Az előző cikkünkben bemutatott Esztramos-hegy félig elbányászott tömbje meghatározza Bódvaszilas és a környék látképét. Ráadásul a hegy belseje, az egykori ércbánya tárója hazánk egyik legkülönlegesebb barlangját rejti.
Az itt bányászott vasérc iránt a két világháború között nőtt meg igazán a kereslet. A modern gépekkel egymás után jöttek létre a kutatóvágatok, majd maguk a fejtések, összesen nyolc szinten behálózva a hegy mélyét. Eközben tucatnyi kis barlang nyílt meg, de kutatásukkal senki sem törődött. Legtöbbször az érintett járatokkal együtt betemették őket.
Máig nem tudni, hány ígéretes barlang merült így feledésbe.
Az 1950-es években az egyik táró különösen nagy üreget keresztezett, amely tonnaszámra nyelte el a beléöntött meddőt, anélkül, hogy a telítődés jeleit mutatta volna. Közben a bányászat intenzitása csökkent, mivel úgy tűnt, lassan elfogy a gazdaságosan kitermelhető érc. Ekkor végre eljutott a bányába a vámőrség barlangkutató csoportja Szilvássy Gyula vezetésével.
A kutatók a jól bevált, ma is meghatározó módszert választották: bányászkísérőikkel járatról járatra követték a barlangból kiáramló huzatot. Így bukkantak rá több másik mellett a Rákóczi-barlangra 1964-ben. Már az első alkalommal leereszkedtek az ismeretlen mélységbe a törmelékhalom oldalában, és megtalálták a bányászok elbeszéléseiből már ismert, varázslatosan csillogó tavat.
Nem sokkal ezután gumicsónakkal tértek vissza, és a víz túlsó partján folytatták útjukat. A rendkívül nehéz terepen egyszerű felszereléssel, karbidlámpák fényénél jutottak egyre tovább a járatban, és
végül bejutottak a barlang legnagyobb, hatvan méter magas termébe.
A víz fölötti rész a mai ismereteink szerint sem áll többől ennél a két óriási teremnél, az viszont még mindig kérdés, meddig terjednek a víz alatti járatok.
Az elmúlt évtizedekben közel négyszáz méter hosszan úszták be a kutatók a járatokat, egészen 44 méter mélységig merülve. Jelentősen nehezítette a kutatást, hogy a barlangba öntött meddő nagy részét is el kellett távolítani. Egyértelművé vált, hogy a különleges tavak a talajvíz, így a közeli Bódva szintjén állnak, folyamatosan követve annak vízállását.
A víz itt kristálytiszta,
egészen addig, míg a búvárok – óhatatlanul is a falakhoz érve – fel nem kavarják. Ilyenkor akár napokig is eltarthat a finom szemcsék leülepedése.
A Rákóczi-barlang a hegy négy másik barlangjával együtt fokozottan védett. Legközelebbi szomszédja a Rákóczi 2. barlang. Sokáig keresték a két üreg közötti összeköttetést a víz alatti labirintusban, de a próbálkozások nem vezettek eredményre.
2002-ben a Rákóczi-barlangban zajlott a hazai barlangászat egyik legnagyobb szabású mentőakciója. Több tucat segítő öt napon át keresett egy eltévedt kutatót, akit végül sikerült kimenteni a hegy mélyéből. A szerencsésen végződő baleset egyik „következménye” egy újabb mellékág felfedezése lett, amelyet a benne rekedt búvár nyomán Zsolti-tanyának neveztek el.
A barlang egésze hasadékjellegű, tehát leginkább függőleges kiterjedésű, és a nagyobb magasságban kialakult Földvári Aladár-barlanghoz hasonlóan egyedülállóan gazdag képződmények borítják:
egymásra települt cseppkövek, cseppkőfüggönyök, cseppkőzászlók
és különösen nagy tömegben előforduló borsókövek. Ez utóbbiak kialakulásához a mainál jóval hidegebb és szárazabb felszíni éghajlatra volt szükség. A különleges formákat sok helyen vörösre festi a beszivárgó vizek által szállított vastartalom.
Az ezernyi képződmény között jó pár olyan különlegesség is van, amelynek kialakulására a szakemberek máig nem találtak magyarázatot. A barlang 1982 óta fokozottan védett, 1995 óta az Aggteleki- és Szlovák-karszttal együtt a világörökség része.
A bejárásához nincs szükség külön felszerelésre,
de a lépcsők helyenként létraszerűen meredekek, az odavezető táróban pedig itt-ott alacsony a mennyezet. Ez utóbbi miatt az átlagosnál magasabb termetű látogatóknak védősisakokat ajánlanak a túravezetők, amelyeket a pénztárban vehetnek át. A csoportok maximális létszáma 10 fő, az alsó korhatár a meredek lépcsők miatt tíz év.
Túra az Esztramos körül
A környék felfedezésére a legjobb lehetőség egy egész napos körtúra. Ha Bódvarákóról indulunk, a kék jelzést követve érintjük a Martonyi-kolostorromot, majd a zöld jelzésre áttérve érünk fel az Esztramos csúcsa, ahol az egykori kőbányából látványos panoráma vár ránk. Innen a jelzett út egyenesen a festői Tornaszentandrásra visz, ahonnan szintén könnyen elérhető a Rákóczi-barlang bejárata. Ekkorra már bő tizenöt kilométer lesz a lábunkban, egy újabbat megtéve pedig visszatérhetünk Bódvarákóra.
A barlang megközelítése önmagában is különleges. Az egykori bánya mélyén az eredeti világítás fényében, vasúti sínek mentén sétálva juthatunk el a bejárathoz. Az út menti elágazásokban néhány csillét és kisebb bányagépet is megcsodálhatunk. Ezek az eszközök nem évtizedekkel ezelőtt lettek „itt felejtve”.
A bánya állagmegóvása és részleges helyreállítása a nemzeti park fontos projektje,
amely jelenleg is zajlik. Az elmúlt években hagyományos, kézi erővel számos járatot megtisztítottak a beomlott kövektől, megközelíthetővé téve jó néhány kisebb barlangot.
A kitermelt kőzet elszállításához kerültek elő a raktárak mélyéből az öreg bányacsillék, és ezért újították fel a villamoshálózat fontosabb részeit. Még a bánya háromszintes kis irodaháza is a természetvédelem tulajdonába került. A terület előtti raktárak pedig számos hatalmas, eredeti bányagépeket rejtenek: csörlők, felvonók és keskeny nyomközű vasúti járművek várják itt biztos helyen a szebb napokat.
Látványos tervekből szerencsére nincs hiány. Az irodaházban a felújítás után öltöző, turistaszállás és látogatóközpont épülne,
a Rákóczi-barlanghoz pedig a bányavasút népeskocsija szállítaná a látogatókat.
Ennél is különlegesebb terv az Esztramos csúcsáról a mélybe vezető 130 méteres függőleges akna felújítása. Ennek felvonójával a látogatók egyszerűen felliftezhetnek a hegytető különleges kősivatagába.
Mindez elég grandiózus tervnek tűnik, de az akna eredeti berendezései még többnyire a helyükön vagy a raktárban vannak, a hegytető üzemi épületei pedig a vizsgálatok szerint tökéletes szerkezeti állapotban vészelték át a bezárás óta eltelt éveket. Az előkészítő munkák régen tartanak, a barlang pénztára például egy szerény pihenőhellyel együtt már évek óta az egyik szomszédos felújított bányaépületben működik, és a közelmúltban a kéktúra bélyegzőhelyeinek egyike lett. A folytatás remélhetőleg „csak” az anyagiakon múlik.
Megközelítés
A Rákóczi-barlang, ahogy azt az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján olvashatjuk, vezetett túrákon egész évben látogatható. A bejárat akár személyautóval is elérhető a Bódvarákóból induló burkolatlan, de könnyen járható úton. Ha nem autóval jövünk, a leglátványosabb a szomszédos Bódvaszilasról érkezni a kéktúra útvonalán, a folyót keresztezve. Miskolcról néhány óránként közvetlen bódvarákói buszok indulnak, ezek végállomása szintén Bódvaszilas.
Forrás: Turista Magazin