. Anglia egyik leghíresebb gátversenye ez, ahol az összdíjazás meghaladja a félmillió fontot (200 millió forint). Az idegenvezetőm szavaival élve: „Olyankor a város a feje tetejére áll, hömpölyög a tömeg, szállásról ne is álmodj, ha meg találsz, fizetsz érte vagy 200 fontot.” Bármennyire is csábítóan hangzott, inkább nem vártam meg a versenyt.

Az angolok a mai napig megőrülnek a lovassportért Forrás: AFP/Adrian Dennis

Kávészünet egy ringó bárkán

A következő nap ellátogattam a szomszédos Gloucesterbe, amely főként a katedrálisáról híres. Szájtátva jártam végig az óriási épületet: napokat el lehetne tölteni csak a plafon vagy a festett üvegablakok szemlélésével. A székesegyház minden négyzetcentimétere tartogat érdekességet.

Az egész helyet átjárta valami nagyon furcsa szentség,

talán életemben először éreztem ilyet, ahogy az évszázados kőpadlón lépkedtem. A vallás nem játszik központi szerepet az életemben, de ez az épület a torkomra forrasztotta a szavakat.

A gloucesteri székesegyház félprofilból Forrás: Flickr/Gary Ullach

A székesegyház bejárása után sétára indultam. Hamarosan rátaláltam Gloucester viktoriánus korabeli kikötőjére. Látni a több száz éves, vörös téglából épült raktárházakat, melyeken a különböző cégek nevei virítottak, vagy a vízen pihenő, hatalmas árbócos hajókat, mind-mind örök élmény marad. A dokknál sétálni olyan, mintha visszamennénk az időben.

A tengerjáró vitorlások között megbújt egy apró folyami hajó,

piros-zöld, hívogató festése, valamint a kiakasztott desszertmenü meggyőztek arról, hogy eljött az ideje a kávészünetnek.

Soha nem kávéztam még ringó bárkán, nem hagyhattam ki Forrás: Oláh Róbert

A ringó bárka hangulata, a brownie és a kávé felszabadította bennem a még lekötött boldogsághormonokat. Beszélgetésbe elegyedtem a tulajdonosnővel, aki a saját kis mobil teaházában lakik. Miután megtudta, hogy magyar vagyok, megörült, mert

magyar vendége még nem volt.

Mint kiderült, minden nyelven tudni szeretné a „fejekre vigyázni” felszólítást, hogy figyelmeztethesse a betérő vendégeket a bejárat trükkösségére.

Az egész kikötőnek nagyszerű a hangulata Forrás: Oláh Róbert

Sajnos már a „fejekre” szónál elakadtunk. Megpróbáltam még a valamivel egyszerűbb „fejre” szót is, de az angol nem igazán tudja kiejteni a j-t ebben a környezetben. A többi vendég is megpróbálta kimondani, sikertelenül. Feladták. Ha most visszamennék, a „kobak” szót választanám.

Sajtkergető nagy kaland

A jó hangulatú szünet után az apróbb utcák felfedezésére indultam. Gloucester városában

furcsán keveredik múlt és jelen:

míg a lélegzetelállító katedrális, valamint a viktoriánus kikötő az előbbit dicsőíti, a színes és igényes falfestmények – melyek hivatalos engedéllyel készülnek például építkezési területek paravánjaira – a mostani generációhoz szólnak.

Tele van a város igényes graffitikkel Forrás: Oláh Róbert

Minden embernek megvan a saját mércéje, ízlésvilága és értékrendje, amelyben elhelyezi a látottakat, tapasztaltakat. Ezért lehet az, hogy egy adott ország valakinek életre szóló élmény, mást meg hidegen hagy. Én nagyon élveztem az angliai hónapokat, de

találkoztam már olyannal, aki tíznapos nyaralás után azt mondta, soha többet Anglia.

Valószínűleg ez teszi még érdekesebbé ezt a végtelenül sokszínű bolygót.

Ja, majd elfelejtettem. Hogy mi Gloucester híres sporteseménye? A teljesen megmagyarázhatatlan, kifejezetten veszélyes, pénzdíjazással nem, ám annál több sérüléssel járó, évszázadok óta eltörölhetetlen Cooper’s Hill-i sajtkergetés. Angolok.