Ez utóbbira persze nem volt garancia, de a tökéletes helyszínt alig egy órányi keresgélés után megtaláltuk. Középkori városka egy domb tetején, körös-körül völgyek és dombok, minimális közvilágítás, lenn a Mirna folyó és az autóút kanyarog párhuzamosan, az utóbbin alig van forgalom. Mindez Isztria északi részén, középen, 47 kilométerre Rovinjtól, 30 kilométerre Porečtől és mindössze 80 kilométerre Isztria csúcsától, a vadregényes Kamenjak-foktól. Ja, és 466 kilométerre Budapesttől.
A városkát vagy inkább falut Motovunnak, olaszul Montonának hívják. Az olasz elnevezés nem csak a 13. századi velencei fennhatóságra utal, ennél sokkal elevenebb a kapcsolat Isztria és Olaszország között.
A varázslatos település – akárcsak egész Isztria – az első világháború után az Olasz Királysághoz került, a második után viszont Jugoszlávia része lett. Ekkor az itt élő több százezer olasz elmenekült, hogy pontosan hányan estek áldozatul a jugoszláv partizánoknak, máig feltáratlan.
Mindenesetre Motovun valamennyi kis boltocskájában beszélnek olaszul, sok az olasz turista és talán a háztulajdonos is.
A 480 lelkes faluba autóval csak engedéllyel lehet felhajtani,
de így is csak egy bizonyos magasságig. A mi szállásunkhoz annyi kedvezmény járt, hogy négy éjszakára 100 kunáért (cirka 4000 Ft) parkolhattunk a település temetője előtt, pár száz méternyire a városkaputól és az apartmanunktól.
A település védőfalai jórészt a korábbi várfal alapjaira épültek rá a 13–14. században, a második védőfalat a 16-17. században építették a velenceiek.
A várkapu a 16. században épült,
a városi loggia, amelyet ítélkezésre és a közösségi ügyek intézésére használtak, a 17. században. Ma tökéletes kilátóhely, merengésre és meghitt beszélgetésekre is alkalmas lenne, ha nem működne közvetlenül mellette egy étterem terasza.
Most, június végén még alig lézengett néhány turista a meredek, kacskaringós utcákon, az esős időben nyaktörő középkori köveken. A harmadik reggel már régi ismerősként üdvözölt az isteni helyi kézműves sört (San Servolo) áruló néni, és jó tanácsokkal is ellátott, hová érdemes kirándulni.
A környéken készült borokat is érdemes megkóstolni, még kimérve is nagyon korrekt minőséget adnak, korrekt árért.
Az olívabogyójuk remek, az olajuk még nem éri el az olasz minőséget
(vagy csak mi kóstoltunk egy gyengébb tételt). Az út mentén vadon növő füge viszont isteni volt.
Pontosan azt kaptuk Motovuntól, amit a képek alapján vártunk: különleges hangulatot, vissza az időbe érzést és tökéletes nyugalmat. Motovunnál jobb kiindulópontot egy isztriai csillagtúrához elképzelni sem lehet.