Nudista strandon át vezetett a túraútvonal

Vágólapra másolva!

Horvátország legnagyobb szigetének egyik óriási előnye, hogy közel van. Az 550 kilométeres távolság, ha nem a szombati turnusváltáskor vágunk neki, még többszöri megállással is 6,5 óra alatt kényelmesen megtehető. Kompozni sem kell, mert 35 kuna, vagyis 1450 forint ellenében egy modern hídon juthatunk át a szigetre. Változatos, szép, könnyen bejárható, mégis tele van izgalommal. Krk szigetét mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Joó Annamária,

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Horvátország Baska utazás Vbrnik Krk Krk-sziget

A szigeten minden van, ami egy tengerparti lazuláshoz kell. Strandoláshoz tiszta, kavicsos és néhol homokos, olykor sziklás partszakaszok, mindenhol gyönyörű zöldeskék tengerrel. Nézelődéshez, korzózáshoz hangulatos, mediterrán városkák szűk utcácskákkal, rengeteg kiülős étteremmel, bárral, bisztróval és kávézóval. Kiránduláshoz pedig vadregényes – nem egyszer kihívásoktól sem mentes –, sziklás terepen vezető gyalogos és kerékpáros útvonalak. Krk szigetén tényleg csak rajtunk áll, mit hozunk ki a nyaralásból.

Forrás: Turista Magazin archív/Joó Annamária

Vízi banán, vízi fánk

Célállomásnak a sziget déli csücskében lévő Baškát, időpontul pedig május végét, június elejét választottuk, mert sejtettük, hogy

főszezonban az egy négyzetméterre eső nyaralók száma minimum a háromszorosára nő.

Az első nap kötelező tengerparti láblógatását – a víz május végén már elérte a 19-20 fokot – a Vela plazán, a település 1800 méteres, kavicsos, szépen kialakított, kék zászlós strandján ejtettük meg.

Annak is a Zadok felé eső részén, ahol napernyők híján jobbára a part szélén lévő kis fák alá lehet behúzódni, ha egy kis árnyékra vágyik az ember. Itt nem volt zsúfoltság, a tenger viszont ugyanolyan kristálytiszta volt, és a hegyek ugyanolyan pazar módon magasodtak fölénk, mint az öböl felkapottabb partszakaszán.

Baška tengerpartja egyébként sokféle kívánalomnak megfelel, amolyan multifunkciós üdülőterület.

Kisgyerekes családok a kavicsos, helyenként homokos részei miatt szeretik.

Az extrémebb fürdőzést kedvelők a sziklás partokat és a kisebb, eldugottabb öblöket részesítik előnyben, ahol elterjedt a naturista strandolás. Aki pedig a mozgalmas vízparti üdülés híve, az a Vela plaza (Nagy strand) két ugráló stégjével, a vízi banánnal és fánkkal, valamint jetskizéssel dobhatja fel a strandolást.

Egy rossz lépés, és zuhanunk a tengerbe

A másnap a környék turistaútjain talált bennünket. Elsőként a kék és a sárga jelzésen, egy kellemes, fenyvesekkel szegélyezett, szerpentines úton mentünk fel a város keleti része fölött magasodó Sveti Ivan-templomhoz, amelynek kertjében temetőt találunk. Képeslapra illő kilátás nyílt Baškára, az öbölre, a türkizkék tengerre és a Krk melletti kis szigetekre.

A 126 méter magasan álló, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomot a Baškai-öböl első szentélyeként tartják számon, melyet a 11. században építettek. A ma is látható harangtorony 1431-ből származik.

Délután rövid kirándulással ütöttük el az időt, amely négy kisebb-nagyobb öblöt fűzött fel egy 4 kilométeres útra (Baška – Recepcija Naturist Camp Bunculuka – Bunculuka raskrizje – Uvala Bunculuka – Uvala Vela Vrzenica).

A piros jelzésű turistaút igen változatos és látványos terepen kanyarog

közvetlenül a tenger mellett. Néhol fenyves-erdős vidéken, sokszor viszont sziklák között, sőt hatalmas sziklákon át, meredek ösvényeken. Itt tényleg hasznos lehet a jó sport-, illetve túracipő, mert a bakancs merev talpa csak még nehezebbé teszi a sziklákon való mászást, és a csúszkálás sem segíti a haladást ezen a kemény terepen.

Ez a túra szépsége és rövidsége ellenére is tartogatott néhány kihívást. Rögtön az elején például

Baška naturista strandján kellett átsétálnunk túraszerkóban a pucér napozók között,

mert a piros turistaút bizony arra vezet. Ezt május 31-ig ingyenesen megtehetjük, ám június 1-től már csak 20 kuna (830 Ft) ellenében vághatunk keresztül ezen a partszakaszon. Ezután könnyebb erdei, fenyőfákkal tarkított rész következett, ahol a háttérben magasodó sziklákon gyakorló sziklamászókat láttunk.

Majd jött egy komolyabb rész, ahol kisebb, de inkább nagyobb sziklák között srégen haladtunk hol meredeken felfelé, hol lefelé, miközben közvetlenül mellettünk, jobbra gyönyörűen kéklett a tenger.

Egy csúszással itt már a vízbe zuhanást kockáztattuk.

És akadt olyan rész is, ahol szinte megszűnt a gyalogút a sziklafal oldalában. Kapaszkodtunk is rendesen.

Elérkezünk az első, a második és a harmadik öbölhöz, ahol mindenütt mosolygó, meztelen strandolók üdvözöltek bennünket németül. Ekkor már nem tudtuk eldönteni, hogy ezek az öblök is naturista strandok, vagy csak a 60 pluszos germánok dobálják le előszeretettel magukról a textilt az eldugottabb tengerpartokon.

A negyedik öbölnél véget ért a piros turistaút, így a visszaúttal együtt aznap 8 kilométerrel, számos szép tengerparti kilátóponttal és izgalmas, izmokat megmozgató sziklamászós élménnyel lettünk gazdagabbak.

A túrázni szeretők errefelé biztosan nem fognak unatkozni,

mert a helyi Tourinform iroda prospektusai szerint 80 kilométernyi kiépített turistaút kanyarog Baška környékén.

Túlsúllyal behajtani tilos!

Ha Krken járunk, ne hagyjuk ki a sziget keleti részén Vbrniket. Ez a sziklaszirtre épült, part menti település valóban magával ragadó. Amilyen kicsi, olyan maradandó élményt nyújt az óváros. Az átjárókkal, lépcsőkkel összekötött, egymáshoz tapadó házak és

a kacskaringós, köves utcák labirintusként szövik át a városkát,

ahol érdemes elveszni, mert hol egy középkori óratoronynál, hol egy szép templomkertben, hol a világ egyik legszűkebb utcájában találhatjuk magunkat.

Ez utóbbi, mint Vbrnik egyik fő nevezetessége, ki is van táblázva, így eltéveszthetetlen. Neve is van: Klancic, a tábla szerint

mindössze 43 centiméter széles.

Nem mértük le, de átsétáltunk rajta, és tényleg szűkös a hely. 100 kilogramm fölött nem ajánlott nekivágni az utcának, mert nem biztos, hogy átjutunk rajta.

Érdemes ellátogatni a Baškától körülbelül 18 kilométerre lévő Krk városába, ahol az óvárosban látványos középkori építészeti emlékekre bukkanhatunk. A Frangepán család 12. századból származó várkastélya például kiváló állapotban maradt fenn. A szűk, macskaköves utcák, a virágos terek kiülős éttermekkel, bárokkal, üzletekkel, a spalettás házak hozzák a kötelező mediterrán városhangulatot, ami jó, laza és kellemes is, ha éppen nincs tömeg. És június elején még nem volt.