Ha a 21-es buszról vagy a fogaskerekűről leszállunk a Városkút megállónál, pár lépést kell csak tennünk, hogy megtaláljuk az állomások névadóját. A Város-kút a budai várat egykor ellátó vízvezetékrendszer legfontosabb forrása volt. A vízvezetéket a 15. században, Mátyás király idejében építették ki. Három budai forrástól vezették a vizet a 200 méterrel alacsonyabban fekvő Várhegyre.
A török hódoltság alatt a vízvezetékrendszer tönkrement, 1718-ban újították fel, és 1304 méternyi fenyőfa és 2675 méter ólomcső felhasználásával juttatták el a vizet a budai várba. 1849-ben Görgei Artúr átvágatta a vezetéket, hogy a várat védő császári katonák vízellátását megakadályozza. A kút 1882-ig működött, akkor átvette a szerepét a még ma is üzemelő budaújlaki vízmű.
Ha már szóba került a szabadságharc: a Városkúttól jó tízpercnyi sétával a Diana úton érhetjük el az orbánhegyi Óra-villát, ahol 1849 májusában Görgei Artúr kialakította főhadiszállását. Az 1843-ban klasszicista stílusban épült villa egy pesti csokoládégyárosé volt, és a homlokzatán található óráról kapta a nevét.
Görgei a budai vár ostromakor innen figyelte az eseményeket,
és irányította a vár ostromát.
A villában ez idő tájt többen is megfordultak, például a későbbi aradi vértanúk, Aulich Lajos, Nagysándor József és Knézich Károly tábornok. De állítólag itt zajlott a heves vita Klapka György és Petőfi Sándor között is, amelynek hevében Klapka bezárta a költőt a villa egyik szobájába.
Egy másik érdekes villa is áll a Diana úton, valamivel feljebb, amelyről mai, romos állapotában is lerí, hogy egykor gyönyörű épület lehetett. A Karczag-villa 1844-ben épült Hild József tervei alapján, és a hazai klasszicizmus egyik legszebb lakóépületének tartották. Jelenleg magántulajdonban van. A kert ősfáit évekkel ezelőtt kivágták, az épület pedig szép lassan az enyészeté lesz.
Nem kell messze mennünk, hogy rátaláljunk a hegy másik kiemelkedő szépségű épületére, a Svábhegyi Szanatóriumra, amely ma szintén a pusztulás útján jár. Az Eötvös út és a Karthauzi utca által határolt hatalmas telken 1883-tól vízgyógyintézet működött.
A ma is álló szanatórium 1927-ben nyitotta meg kapuit.
Itt kezelték egy ideig Karinthy Frigyest is.
Később üdülőszállóvá alakították, amelyhez kültéri uszodát is építettek, melynek tervezője Hajós Alfréd volt. A háború után tüdőszanatórium, majd belgyógyászati klinika lett belőle, de lassan két évtizede üresen áll, és napról napra romlik az állapota.
A Karthauzi utcán, a fogaskerekű sínjei mellett egymást követik az érdekes épületek. A sarkon álló egykori Svábhegyi Nagyszálló, ahol Sissi, később IV. Károly is megfordult, ma szintén üresen és elfeledve várja, hogy valami történjen vele. Ha továbbhaladunk, 1930-as, 40-es években épült egykori hoteleket láthatunk.
A ma már társasházként funkcionáló épületekben a II. világháború idején a Gestapo rendezte be főhadiszállását. Továbbhaladva a Karthauzi utcán, a fogaskerekű hídja előtt bájos, alpesi stílusú villa áll. A magánkézben lévő Karthauzi-lak az író és államférfi, báró Eötvös József nyaralója volt egykor.
Nem Eötvös József volt az egyetlen író a hegyen. Jókai Mór 1853-ban, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán honoráriumából vásárolt svábhegyi birtokot. Az akkor még kőbányának használt telket Jókai teljesen átalakította, és valóságos kis paradicsomot varázsolt a helyére, amely életének egyik legfontosabb helyszíne lett.
„Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam Schweitzer hegedűgyárostól, házastul 2200 forintért, akkor azon nem volt egyetlen gyümölcsfa sem. Tavaly kínáltak már ezért a kertemért épületestül harmincezer forintot. De hát nem adom el. Ez az én életemnek a föltétele. Egy millióért sem tudnék magamnak jó egészséget és jó kedélyt vásárolni, amit a kertem megád nekem.”
Az író nemcsak afféle műkedvelő földesúr volt, de komoly szakmai tudásra is szert tett.
A kertészeti szakirodalom mindig keze ügyében volt, sőt Kertészgazdászati jegyzetek címmel ő maga is írt egy könyvet a témában. Ebben beszámol tapasztalatairól és módszereiről többek között a szőlőművelés és gyümölcstermesztés terén, de ír arról is, hogyan fogták meg erdősáv-telepítéssel a hideg svábhegyi szelet, és hogyan védekezett a kert kártevői ellen.
Sajnos Jókai villája ma már csak egy-két régi képen látható. Egyetlen épület maradt fenn abból az időből, mégpedig a présház, amelyben ma a Petőfi Irodalmi Múzeum kicsi, de nagyon érdekes kiállítása látható. A Jókai-kertben rövid tanösvény vezeti körbe a látogatót, melynek tábláit olvasgatva sok érdekességet tudhatunk meg az író svábhegyi birodalmáról.
A Svábhegy a 19. század második felében egyre népszerűbb lett a kirándulók körében, sorra épültek a fogadók és a kisvendéglők.
1882-ben még Erzsébet királyné is többször ellátogatott ide,
és a János-hegyen álló, akkor még fából készült kilátóból gyönyörködött a panorámában. A turizmus fellendülésének nagy lökést adott az 1874-ben meginduló fogaskerekű, mely kezdetben csak a Városmajor és a Svábhegy között közlekedett, majd 1890-ben hosszabbították meg a pályáját a Széchenyi–hegyig.
Az első síelők az 1890-es években jelentek meg Magyarországon. Az 1930-as években már sorra létesültek a sípályák és a síugrósáncok az országban. A Normafa és János-hegy közötti Hármaskút-tetőn álló sáncot kezdetben csak télen használták, később viszont
a műanyag borításnak köszönhetően nyári használatra is alkalmassá vált.
De nem csak a téli sportok kedvelői jártak ide. Az 1920-as években sorra rendezték az autóversenyeket a hegyen. Az indulók között volt például Almásy László gróf, a későbbi Afrika-kutató vagy Horthy Miklós két fia is.
1911-ben kezdte meg működését a Széchenyi-hegyen a főváros első golfpályája, amelyet sokan Európa egyik legszebb fekvésű pályájának tartottak. Virágkorát a két világháború között élte, hivatalos bezárására 1951-ben került sor. Ekkor kezdték ugyanis megépíteni az úttörővasút végállomását. A terület ma védett, különösen szép, értékes növényfajokban gazdag gyep borítja, a múltra pedig már csak a közeli Golfpálya utca neve emlékeztet.
Hasznos információk
A Jókai Emlékszoba vezetéssel látogatható.