Kísértetek nyomába eredtünk a budai Várban

Vágólapra másolva!

A főváros fölé magasodó Várhegyre akkor megy az ember, ha valami szépet szeretne mutatni a külföldi rokonának, vagy ha nincs jobb ötlete az első randira. Pedig a Vár bármikor megér egy több órás bóklászást, főleg ha a Budavári Palota, a Halászbástya és a Mátyás-templom alkotta trión kívül a rejtélyes utcákra és az ódon épületekre is kíváncsiak vagyunk, amelyeket könyvekből nem ismerhetünk meg igazán.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Budapest utazás Budai Vár Magyarország

A kiruccanást legjobb a Várszínháznál kezdeni, amely egykor a budai pasák háremházaként szolgált, később karmelita kolostorként és templomként működött. Innen ugyanis kiváló kilátás nyílik az épület előtti térre, amely középkori falakat imitáló romokkal ejti ámulatba a turistákat – szívesen elárulnánk nekik, hogy valójában 19. századi házak megmaradt részeit látják. Ha szerencsénk van, nézelődés közben elcsíphetjük az őrségváltást is a néhány méterre lévő Sándor-palota előtt.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A köztársasági elnök rezidenciájaként funkcionáló épület a kissé nárcisztikus Sándor Vince grófról kapta a nevét, aki képes volt a saját arcmását faragtatni az épületen lévő domborművek görög istennőinek fejére, amelyeket aztán a későbbi renoválások során eltüntettek. Az ő fia volt az „ördöglovasként” ismert

Sándor Móric gróf, a díjugrató különc úrfi, aki még templomba is lóháton járt,

aki a Lánchíd építését is lóhátról nézte a Sándor-palota teraszáról, és aki élete utolsó éveit a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.

Azt azonban még Móric gróf se gondolta volna, hogy a ’30-as években a vár alá titkos alagútrendszert építtet Horthy Miklós kormányzó, amelyet aztán Rákosi Mátyás miniszterelnök atombiztossá alakíttat. A katonai létesítmény – amely nem azonos a vár híres középkori alagútrendszerével – a mai napig annyira titkos, hogy a várlift sem áll meg az objektumot érintő szinteken.

Ha a házak mesélni tudnának

Több ok miatt is érdemes kicsit elidőzni a Várszínházhoz közeli Dísz téren, amelyen egykor a napi vásárokat és kivégzéseket tartották. Itt áll a katonai főparancsnokság neoreneszánsz épülete, amelyet nemrég újítottak fel, és jelenleg kreatív művészeti kiállításoknak ad helyet. A 3-as szám alatti épület egykori lakója az a Majláth György országbíró volt, aki

a 19. század egyik leghíresebb rablógyilkosságának áldozataként írta be magát a Vár történetébe.

A szigoráról és szadista hajlamáról híres hivatalnokot egy háromtagú betörőbanda tette el láb alól. A ház homlokzatán a Batthyány-címer emlékeztet arra, hogy többszöri renoválás után, a 18. század közepén Marton Siegl építőmester kétemeletes barokk palotát álmodott ide Batthyány Lajos nádor számára, amelyből mára alig maradt valami. A ház a 2. világháborúban súlyosan megsérült, jelenleg impozáns barokk homlokzattal fogadja a látogatókat.

A Tárnok utca 5. szám alatt álló palota is tudna mesélni, kik fordultak meg a falai között mintegy 700 éves története alatt. Számos tulajdonosváltás után a ház a luxusóráiról híressé vált

Louis Cartier tulajdonába került az 1920-as évek végén.

A dúsgazdag francia üzletember nem sokáig örülhetett a pazar műkincseket, értékes kódexet rejtő elegáns otthonának. Louis egyik rokona a francia ellenállás kulcsfigurájaként német fogságba került, ezért a család pénzzé tette az ingatlanjait, hogy a férfit kiszabadítsa. A palota reneszánsz festményei, barokk stílusú pazar műtárgyai és felbecsülhetetlen értékű kötetei Budapest ostromakor a fővárost elfoglaló orosz csapatok martalékává váltak.

Nem úgy a Tárnok utca 14. és 16. szám alatti házak, amelyek magabiztosan túlélték a történelem viharait. Az előbbi épület gyémántmetszéses, sakktáblaszerű homlokzattal csalogatja a turistákat, a mellette lévő régi, középkori kereskedőház maradványait őrző ház teraszán éhségüket csillapíthatják az időutazáson lévő vándorok. Még mielőtt teljesen visszarévednénk a múltba, ez utóbbi épület falán a középkori szoborfülkének látszó dísz 1934-es keltezésű.

Kísértethistóriák nyomában

De autentikus középkori hangulatért sem kell messzire menni. A vár alatti alagútrendszer, vagy közismertebb nevén Budavári Labirintus felfedezése is épp elég lesz az izgalomhoz. Bejárata az Úri utca 9. szám alatt álló házban található. Az útvesztő 10,5 kilométer hosszú, 5-6 méter mély, a vár egykori lakói élelmiszer-tárolásra, a romlandó ételek hűtésére használták. Később,

a 2. világháborúban legalább 6000 ember talált itt menedéket a főváros ostroma alatt.

Akik szeretik a rémhistóriákat, azoknak se lehet okuk panaszra, mert az egyik legenda szerint a budai pasák ide falaztatták be, illetve az alagútrendszer kútjaiba vetették megunt háremhölgyeiket. Az igazság sosem derült ki, de az biztos, hogy a vár egyik kútjában annak idején női csontvázakat is találtak.

A kísértethistóriák szerelmesei az Úri utca 14. szám alatti épületet se kerüljék el. A Stelczer-házat is a szellemek tették híressé: egykori lakói, gróf várkonyi és böősi Üchtritz-Amadé Emil és családja hosszú évekig

két egymáshoz bilincselt csontvázra panaszkodtak,

amelyeket minden év augusztus 20-án, délután egy óra magasságában láttak az emeleti lépcsőről leereszkedni, majd átnyargalni a ház úgynevezett „elefántszobájának” mennyezetén. A megfejtés egészen 1943-ig váratott magára, amikor a ház alatti pincében egy kiszáradt, török kori kutat találtak, amelynek mélyén két csontváz feküdt egymáshoz láncolva. A mai napig homály fedi, kik lehettek ők, de miután a család misét celebráltatott az ismeretlen „lakótársak” lelki üdvéért, soha többé nem zavarták a házban élők nyugalmát.

Az Úri utca 27. szám alatti Kaas-ház egyik lakója a rablólovag felmenőkkel is rendelkező, dán származású báró rewentlowi Kaas Ivor országgyűlési képviselő, író és publicista volt, akinek a családja a 19. század elején telepedett le Magyarországon. A família annyira büszke volt származására, hogy

Hamlet dán királyfit is simán a családi ősök közé sorolták.

A báró egykori otthona azzal is beírta magát a Várhegy históriájába, hogy az alatta hosszan elnyúló vegyi, biológiai és atomtámadás kivédésére egyaránt alkalmas, egészen 2002-ig titkos létesítményként kezelt Sziklakórház dízelmotorjainak légbeszívóját a ház kéményeiben rejtették el.

A ház jobb sarkán és az udvar egyik szegletében ma is megfigyelhetjük azokat a rézcsöveket, amelyeken keresztül a szén-monoxidot és a szén-dioxidot kiengedték a bunkerből. A belső udvarban lévő virágládák se tévesszenek meg senkit: annak idején a Tóth Árpád sétányon álltak, és speciális kialakításuknak köszönhetően olyan csapokat álcáztak, amelyeken keresztül a gázolajat pótolták a bunkerben és a kórházban a gépek üzemeltetéséhez.

Az Úri utca 52. szám alatti ház kapujára figyelemreméltó Bész-szobrot faragtatott a ház egykori úrnője, gróf lomniczai Skerlecz Antónia úrhölgy, aki nem vetette meg az ezoterikus tanokat. A démonűző hatalommal felruházott figura a hiedelem szerint nemcsak egy másik világba segítette át az asszony szalonját sűrűn látogató alkimista beavatottakat, de a tiszteletet parancsoló szoborhoz fohászkodtak a gyermekáldásra vágyó nők is.

Azt már sosem tudjuk meg, hogy gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi Zsigmond, a világjáró híres vadász mit szólt a ház misztikus előéletéhez, de azt pontosan tudjuk, hogy az Esterházy és a gróf kéthelyi Hunyady család után ő is a ház lakója volt egyedülálló vadászati szakkönyvgyűjteményével együtt. Itt helyezte el 1300 darabos trófeagyűjteményének és 552 darabos vaddisznóagyar-kollekciójának egy részét, ezekből a 2. világháborús ostrom után mindössze 7, illetve 6 darab maradt meg.

A Vörös sün ezer arca

Nem kevésbé rejtélyes a Bécsi kapu tér 8. szám alatt, az Appel–Esterházy-ház udvarán növekedő szőlőtőke története sem.

Állítólag 1947-ben ültették ide az illatos Izabella szőlőt,

amely 1982 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. Senki se tudja, hogyan került a ház udvarára, de immár hetven éve hozza sötétlilás, vastag héjú gyümölcseit. A növény mellett nem árt a lábunk elé nézni, mert az udvar közepén még mindig megvan a régi kocsifordító, kerékvető kő. A ház a 15. század elején Bátor Benedek budai esküdtté volt, majd többszöri tulajdonosváltás után az 1920-as évek elején gróf galántai Esterházy Móric országgyűlési képviselő vásárolta meg. Neki köszönhetően kapott a szemrevaló épület biedermeier külsőt.

Érdemes megkeresni a Táncsics Mihály u. 16. szám alatti házat is. Nem csupán azért, mert a Multzer János kádármester nevét őrző, barokk stílusú Multzer-ház homlokzatán egy szép, Szűz Máriát és Krisztust ábrázoló 18. század eleji falfestést találunk, hanem mert ha szerencsénk van, és nyitva van a kapu, az udvaron olyan barokk szoborcsoportban gyönyörködhetünk, amelynek élethű figurái bőven feledtetik a városnézés fáradalmait. A szoboregyüttes az épülettel szemben, a Zichy-palotában állhatott, 1958-ban szállították át a ház udvarára.

Feltehetőleg a teljes magyar sünpopuláció büszke lenne arra a 13. század vége óta álló házra, amelyet a túra végére ajánlunk. A Hess András tér 3. alatti, Vörös sün ház néven ismert épületet a középkor végéig „Remete Szent Pál testét őrző háznak” hívták. Arról is nevezetes, hogy előtte esett el a harcok során Buda utolsó török kormányzója, Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa.

A 18. században fogadóként üzemelt, később itt működött az első magyar gyerekszínjátszókör, majd a 18. század végén Meyer Johann és Karl Johann nyitott fogorvosi rendelőt az épületben. A két világháború között bordélyház működött benne, amelyet 1938-ban zártak be a szifilisz terjedése miatt. Ma védett műemlékegyüttesként várja a régi épületek iránt érdeklődőket.

A Turista Magazin 2016. júniusi számában megjelent cikk szerkesztett változata.