A Pieninekért a túrázók és a geológia iránt érdeklődők is ugyanazon okból rajonganak: itt a mészkő lenyűgöző méretű, változatos formájú szirtekkel emelkedik a Dunajec mély szurdoka fölé. A látványos tornyokban álló mészkő az óceánaljon gyűlt fel sok millió éve, majd a Kárpátok felgyűrődése során apróbb foszlányokra nyíródott, és kiemelkedett. Az erózió lepusztította a puhább kőzeteket, és ezzel kiemelte a viszonylag ellenálló, kemény mészkövet.
A fehér, égbe szökő sziklabástyák foltszerű megjelenése annyira jellegzetes a Pieninek középső részén, hogy a Kárpát-koszorú északnyugati és északkeleti részén végigvonuló mészkőszirtöv is innen kapta a nevét (Pienini-mészkőszirtöv). Amikor a Dunajec-áttörés vízpartján sétálva föltekintünk a fenyegetően zord sziklafalakra, a térképen látott alacsony magasságok ellenére is páratlan látványban van részünk.
A határon fekvő nemzeti parknak elsősorban a lengyel oldala frekventált: itt találhatók a látványosabb magaslatok, a Sokolica félelmetes sziklaszirtje és a Trzy Korony-hegy (Három Korona) valóban koronára emlékeztető, sziklafogas homloka.
A csúcsok alatt pedig a szűk szurdokba vágódott Dunajec rohan végig.
A folyó arról nevezetes, hogy vízrendszere (mely a Poprád folyót is magába gyűjti) a Kárpátokban ered, majd a hegységen átjutva a Balti-tengerbe szállítja vizét – a hegykoszorúból egyedülálló módon.
Már a hegység határáig vezető útnak is megvan a maga ritmusa: Ólublótól (Stara Lubovná) észak felé tartva egyre rendezettebb falvak váltják egymást, majd egy kis gerincre érve egyik pillanatról a másikra nagyot változik a táj.
Hirtelen üdezöld, tágas kaszálórétek hullámoznak mindenfelé,
szemben pedig megjelennek az összetéveszthetetlen sziklafogak, a pienini szirtek. Egyszerre kellemes és vad a látvány, hiszen nincsenek nagy magasságok, de a tömegesen sorakozó ormok a sötétlő fenyvesekkel már távolról is szédítőek.
A hegység legismertebb túrája a két kiépített sziklabástyát keresi fel, majd a Dunajec-áttörés végigjárásával zárja be a kört. Ez több mint 20 kilométer és jelentős szintkülönbség leküzdésébe kerül, de a fárasztó menetelést lélegzetelállító látvány ellentételezi, ráadásul maga az ösvény is kifejezetten változatos, egy pillanatig sem enged unatkozni. (Persze külön szakaszokra is bonthatjuk a három nevezetesség felkeresését.)
Az Orlica menedékháztól startoló kék jelzés egyből sajátosan indít: percek után levezet a sziklaszorosából éppen kilépő Dunajec hídmentes partjára.
Itt a nyári félévben közlekedő gorál tutajosokra kell várnunk,
akik mindössze egy hosszú bottal irányítják a túlpartra a turistákkal tömött bárkákat. Ezt a pár perces attrakciót csak a két településsel odébb lévő híd igénybevételével lehet kiváltani.
A folyón számtalan tutaj úszik lefelé, mindegyiken kék mellényes, népviseletbe öltözött férfiak kormányoznak. A gorál népcsoport neve a lengyel „hegy” szóból származik, és életvitelük is szorosan összefügg környezetükkel, ami ma leginkább az idegenforgalom pénzre váltását jelenti.
A folyó átkelése után kíméletlenül meredek hegyoldalnak indulunk neki, hogy megcélozzuk a Sokolicát.
Az őserdőre emlékeztető erdőben az előrejutást lépcsők és korlátok segítik,
melyekre leginkább esős idő vagy hótakaró esetén lehet szükségünk. A fárasztó kapaszkodás végén elfogy a csapás alól a talaj, és csupasz, barázdált kőzeten taposunk. Egy apró bódéban árusítják a nemzeti parki belépőt és számtalan szuvenírt. A viskó mögött már tényleg karnyújtásnyira van a Sokolica. Itt már száraz időben is szükségünk lehet a fogódzkodókra, mert a csúcs oldalában hatalmas kőlépcsőket kell átlépnünk.
Az orom tetején mellbevágó magasságélmény fogad: a Sokolica korláttal lezárt peremén gyakorlatilag a Dunajec partján állunk, csak éppen több száz méterrel fölötte. Az alig tagolt szikla majdhogynem nyílegyenesen szökik föl a folyókanyartól, és döbbenetes panorámát nyit a mélyen befűrészelődött vízfolyásra és tág környezetére.
A csupasz sziklaormok és a tajtékzó Dunajec szűk ívei mögött jóval szelídebb táj hullámzik, bár a Beszkidek alacsony, erdős hegyei mellett a Tátra is megmutatkozik. A természetes kilátóterasz könnyen zsúfolttá válik, ráadásul mindenki ugyanazt az egy szál, furcsán a semmi fölé csavarodó, csenevész fenyőt igyekszik fotóra komponálni, mely a képeslapok sztárja, ezért nem mindig egyszerű a korlát közelébe férkőzni.
A Trzy Korony felé vezető hosszú, hullámzó ösvényszakasz sem kevésbé kalandos. Helyenként kapaszkodókorlátok segítik lépteinket, mivel olykor pengeéles, de erdős mészkőgerincen lépdelünk. Többször el is fogynak a fák körülöttünk és szűk panorámákban gyönyörködhetünk. Kissé megszelídül a táj, amikor már a Trzy Korony mögé kerülünk,
meseszép réteken haladunk keresztül,
és az útvonal egyetlen víznyerési lehetőségét is útba ejtjük. A kék jelzés visszakanyarodik a mészkőszirtek felé, és rövidesen ismét technikás, biztosított útvonallá változik.
A hegyre erődítmény is épült, ezt azonban nemrég (ismeretlen időre) lezárták. A Trzy Korony sziklafogsora mögött aprócska fennsík terül el, ahol a tervezettnél jóval több időt kellett töltenünk. A hétvége és a jó idő örömére akkora tömeg volt kíváncsi a híres kilátóhelyre, hogy legalább száz méteres sor alakult ki.
A 981 méteres Okraglica nevű sziklatoronyra kettéosztott fémjárda és lépcsősor vezet ki. Az adrenalinszint-növelő építmény szűkös kilátóteraszban ér véget, melyről értelemszerűen senkinek sem akaródzik hamar lejönni, ezért a sor szinte beragadt.
Talán ez az egyik legnagyszerűbb kilátópont a Magas-Tátra viszonylag közeli sziklavilágára,
ráadásul a magasságélmény is innen a legintenzívebb a Pieninekben. Egy idő után meguntuk a végtelen ideig tartó sorban állást, és elindultunk lefelé. Valamivel odébb, egy vadvirágos rétről a Tátra panorámája és a hegylábhoz utat nyitó, szép szurdokvölgy vigasztalt.
Lentről, a Dunajec partjáról is büszke képet fest a Trzy Korony szabdalt sziklakoronája, és nem kevésbé mozgalmas látvány a Dunajec-áttörés sem. Valamelyest csillapítja ugyan az élményt a parton végig kiépített aszfaltcsík, de ha a szurdok két végén bringát kölcsönzünk, kényelmesen végigsuhanhatunk a gyalog két és fél, három óráig tartó úton. Ráadásul választhatjuk a lengyel oldalról induló tutajokat is, melyek végigszállítanak a folyón.
A sebesen rohanó, zúgó folyó partján egymást váltják az impozáns mészkőfalak, a Sokolica csúcsa pedig tűhegynyi pontnak tűnik csupán.
Ha van rá időnk, érdemes a szlovák oldal szerteágazóbb turistaútjaira is szánni egy napot.
Ezt a részt elkerülik a tömegek, ezért nagyragadozók lakta, háborítatlan erdők sűrűjében túrázhatunk, a kisebb-nagyobb tisztásokról pedig pazar kilátások nyílnak a vidéket uraló mészkőkiszögellésekre. Több helyről a Magas-Tátra és a Liptói-havasok egész vonulata is feltárul teljes hosszában.
A környező települések szálláslehetőségein kívül három menedékház közül válogathatunk (mindegyik elérhető autóval). A szlovákiai, nemrégiben felújított Chata Pieniny az ország többi turistaházához képest megdöbbentően magas árakkal, de fantasztikus környezetben, a Dunajec egyik mellékszurdokának kapujában fogad. A Szcawnicához közeli Schronisko Orlica erdőaljon fekszik ugyan, de
inkább panzió, mint igazi turistaház.
Mi ezt a hangulatos, fatornyos épületet választottuk, és nem bántuk meg. A teraszról nyíló hegyvidéki panoráma és a kulturált szálláshely ideális bázisnak bizonyult. Áll egy idilli fekvésű ház a Trzy Korony alatt is, közvetlenül a hegy lábánál. Ez két másik társánál kicsit szegényesebb berendezésű, de forgalma jóval nagyobb.
Lengyelország kevés hegyvidéki területe közül a Pieninek kiemelt figyelmet élvez, ami kiépítettségén, szolgáltatásainak sokszínűségén és látogatószámán is érezhető. A hegység legfontosabb attrakciói egyetlen hétvégébe is beleférnek, de ha a tágabb környezet is felkelti kíváncsiságunkat, egy hosszabb utazást is könnyen tartalmassá tehetünk a térségben.
Forrás: Turista Magazin