Még január elején foglaltam le potom 15 ezer forintért a Wizz Air Budapest-Szaloniki közvetlen járatára a jegyeket, és amint megérkeztem a Halkidiki-félsziget nyugati tövénél fekvő nagyvárosba, autót béreltem. Meglepő módon minden bonyodalom és váratlan extraköltség nélkül sikerült abszolválnom a dolgot, pedig korábbi görögországi útjaim során elég rossz tapasztalatokra tettem szert. A mai napig él bennem a hat hónapra zárolt több százezres fedezet vagy a rejtett akkumulátorhibák emléke.
Mivel már többször is voltam a fehér halászbástyának otthont adó Szalonikiben, ezúttal kihagytam a városnézést, és azonnal nekivágtam a nagyjából három és fél órás útnak. Nem a Larissza felé vezető, viszonylag jól kiépített autópályát választottam, hanem a Vourinosz- és az Aszkio-hegység között kanyargó, néhol kétsávosra szűkülő, kátyúkkal teletűzdelt utat, mert meg akartam állni a Grevena falu mellett kanyargó, gyorsfolyású Venetikos folyónál.
A folyó két meredek sziklapart között csobog,
tökéletes terep egy kis vadvízi kajakozásra.
Helyben lehet bérelni kajakot és oktatót, az élmény pedig garantált, különösen, ha késő délutánra időzítjük a túrát. A lenyugvó nap sugarai ugyanis elképesztő színt kölcsönöznek az amúgy zöld folyónak.
Máris egy nagy élménnyel gazdagabban folytattam az utat Trikala felé. Nem véletlenül szálltam meg Trikalában, nem pedig a Meteora-kolostorok tövében fekvő Kalambaka faluban. Ez utóbbi ugyanis turistákra szakosodott vendéglátósokkal van tele, ami azt jelenti, hogy nagyjából
minden kétszer annyiba kerül, mint a húsz kilométerrel távolabbi Trikalában.
A kaotikus görög közúti forgalmat elkerülve érkeztem meg a kora esti órákban a szállásomhoz, ahol kellemes, hegyi mediterrán hangulat fogadott.
Másnap reggel napfelkeltekor gyönyörű látvány kíséretében fogyasztottam el a spanakopitából (helyben sütött spenótos burek) és török kávéból álló reggelimet. A teraszról lélegzetelállító látvány tárult elém: az egyik oldalon toronyszerű sziklamagaslatok, a másikon a sípályáiról híres Koziakasz-hegység nyúlványai. Kifejezetten nehezemre esett hátrahagyni ezt a látképet, és bekászálódni az autóba, hogy elinduljak a kolostorok felé.
Tíz perccel később megérkeztem a helyi lakosság által csak Görögország legszebb településének nevezett, pár ezer fős Kalambakába, amelyet emberi ujjakra hasonlító, 100-150 méteres sziklák vesznek körül. Túracipőt és hátizsákot húztam, majd nekivágtam az alig kivehető, bozótosokkal szegélyezett ösvénynek, amely a leghíresebb Meteora, a Szentháromság-kolostort támasztó szikla lábához vezetett.
Meglepő módon egyetlen turistával sem találkoztam,
csak pár helyi kecskepásztort láttam elhaladni az ellentétes irányba. Minden bizonnyal kevesen vágnak neki a vad ösvény mentén a 14-16. századi kolostoroknak, amelyeket nemrég még csak létrákkal lehetett megközelíteni. Interneten vagy Kalambakában csoportos túrára is befizethetünk, ami megfontolandó, tekintve, hogy az ösvények jelölése nagyon rossz, ráadásul a zömük nincsen karbantartva, úgyhogy GPS nélkül nehéz célba érni.
Természetesen manapság már akár autóval is eljuthatunk a kolostorokhoz Kasztraki felől, de sokkal nagyobb élmény, ha a szerzetesek útján járva a bő kétórás túrát választjuk. Ennek ellenére az első kolostor bejárása után én is visszavonulót fújtam. Olyan áldatlan hőség verődött vissza a sziklákról, hogy úgy döntöttem, a többi kolostorhoz a klimatizált autó hűs kényelmében vezetek fel.
Amúgy helyközi buszok is közlekednek Kalambaka és a Meteorák között
az április-szeptemberi időszakban, de csak kétóránként. Ha egy nap alatt több kolostort szeretnénk megnézni – egy kolostort nyugodt tempóban 20 perc alatt körbe lehet járni –, akkor ez az opció nem igazán életképes.
Az Agiosz Sztefanosz-kolostor (Szent István) hétfőnként zárva van, de a többit – Szent Háromság, Rousszanou, Agiosz Nikolaosz, Varlaam, Megalo Meteoro – 3 euró (950 Ft) per kolostor ellenében meg tudtam nézni. A Meteoráknál talán csak egy szakrálisabb hely van, az Athosz-hegyi Köztársaság, ahol az ortodoxia legnevesebb kolostorai találhatók.
Míg az Athosz-hegyre nemhogy nők, de nőnemű állatok sem tehetik be a lábukat,
a Meteora-kolostorokba a szebbik nem képviselői is beléphetnek, persze csak megfelelő ruházatban.
Erre a portán éber szemekkel figyeltek, néhány turistát vissza is fordítottak az ortodoxiát kikezdő rövid szoknyák és sortok láttán.
Trikalában előrelátó módon mindent bepakoltam, amire egy egész napos túra során szükség lehet, így nem kellett 5-10 euróért félliteres ásványvizet vásárolnom a kolostorok környékén. Az árusok persze nélkülem is jól megvoltak, a legtöbb turista rájuk szorult a déli hőségben, és hosszú sorokat is képesek voltak végigállni az innivalóért.
A kolostorokban szigorúan tilos volt a fényképezés,
így a középkori görög szerzetesek által festett ikonokat sajnos nem tudtam megörökíteni. Mivel az oszmán idők alatt a görög ortodox egyház megőrizhette autokefál státuszát, a kolostorok nem veszítettek jelentőségükből, és ugyan mindegyiket restaurálták a 20. században, mégsem veszítették el középkori hangulatukat.
Meglepő volt számomra, hogy jelenleg egyik kolostorban sem él 15-20 szerzetesnél vagy apácánál több, sőt a Szent Háromság-kolostorban pillanatnyilag csak négyen laknak. Úgy tűnik, ez a gyönyörű, spirituális helyszín mégsem olyan vonzó, ha állandó lakóhelyről vagy munkahelyről van szó.
A napnyugta rendkívül szép látvány lehet a kolostorokból, de pechemre a délutáni órákban igen felhőssé vált az idő, sőt az amúgy nem túl gyakori eső is eleredt. Ezért úgy döntöttem, a nap hátralévő részét Trikala egyik kellemes tavernájában töltöm. Miközben a már ismert görög konyha remekeit élveztem, megterveztem a következő nap programját.
Másnap reggel hátat fordítottam a Meteora-szikláknak, és Gorgogiri falu felé vettem az irányt. A falutól 5 kilométerre lévő Kori-hegyi kilátónál tettem le az autót,
hogy jó háromórás gyalogtúrával feljussak a Kentro Pertouliou síközpontig.
Nyári túrának sem volt utolsó, de télen még izgalmasabb lehet, amikor a most forgalmon kívül álló liftekkel magasabb helyekre is el lehet jutni.
A Meteora-kolostorok kiváló egy-két napos túrázási lehetőséget kínálnak azoknak, akik a természetjárást kedvelik, és azoknak is, akiket inkább a hely spiritualitása vonz. Ha több időt töltünk Görögországban, érdemes elszakadni a tengerparttól, és alaposabban körülnézni az ország belsejében.