Egy hatalmas ház második emeletének teraszán kémleltem a spanyolországi andalúz vidék csodás panorámáját. Lepillantottam a ház medencéjére, felnéztem a közeli hegytetőn emelkedő templomra, és arra gondoltam, ezt a petsitting dolgot nekem is ki kell próbálnom. Egy amerikai ismerősömet látogattam meg, aki épp ebben a faluban gondoskodott egy tündéri kutyusról, cserében pedig ingyen lakhatott, ehetett a hűtőből, és még a családi autót is használhatta.
„Ez a Granadához közeli petsitting az eddigi legjobb élményeim közé tartozik. Pinos del Valle gyönyörű kis falu, ahol senki nem beszél angolul, de
mindenki nagyon kedves, és a kutya is jó fej
– mesélte Chase Pursley, aki már három éve tagja a Trusted Housesitters oldalnak, amelynek segítségével rengeteg helyen járt.
„Már nem is emlékszem, hogyan találtam rá erre a lehetőségre. Azt hiszem, egy cikkben bukkantam rá, amelyben arról írtak, hogyan lehet spórolni utazáskor. Eleinte nem nagyon válaszoltak a jobb helyekről, előbb Amerikában, a közelemben kellett referenciákat szereznem. Utána viszont rengeteg helyre eljutottam, például a Virgin-szigetekre a Karib-tengeren, Svédországba, illetve több spanyol városba is.”
Ez az utazási módszer csak azoknak való, akik komolyan gondolják a dolgot, és valóban szeretik az állatokat. A háziállatok ma már szinte mindenhol családtagnak számítanak, nem mindegy tehát a gazdiknak, ki vigyáz rájuk a távollétükben. A rendszer a következőképpen működik: miután kiválasztottuk a számunkra szimpatikus céget, regisztrálni kell egy elég hosszú űrlap kitöltésével, majd a viszonylag magas,
20-30 ezer forintos díj befizetésével tehetjük véglegessé jelentkezésünket.
Sok cég erőteljesen szűr is, a Rover büszkén hirdeti, hogy a jelentkezők csupán 20 százalékát fogadják el tagnak.
Azoknak éri meg jelentkezni, akik legalább évi egy-két alkalommal szeretnének ilyen módon utazni, máskülönben nem térül meg a befizetett összeg. Regisztráció után lehet böngészni, ha pedig elfogad minket egy gazdi, akkor jöhetnek a részletek. Chase elmondta, hogy „a dátumok nagyon speciálisak, ami talán negatívum lehet, és a helyszínek is változóak. Rengeteg opció van például Angliában, de egy-két slágerdesztináció hiányzik.”
Előfordulnak két-három napos etapok is, de az átlag két hét, ennyi időt kell egy-egy helyen tölteni. „Néha megjelenik pár hosszabb távra szóló hirdetés is, 3-6 hónapra is akár. Ez akkor fordul elő, ha valakit például a munkája miatt időlegesen máshova helyeznek.” Ez az utazási mód inkább
azoknak való, akik nem bánják, ha hosszabb ideig kell időzniük egy helyen,
és nyitottak kisebb városok megismerésére is. Amikor egy napra belekóstoltam ebbe az életbe, nekem nagyon tetszett a felállás. Kocsival elvittük a kutyust egy közeli tóhoz, lefárasztottuk, majd egy csomó időnk maradt a család autójával bejárni az egész régiót.
A feladatok könnyen elvégezhetők, általában minden nap egy kis időt kell csak rájuk szánni. „Az állattól függ, milyen feladataim vannak – folytatta Pursley. – A fiatal kutyákat sokat kell sétáltatni, futtatni, az öregebbeket kevésbé. Volt, amikor kemény diétán volt egy kutya, akire vigyáztam, pontosan megszabták, hogyan mérjem ki az élelmet neki, máskor csak egy macska van, akinek az ember borít egy kis ennivalót napi kétszer, és megsimogatja időnként. A legfontosabb a rugalmasság,
minden a gazdáktól függ, alkalmazkodni kell.
Általában ilyenkor a növények öntözése és a ház rendben tartása is a feladatok közé tartozik, de részletes leírást adnak az elvárásokról.”
És hogy miért éri meg állatokra vigyázni utazás közben? „Természetesen lehet így spórolni, ez kvázi couchsurfing azoknak, akik már nem 19 évesek, és nem akarnak kanapékon aludni. De én a legjobban azt szeretem, hogy úgy élhetek azokban a hetekben, mint egy helyi. Sokszor bemutatnak a szomszédoknak is, akik meghívnak vacsorázni, és megismerek olyan autentikus helyeket, ahova amúgy nem jutnék el. Ráadásul én számítógépről dolgozom, így előnyös a nyugalom, a saját tér megléte, így tudok haladni a projektjeimmel is.”
Az interneten rémsztorik és vicces történetek is keringenek persze, Chase azonban nem tud túl sok negatív tapasztalatról beszámolni. „Hallottam én is rémtörténeteket, például mesélték, hogy egy macska egyszer megvakult az egyik szemére, miközben valaki vigyázott rá.
Én legfeljebb csak olyan helyzetekkel találkoztam, amikor túl nagyok voltak az elvárások,
és egy apróbb hibát is túlreagáltak. Egyszer például valami bonyolult hústekercset kellett csinálnom a kutyának, ami nem volt túl gusztusos. De olyan is előfordult, hogy egy hetvenéves néni azt mondta, ha van kedvem, adjam be a gyógyszert a kutyának, de ha nincs, az sem baj.”
A Trusted Housesitter oldal kínálatát elnézve órákig tudnám csorgatni a nyálam a szebbnél szebb desztinációk és otthonok láttán, amelyeknél kívánatosabbat az Airbnb-n sem találhatnék. Most épp többek között New Yorkba, Sydneybe, Új-Zélandra, a Karib-tenger térségébe, és persze számtalan európai városba keresnek petsittereket. Egy kis állatetetésért és simogatásért cserébe ezek az utak igen jó üzletnek tűnnek. Ha minden jól működik, mindegyik fél nyer a dogon: azok is, akik kivételesen a kis kedvenceik nélkül szeretnének kikapcsolódni, és azok is, akiknek nincs pénzük drága szállásokra. Én valószínűleg nyáron adok egy esélyt a petsittingnek.