A legtöbb fapados légitársaság honlapja nyomon követi, hol keresünk rá a jegyárakra, és ha a rendszer azt érzékeli, hogy többször megnézzük a kiszemelt desztinációt ugyanarról a helyről, akkor alattomos módon megemeli a jegyárakat az előző megtekintéshez képest. Megoldás: nyissunk inkognitó ablakot, lépjünk ki a Google fiókunkból, és töröljük a sütiket a gépen.
A Wizz Air és a Ryanair is viccesen kevés időt (48 óra) hagy az utasoknak, hogy ingyen becsekkoljanak,
ezzel is ösztönözve őket, hogy extra 30 napért cserébe fizessenek pár ezer forintot. Ne dőljünk be ennek a zsaroló marketingnek. Az online becsekkolás alapesetben öt percbe sem telik, de a biztonság kedvéért töltsük le a mobilunkra a társaság alkalmazását, hogy kényelmesen, akár offline is becsekkolhassunk. Nem probléma, ha nem nyomtattuk ki a beszállókártyánkat, töltsük le a mobilunkra, és a kapuknál csak azt mutassuk. (Akadnak azonban repülőterek, ahol még nincs lehetőség utasfelvételre mobil beszállókártyával – a szerk.)
A csomagvizsgálatnál, az útlevél-ellenőrzésnél (amennyiben a schengeni térségen kívülre utazunk), valamint a beléptetőkapuknál a biztonsági és átvizsgáló személyzetnek feketén-fehéren le van írva, mire ügyeljenek, úgyhogy nem érdemes velük vitatkozni. Természetesen mindenkivel megeshet, hogy néha nem veszik el a nála felejtett félliteres ásványvizes palackot, de ez ritka kivétel.
Ne kezdjünk el alkudozni a személyzettel,
ha nem mehet át víz, a fogkrém vagy a tíz tubus gulyáskrém – igen, erre is volt példa.
A legtöbb ember tudja, mit lehet és mit nem lehet felvinni a kézicsomagban, de ha esetleg úgy alakul, hogy valami mégsem megy át az ellenőrzésen, vegyünk búcsút tőle, vagy adjuk oda valamelyik hozzátartozónknak, aki még a reptéren van. Kiváló példa erre a svájci bicskánk – függetlenül attól, hogy nem éri el a 6 centit a penge hossza, jó eséllyel el fogják venni tőlünk, és nem állnak le méricskélni. Legjobb, ha egyszerűen nem tesszük bele a kézipoggyászunkba. Nem egy hisztiző utast láttam már, akik végül a saját viselkedésük miatt lekésték a járatukat, és ekkor már tényleg volt okuk a bosszankodásra.
Előbb a Ryanair szüntette meg a gurulós kisbőröndök ingyenes felvitelét a fedélzetre, nemrég pedig a Wizz Air is csatlakozott ehhez a gyakorlathoz. Ha biztosra akarunk menni, csak kis méretű kézipoggyászt vigyünk magunkkal, de a saját tapasztalatom az, hogy
a hátizsákot, amelynek űrtartalma gyakran nagyobb, mint a bőröndöké, nem ellenőrzik olyan szigorúan.
Egy minőségi hátizsákkal ráadásul sokkal könnyebben és szabadabban tudunk mozogni, nem beszélve arról, hogy sok város (Róma, Athén, Barcelona) utcai burkolata sem éppen alkalmas bőröndgörgetésre.
Nem véletlenül van EU/EGT állampolgároknak fenntartott sor (akár több is) az útlevél-ellenőrzésnél. Jó néhányszor láttam már, hogy tíz perc várakozás után egész indiai, pakisztáni csapatokat küldtek vissza a másik sor végére, mert egyszerűen nem vették figyelembe ezt a kiírást.
Általában némi kárörvendő vigyorral az arcomon figyelem az elsőbbségi beszállást választó utasokat, akik azért fizettek pár ezer forintot pluszban, hogy többet kelljen várakozniuk a túlzsúfolt buszban. Mivel ugyanis elsőnek szállnak fel a repülőig kivezető kisbuszra, be kell várniuk a többi utast, és csak ezután indul meg a busz.
A legtutibb módszer utolsónak átmenni a kapukon.
Így megússzuk a 20-30 perces várakozást a buszon, és mivel az ajtó mellett állunk majd, az elsők között szállhatunk fel a repülőre, és garantáltan lesz helye a csomagunknak. (Az elsőbbségi beszállással ugyanakkor más kedvezmények is járnak, például a kézipoggyászok felvitelénél – a szerk.)
A Ryanair és a Wizz Air is szétültetéssel próbál ülőhely vásárlására ösztönözni. Ha útitárssal utazunk, szét fog ültetni minket a rendszer, ha nem foglalunk előre helyet. Na és? Ha éppenséggel nem kisgyerekkel vagy idős, asszisztenciát igénylő emberrel utazunk, akkor egyszerűen felejtsük el ezt az extrát. Egy-két órát jó esetben bárki mellett ki lehet bírni.
A legjobbak a folyosó melletti ülések (C és D sor), itt kinyújthatjuk a lábunkat extra lábtér igénybevétele nélkül, és bármikor könnyedén felállhatunk. Életemben egyszer foglaltam előre ülőhelyet, akkor is a legutolsó sor C ülésére, mert nagyon gyorsan el kellett érnem a csatlakozó járatot, és így tudtam a lehető leghamarabb kikászálódni a repülőről. Ráadásul ez az ülés az egyik legolcsóbb kategória.
Ha nagy lábtérre vágyunk, van még egy kiskapu.
Válasszuk a 13-as sor C vagy D ülését, mivel a Wizz Air standard A320-as gépein a 12. sor a nagy lábteres, vészkijáratos üléssor, de ez a többletár miatt sokszor üresen marad, ezért a légiutas-kísérők általában ide ültetik azokat, akik a 13. sorba vettek jegyet.
A pénzszórás művészetének külön válfaja a fedélzeten való vásárlás. A termékek látványosan túlárazottak, de természetesen bárkivel előfordulhat, hogy rosszul lesz, és ásványvizet kell vennie. Azt viszont sokkal nehezebb megérteni, hogy
miért akar valaki parfümöt vagy karórát vásárolni a repülőgépen.
Persze mindenki maga dönti el, mire szórja el a pénzét, ráadásul épp az ő költésük miatt maradhatnak alacsonyak az alap jegyárak.
Ha leszállt a gép, igyekezzünk gyorsan lekapni a csomagunkat, és tempósan leszállni. Ne ilyenkor kezdjük el feltekerni a laptop töltőkábelét, és ne próbáljuk bevárni az útitársunkat, hogy kéz a kézben szálljunk le vele. Ha indokolatlanul feltartjuk a sort, ne lepődjünk meg, ha velünk sem lesznek előzékenyek a buszon vagy az útlevél-ellenőrzésnél.
A repülő fedélzete általában igen zsúfolt szokott lenni, és az embereknek ilyenkor alkalmazkodniuk kell egymáshoz a civilizált légkör megőrzése érdekében. Testszagokra és normális megjelenésre ügyeljünk,
ne vegyük le a cipőnket út közben,
indulás előtt inkább ne együnk babkonzervet, ne itt intézzük a körömvágást, az átbulizott éjszaka után pedig lehetőség szerint ne a sáros-összehányt ruhánkban szálljunk fel – sajnos a felsorolt esetek mindegyikéhez volt szerencsém.
Ha kisgyerekkel (de nem csecsemővel) utazunk, készítsük fel a gyereket arra, hogy a fedélzet nem a legjobb színtere a szaladgálásnak, ugrálásnak, kiabálásnak, bármennyire is hosszú vagy unalmas az út. Felelős szülőkkel utazni tök jó, felelőtlen szülőkkel utazni viszont kínos. Legvégül: a légiutas-kísérő is ember, aki szolgáltatást nyújt, de nem szolga. Adjuk meg a kellő tiszteletet neki is éppúgy, mint utastársainknak.