Felkutattuk a Börzsöny egyetlen hiúzának nyomait

Hiúz lábnyom vaddiszinónyomban

Az európai erdők fenséges csúcsragadozója rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül a szemünk elé, leginkább csak a nyomai árulkodnak a jelenlétéről. Egy februári szombaton kis csapatunkkal a börzsönyi hiúz nyomába eredtünk.

Szombat délelőtt nem volt sok mozgás a Börzsöny északi szegélyén elterülő kis faluban, Kemencén. Csak mi, a hiúznyom-kereső túra résztvevői készültünk izgatottan a nagy kalandra. A faluközponttól terepjárókkal vágtunk neki az útnak, hogy minél nagyobb részét be tudjuk járni annak a területnek, amelyen a börzsönyi hiúz esetleg felbukkanhat.

A Kemence feletti hegyekben szép nagy hó fogadott bennünket Forrás: Turista Magazin

Profi nyomkeresők

Idén ennyi havat még nem láttam, mint itt, a Kemence feletti hegyekben, úgyhogy már csak ezért is érdemes volt nekivágni a túrának. Bár látszólag nem sok mozgás volt az erdőben, ahogy elkezdtük a nyomokat olvasni a hóban, feltárultak a környék mozgalmas hétköznapjai. Ehhez persze kellett egy olyan profi nyomolvasó, mint Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki

úgy képes rekonstruálni az erdőben történteket, mint egy igazi helyszínelő.

Itt egy szarvas bandukolt, itt megállt, megrázta magát, amott egy vaddisznókonda csörtetett a havon, elszóródott kukoricaszemeket keresve. Itt egy róka zsinórozott, vagyis lépegetett egy nyomvonalon, mint egy kötéltáncos a kötélen. De láttunk borz-, vadmacska- és mókusnyomokat is, a hiúz jelenlétére azonban órákon át semmi nem utalt.

Hozhattunk volna hótalpakat is Forrás: Turista Magazin

Darányi László tősgyökeres börzsönyi, itt nőtt fel, és már kicsi gyerekként a környékbeli erdőket járta. Hamar el is döntötte, hogy erdész lesz, végül egy rokonszakmában, vadőrként kezdett el dolgozni. Több mint harminc éve pedig már

természetvédelmi őrként járja a Börzsönyt.

Jól ismeri a környéket, a túrán is szívesen mesélt érdekes helyekről, nevekről, emberekről.

A Tamásvár-bérc környéke, amelyet ezen a túrán bejártunk, tele van beszédes helynevekkel. A Tamásvár elnevezés egy itt felfedezett földvárra utal, a Tüdős-völgy pedig nyilván egy jó kis kaptatóra, amelyen az ember kiköpi a tüdejét, amíg felér. A Fatál-kút és a Köpű-gödrök neve pedig onnan ered, hogy régen a bükkfát nem tartották igazán értékesnek, leginkább csak edények, például vajköpülő vagy tányér készítésére használták.

Az erdőben nem volt nagy mozgás, útközben csak egy terepfutóval és két Csóványosra tartó túrázóval találkoztunk Forrás: Turista Magazin

A közelben van az az emlékmű, amelyet József főherceg tiszteletére állítottak, aki itt lőtte az ezredik szarvasbikáját. A vadászterület akkori bérlője, Szokolyi Alajos Hont vármegye levéltárosa volt, aki nem mellesleg az újkori olimpiák történetében az első érmesünk lett. Az 1896-os athéni olimpián bronzérmet nyert 100 méteres síkfutásban.

Pár órával előttünk járt ott

Délután három óra körül lehetett már, mikor végre rábukkantunk a hiúz alig néhányórás nyomaira. A házi macskáénál jóval nagyobb tappancsnyomok szabályos mintázatot alkottak a hóban. Egy darabig követtük őket, mígnem egy meredek hegyoldal alatt, egy fakidőléses területen eltűntek. Távcsővel alaposan átnéztük a helyszínt, hiszen

elképzelhető volt, hogy a hiúz valahol a kidőlt farönkök alatt húzódott meg.

Ezt ugyan sosem tudjuk meg, de már maga a gondolat is izgalmas volt, hogy ilyen közel lehetünk a ritka ragadozóhoz.

Délután ráakadtunk a hiúz nyomára Forrás: Turista Magazin

Hiúz már valószínűleg a 70-es évek végétől kezdve élt a Börzsönyben, 1987-től 95-ig folyamatosan találtak nyomokat, de utána tíz évre eltűnt az állat. 2005 novemberében bukkantak újra hiúznyomokra, 2007-től pedig már

kameracsapdás felvételek is készültek erről a gyönyörű, nagytermetű cicáról.

Darányi László 1988 óta jár a hiúz nyomában, és a hosszú évek során mindössze egyszer találkozott össze az állattal. Nagyjából 15 méterre sikerült megközelítenie egy nappali pihenőhelye közelében, még fotót is tudott készíteni róla.

Hiúz lábnyom vaddiszinónyomban Forrás: Turista Magazin

A börzsönyi hiúz télen főleg őzekkel táplálkozik, de kondától elszakadt vadmalacot vagy legyengült szarvasborjút is elejt, ha úgy adódik. Amúgy kismadártól kezdve pockon át bármit elkap. A nagyobb zsákmányt nem eszi meg egyszerre, elméletileg egy-másfél hétig is rájárhatna, de a legtöbbször erre nincs módja, mert a vaddisznók eltakarítják a tetemet.

Kameracsapdás felvétel a börzsönyi hiúzról Forrás: Turista Magazin/ifj. Darányi László

Az erdő szelleme

Az eurázsiai hiúz egykor egész Európában elterjedt volt, de a 20. század elejére a túlvadászat miatt Nyugat-és Közép-Európa nagy részén kipusztult. Hazánkban jelenleg körülbelül tíz hiúz él. A Börzsönyben a feltételezések szerint mindössze egy van, de ő hatalmas területeket be tud járni. Az Északi-középhegységben több helyen is élnek már hiúzok, például a Zemplénben és az Aggteleki-karszton.

A nyomaikon kívül azonban jóformán csak kameracsapdás felvételek árulkodnak róluk. A hiúz ugyanis nem szívesen mutatkozik. Elméletileg előfordulhat, hogy az erdőt járó ember összefut vele, de megpillantani nem sok esélye van, mivel a hiúz hihetetlen sebességgel tűnik el a szeme elől. Arra pedig, hogy vadon élő hiúzkölyköket láthasson az ember, még kevesebb az esély. A ruszinok épp ezért úgy tartották, a hiúzkölykök nem is születnek, hanem minden hetedik farkaskölyök változik azzá.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: TURISTA MAGAZIN