A delfinek felemeltek, és röptettek a víz fölött

Végre együtt úszhattam a delfinekkel

A Dominikai Köztársaság kedvelt üdülőhely a tehetősebb magyarok körében. A repülőjegy itthonról nagyon drága, ráadásul a szállás és az ellátás költsége sem kevés. Külföldi utazási irodáknál azonban sokszor olcsóbban hozzá lehet jutni egy ilyen trópusi úthoz, mintha Európán belül utaznánk valahová. A karib-tengeri országban sorra pipálhatja ki a turista a bakancslistáján szereplő dolgokat: kirándulás egy majdnem lakatlan szigeten, lovaglás a tengerparton, úszás a delfinekkel.

Jó néhány éve egy őszi, esős napon a legjobb barátommal besétáltunk az angliai Bournemouth egyik utazási irodájába. Akkor már fél éve éltem a szigetországban, és nagyon hiányzott mindkettőnknek a napsütés. Megegyeztünk, hogy ha találunk utat 600 font alatt (akkori árfolyamon számolva 180 ezer forint), akkor azonnal lefoglaljuk. Másfél hetes dominikai vakációt ajánlottak januárra, ráadásul pont 600 fontért.

Ide menekültünk a brit tél elől Forrás: Daróczi Szilárd

Jockey Ewing a reptéren

Amikor eljött a nagy nap, elindultunk Londonba. Akkor már napok óta rettentő hideg volt az egész országban, többször is lezárták a reptereket a havazás miatt, úgyhogy aggódtunk egy kissé. Amikor már csak másfél óra volt a gép indulásáig, hirtelen mindenkit kitereltek a terminálból – bombariadó miatt. Fél órát dideregtünk a parkolóban, majd visszaengedtek minket.

Ücsörgés közben észrevettem egy feltűnő figurát:

cowboykalap volt rajta, és valahonnan nagyon ismerősnek tűnt.

Feltűnés nélkül kicsit közelebb merészkedtem hozzá. Nem hittem a szememnek: Jockey Ewing volt az a Dallasból, azaz Larry Hagman. Még sosem találkoztunk hírességgel, hirtelen nem is tudtuk, mit kell ilyenkor tenni. Mire észbe kaptunk, és elővettük a fényképezőgépet, elsétált.

Tíz órát repültünk Forrás: Daróczi Szilárd

Az út 10 órás volt, helyi idő szerint délután 5 órakor érkeztünk meg. Nagyon meleg, párás idő volt, ráadásul az eső is esett. A reptértől egy órát utaztunk a szállásunkig, néhol földúton. Luperonban elképesztő volt a hotelkomplexum.

Mindenhol medencék, bárok és éttermek, körben zöld fű és pálmafák.

A szobánk a földszinten volt, két óriási franciaággyal, közvetlenül a tengerparton. Ha kimentünk az erkélyre, láthattuk a pávákat, amelyek az épületek között sétálgattak.

Pávák sétálgattak a kertben Forrás: dominika

Ruhástól ugráltunk a medencébe

El sem hittük, hogy ilyen fantasztikus helyre kerültünk. Leültünk az egyik bárban, hogy kipróbáljuk a helyi koktélokat. A szállodakomplexumon belül minden bárban és étteremben ingyen lehetett inni és enni korlátlan mennyiségben. A pultos a mamajuanát ajánlotta, amelyet egy hatalmas üveghordóból töltött ki. Az ital 750 éves múltra tekint vissza, különböző

gyógynövényekből készül, amelyeket vörösborba és rumba áztatnak egy kis mézzel.

Ezzel gyógyítják például az influenzát, de javítja a vérkeringést, és mint utóbb kiderült, afrodiziákumként is sokszor bevetik.

Első este megkóstoltuk a mamajuanát Forrás: Daróczi Szilárd

Három kör után már annyira jól éreztük magunkat, hogy ruhástól ugráltunk a medencébe. Az időeltolódás miatt hamar elálmosodtunk és lefeküdtünk. Reggel 6-kor viszont kipattant a szemünk. Az éttermek még nem voltak nyitva, de a diszkóban még javában tartott a buli, a bejáratánál pedig frissen grillezett húsokat és zöldségeket kínáltak.

Pár pohár után beugrottunk a medencébe Forrás: Daróczi Szilárd

Maga a paradicsom

Reggeli után kiderítettük, milyen programok közül válogathatunk. Sok mindent ajánlottak, nehéz volt dönteni. Aznap katamarántúrára mentünk egy szigetre, ahol csupán egyetlen család élt. A hajóút másfél órás volt, és közben

folyamatosan Cuba Librét (rumos kóla) itattak velünk.

Amikor már közel voltunk a szigethez, ki lehetett próbálni a sznorkelezést (víz alá bukás pipával és búvárszemüveggel). Elképesztő látvány volt, több száz színes hal gyűlt körénk a csalira.

A partra érve aztán gyerekek fogadtak minket. Megragadták a kezünket, és egy kis viskóba kísértek. Rengeteg finomság várt ránk az asztalon. Ebéd után egy érintetlen öbölbe vittek minket, amely maga volt a paradicsom: fehér homok, óriási szikladarabok, kristálytiszta víz.

Forrás: Daróczi Szilárd

Másnap lovas túrára indultunk. Az erdőn át fellovagoltunk egy dombra, ahonnan páratlan kilátás nyílt, az egész partszakasz a lábaink előtt hevert. Ezután lementünk a partra, és

a bokáig érő vízben vágtáztunk, mintha egy mexikói szappanopera szereplői lennénk.

Az esték rendszerint azzal teltek, hogy vacsora után megnéztük az animátorok előadását, és részt vettünk egy-két játékban, majd a parton koktéloztunk. Aztán, ha úgy hozta kedvünk, elmentünk a diszkóba, ahol igazi latin partihangulat volt.

Még a tengerben is vágtáztunk a lovakkal Forrás: Daróczi Szilárd

Egyik nap úgy döntöttünk, kipróbáljuk a búvárkodást. Először részt kellett vennünk egy oktatáson, amely a hotelkomplexum egyik medencéjében zajlott. Elmagyarázták, mi hogyan működik, majd különböző feladatokat kellett megoldanunk.

Aztán magunkra hagytak azzal, hogy próbálgassuk a merülést,

és szokjunk hozzá, hogy oxigénpalackon keresztül kapjuk a levegőt. Az alapos felkészítés után a búvárkodásból végül mégsem lett semmi. Aznap ugyanis, amikor élesben is kipróbálhattuk volna a tudásunkat, kitört a vihar.

Így nézett ki a szállásunk Forrás: Daróczi Szilárd

Már a nyaralás végéhez közeledtünk, amikor egyszer csak észrevettük, hogy remeg a víz a medence melletti kis tócsában. Amikor néhány órával később visszamentünk a szobánkba, a telefonunkon rengeteg nem fogadott hívás és SMS várt ránk.

Mindenki arra volt kíváncsi, jól vagyunk-e.

Ekkor tudtuk meg, hogy hatalmas, pusztító erejű földrengés volt Haitin (a sziget nyugati felén), nagyjából 60 kilométerre tőlünk.

Fehér homok, pálmafák... Forrás: dominika

Amikor teljesül a gyerekkori álom

Utolsó nap korán elindultunk a hotelből, hogy a gép indulása előtt még megnézhessük a Punta Cana-i óceanáriumot. Lenyűgöző élmény volt. Egy óriási szikla tövében medencét alakítottak ki, mintha csak a természet formálta volna. A sziklába üvegfalat építettek, amelynek a túloldalán egy fehér tigris járkált fel-alá. Csak a pár centis üveg választott el tőle.

Csak egy vékony üveg választott el tőle Forrás: Daróczi Szilárd

De a fő attrakció számomra a delfinúszás volt. Hatéves korom óta vágytam erre. A tolltartóm, a táskám, a füzeteim mind delfinesek voltak. Eljött tehát a pillanat, amelyre majdnem húsz éve vártam. Bemásztam a vízbe, és máris ott termett egy delfin. Leírhatatlan érzés volt.

A bőrük sima, a közelségük nyugalmat áraszt.

Az idomárok folyamatosan beszéltek az állatokhoz, azok pedig azonnal engedelmeskedtek.

Végre együtt úszhattam a delfinekkel Forrás: Daróczi Szilárd

A delfin először odabújt, aztán puszit nyomott az arcomra, majd lefröcskölt vízzel. De az igazi mutatvány csak ezután jött. Hasra feküdtem a vízen, a karjaimat és a lábaimat széttártam. Ekkor két delfin az orrát a talpamba nyomva először a víz felszínén kezdett el tolni, majd kiemeltek, és a levegőben vittek tovább öt-tíz méteren át. Olyan egyensúlyérzékük volt, hogy nekem semmit sem kellett csinálnom. Életre szóló élmény volt. Ha eljutnak a Dominikai Köztársaságba, ezt semmiképp se hagyják ki!